16. Kapitel...

Sziasztok Drágaságaim !!! Van egy jó és egy rossz hírem !!! :))
A jó hír , hogy meghoztam a fejezetet , de a rossz , hogy ez az év utolsó fejezete !!! 
Remélem tetszeni fog , még gyorsan össze dobtam ... nem a leghosszabb fejezett de nem akartalak titeket így itt hagyni a jövő évig így bizonytalanságban ;) 
A számokkal kapcsolatban csak azért mert ezeket hallgattam miközben írtam :) 
Puszillak titeket és én ezzel a fejezettel  kívánok nektek nagyon Boldog ujjévet és minden jót !!!
 ( Jövőre találkozunk ) :)
Maria

http://www.youtube.com/watch?v=xQyOcQjl4_8

Mélybarna kétségbe esett csokoládégöbjeibe ütközök , akik nem tudják , miként is reagáljanak .
Hatalmasat pislogok ...
Érzem , hogy remeg az egész belsőm , sír !
Ott áll a fénylő ablak előtt ... Nem tudom eldönteni csak képzelődöm , vagy tényleg ő az e .
Láttam meghalni ...
Cseng a fülemben " Nem lesz semmi baj! "  
A véres ing ...
A rémület a szemében ...
Akkor most , hogy is lehet itt ...
Ez azt jelenti , hogy átvert , össze tört és hazudott !
Ökölbe szorítom kezem .
Szórakozott velem !
Csokoládégömbjeibe nézve ...
Őrlődést és bizonytalanságot látok .
Lép egyet felém de kettőt lép vissza kezeimre tekintve .
Tudja , hogy azt elcseszte .
Csak a fejét ingatja ...
Érzi , hogy elveszít .
Behunyom szemem.
Nehogy több könny gördüljön le az arcomon !
Mély levegőt veszek .
Mikor újból kinyitom szemeimet , még mindig engem néz , le se vette rólam szemét , figyeli reakcióimat , de nincs reakció...
Ajkait szorosan össze szorítja lehajtja fejét !
Ó Istenem !
Érzem a fájdalmát .
Pont ugyan úgy mint akkor a balesetnél ...
Nem akarok többé ilyet érezni .
Azt akarom , hogy felnézzen .
Nézzen rám !
De nem néz , többet már nem !
Oda rohanok hozzá !
Másra számít ... Össze szorítja szemeit .
Ó istenem ! Azt hiszi , hogy megütném ?!  
Átvettem kezeimet  nyaka körül .
Úgy szorítom magamhoz mint egy felörült .
Félve ölel át !
Szinte szétrogyok ölelésében .
Meleg karjai átölelnek , megfeszülök karjaiban .
Haza érkeztem !
Nem érdekel most semmi sem !
Olyan mintha egy angyal táncolna körül minket !
Lelkem megnyugszik .
Szorítom !
Érzem VÉGRE keserédes illatát !
Mennyei !
Az én srácom illata .
Enyhül szorításom .
Két kezem selymes tiszta arcára csúszik fel .
Csokoládégömbjeibe nézek .
Döbbent , hogy valaha is azt hittem meghalt ...
Annyira szürreálisnak tűnik , hogy többet ne érinthessen ... , hogy ne láthassam gyönyörű szemét ... amiben most rémület látszódik .
Homlokához teszem homlokom , mély levegőt vesz .
Könnyek gördülnek szememből .
Nem szól csak néz , néz engem , selymes ujjbegyeivel törli le könnyeimet .
Mintha vissza kapnám az életemet , amiről mostanáig nem is tudtam , hogy elvették !
-Annyira szeretlek ! -  nyögöm ki, Eric lehunyja szemét de nem szól semmit !
-Hiányoztál ! - suttogom , szemét továbbra is behunyva tartja .

http://www.youtube.com/watch?v=UPpEJkSKUuw

-Annyira fájt ! - csuklik el hangom , karjai megfeszülnek körülöttem .
-Nem bírtam elfogadni ! Annyiszor álmodtam ... Annyi kérdésem lenne ! - össze gubancolódnak gondolataim .
Bele túr hajamba .
Szemeit kinyitva , látom , hogy gömbjei fátyolosak .
-Ne utálj ! - szólal meg , mély bársonyos hangján keservesen.
Elhúzódom tőle , homlokom ráncolom .
-Mért utálnálak ?- pislogok értetlenül rá .
Nem szólal meg nem is néz rám , sosem láttam még ilyenek , ennyire elvesztenek és mintha szégyellné is magát . Karjai egyre jobban és szorosabban birtoklóan fonódik körém .
O...
Világosodom meg .
Amiért fájdalmat okozott nekem !
Ó Istenem !
Döbbenet de fel sem merült bennem , hogy utáljam !
Vissza kapom , csak ez a lényeg , nem érdekel miért veszítettem el , hogy mennyire fájt .
Csak , hogy végre elmúlt az érzés , újra kapok levegőt és ő is itt van velem !  
Vissza kaptam az otthonom .
-Jaj Eric ! - nézek rá döbbenten és szomorúan .
-Sosem tudnálak utálni ! - suttogom , további könnyek folynak végig arcomon .
Az arcom simítja.
Bűnbánóan , bocsánatkérően néz szemeimbe .
Ajkai az ajkamat érintik !
Ohhh ...
Remegni kezd a belsőm ...
Szinte el is felejtetem milyen  , amikor ajka érinti ajkamat .
Felemelő érzés !
Ajkai követelőek , nyugtalanok , édesnek !
Ujjaim kávé barna haját szántják végig , így le húzva fejéről sapkáját ! .
Mindkét keze az arcomon .
-Ne haragudj !  - motyogja a csókba .
-Szeretlek ! - csókolom és közben kezdem levarázsolom róla a kabátot .
Nem akarom , hogy a keze az arcomon legyen !
Érintsen !
MINDENHOL !
Egyik kezét a derekamra teszem a másikkal már ő tűr a hajamba .
-Ó istenem , hogy tudnék rád haragudni !- húzom egészen közel magamhoz a pólójánál fogva .
A falhoz szorít, úgy csókol !
-Hiányoztál ! - csókol egyre követelőzőbben.
-Mi ez a gönc ? - húzza le rólam a melegítő felsőt és közben elhajítja szemüvegét .
-Szeretlek ! - suttogja fülembe csupa csupa érzést bele víve amitől megfeszülök , egy szoba felé lépkedünk .
-Én is ! - húzom le türelmetlenül a piros felsőt , reccsen az anyag .
Oops !
Eric felnevet .
Bele kuncogok ettől a hangtól ajkaiba ...
-Imádlak ! - fel se tudom fogni , hogy vissza kaptam .
Rossz vagyok , nagyon rossz ! Végig simítom ujjbegyeimmel tökéletes mellkasát .
-Nem bírsz magaddal igaz ? - búj ki piros cipelőiből és bevon magával egy szobába .
-NEM !! - rázom meg a fejem ! És az fut át az agyamon , mintha nem is váltunk volna el egymástól , csak jobban szeretem .  
-Helyes ! - csókol meg és már bent is vagyunk és ezelőtt  a hét másodper alatt valamikor rólam is el tűnik  a felső észre észrevétlenül.
-Utálnom kellene ! - vettem oda neki , miközben kicsatolom övet!
-De nem utálsz ! - cirógassa meg arcom , arcán rossz fiús  mosoly .
-Sosem változunk ! - bújik ki nadrágjából , közben az enyémet is lehúzva .
Ohhh...
Mind a ketten már meztelenek vagyunk majdnem .
Ő az első és valószínűleg az utolsó pasi aki így látott !
-Szóval utálni szeretnél ? - vonja fel szemöldökét.
-Meg is érdemelném ! De én szeretni szeretnélek  !- von magához .
Lágyan csókol és innentől minden csupa érintés, puha ujjak és érzelem ....CSORDULTIG !

***

Teljes testemmel rá tapadva fekszem a srácom mellkasán . Meztelen hátam simogatja és hajammal szórakozik .
Életemben sosem voltam ennyire nyugodt és kimerült egyszerre !
Még van annyi erőm , hogy az állam mellkasára emeljem .
-Mi a jó Isten vagy te ? - kérdezem kezei megállnak
-Majd meghaltam a fájdalomtól erre itt vagy és mintha ilyen sosem fordult volna elő , eltűnik a fájdalom !
-Annyira sajnálom ! - húz magához és megcsókol bocsánatkérően .
-Én is majd meghaltam , de - nyel egyet   .
-A nővérem élete fontosabb volt annál mint az , hogy én mit szeretnék !  - kezd el újból játszani hajammal .
-És rohadtul utálom magamat azért mert ezt át kellet éled ! - feszül körém karjai .
-És azt se tudom most mi lesz , senki sem tudhatja , hogy élek ... Nem akarom , hogy bántsanak téged ! Elég volt a baleset !!!
-Ssss ! - fogom be tenyeremmel száját .
-Nem akarok most semmiről se tudni , se foglalkozni ! - döbbenten pislog rám , csokoládégöbjeivel .
-Hónapok óta először érzem jól magam , kérlek ! Hadd élvezem , hogy vissza kaptalak , minden keserű dolog nélkül ! - csókolom meg .
Bólint.
Vissza hajtom fejem a mellkasára .
-Nagyon szeretlek ! - suttogja hajamba .
-Te ÖRÜLT NŐSZEMÉLY! Más nem lett volna erre képes ! - kuncog bele fülembe .
-ERIC ! - hallom becsapódni a bejárati ajtót , össze rezzenek  , egy ismerős férfi hang ordítja el magát .
-ERIC A KURVA ÉLETBE , ELTŰNT ÉS SZÉTVERTE AZ IRODÁMAT ! - egyre közelebbről jön a hang és egyre élesebb .
-ERIC hol vagy , eltűnt nem hallod ?! Meg kell találnunk ! - kiabál és benyit a szobába...
CALVIN !..
O Basszus !
Egy száll takaró takar ! Vörösbe borul az arcom !
Meztelen vagyok  , méghozzá Ericbe gabalyodva !
És Calvin döbbenten néz rajtunk végig .
Hirtelen az ő arca is vörösbe borul . És kivonul ... Sokáig tart mire felfogta ki fekszik a srácom mellett , rajta .
-Ez most ki fog nyírni minket ! - pattan ki az ágyból !
-Öltözz ! - csókol meg arcán hatalmas mosoly terül el .
Kábultan nézem miként kapkodja magára a ruháit .
-Öltözz ! Szívem ! Gyorsan ! - csókol meg és rám adja a pólóját .
-Gyorsan ! - kacsint rám , majd  kivesz egy másik pólót magának a szekrényből .
...

15. Kapital

Sziasztok Drágáim !!! Meghoztam a következő fejezetet és ezzel a  fejezettel szeretnék Nagyon Boldog karácsonyt kívánni nektek !!! És megköszöni , hogy olvastok  és azt , hogy ma átléptük a 4,000 fős látogatást !!! :) 

Jaj és szeretném ha meglepnétek sok sok hozzászólássál 

-Menny már jól vagyok ! - lökdösöm ki Calvint a lakásból
-Jó jó , megyek már ! - mondj de azért még felém fordul .
Felvonnom kérdőn szemöldököm .
-Vigyázz magadra ! - nyom egy csókot homlokomra .
-Ígérem ! - mosolygok vissza rá bájosan .
Az előző heti látvány amivel vártam ... nem tett jót se neki se nekem .
Az üveg szilánkok pedig pláne nem !
Azóta se dolgozni nem ment de sehova se ... rám vigyázott , mint egy hímes tojásra , nehogy hülyeséget csináljak !
És nem hajlandó válaszolni mért fekete bőröndben van Eric cuccai   és , hogy hol van a kék pulóver !..
Végre kituszkolom az ajtón a világ összes fogadalmát meg teszem arról , hogy jó leszek csak mennyen már el !
" Hogy én mennyire hazudós vagyok !" Fut át agyamon miközben az ajtónak dőlök , amin Cal kisétált .
Mélyen bele szippantok a levegőbe .
Egyedüllét illatát érzem .
Móni sincs itthon .
Mennyi !
Döcögni kezdek Calvin dolgozó szobája felé , végre mankó nélkül .
Elégé nyomi látvány lehetek , szürke melegítő alsó - felsőben bicegve ...
...
A dolgozó szobához érve , kiszeretem volna nyitni az ajtót de be van zárva .
Ökölbe szorítom kezemet !
A düh és a kétségbe esés keveredik ...
Érzem , miként vörösödik el az arcom .
Ha Eric tényleg él ... és nem csak azt hiszem ...
akkor csak ez a szoba adhatja nekem megvilágosodást !
Ott kell lennie valaminek róla ...
Ki kell nyitnom !
"Rohanok " amennyire tudok bicegő lábammal . Calvin szobája felé ..
Ha mást nem ott kell lennie Pót kulcsnak  .
Villan az agyamba .
Ellenkező irányba indulok .
Pótkulcsok ...
A fali doboz !
Be megyek a konyhába onnan pedig egy szűk hűvös folyosó nyílik .
Ott a fali doboz !
Szinte ki tépem a doboz ajtaját .
Itt annyi féle kulcs van !!! sikítani szeretnék ..
Melyik lehet az ?
Bele szórom a melegítő felsőmbe az összeset ...
A szívem hangosan dobog .
Érzem , hogy túl messzire megyek .
De tudnom kell az igazat .
Vissza bicegek a dolgozó szobához .
Elkezdem próbálni a kulcsokat .
Az összeset de semelyik sem illik bele...
Az órára tekintek  ,fél tíz .
A francba...
kb. fél óra múlva vissza ér Móni .
Elborul az agyam .
A kurva életbe , mit szórakozol velem ?!
Vágok mérgesen az ajtóra , ölemből kihullnak a kulcsok .
A dühöm egyre csak nő , hallom az óra kattogását , megőrjít  .
Vissza " rohanok " a konyhába .
Gondolkozás nélkül kezdem kinyitogatni  szekrényeket és fiókokkal ( sehol semmi ...)
A kezem ügyébe kerül a kis bárd ...
Na nem !
A gondolataim el el kalandoznak ...
Ó a kurva életbe , dehogy nem !
Markolom meg a kis bárd nyelét .
Elindulok vissza a dolgozó szobájához .
Nem akarok rongálni nem az én lakásom .. de már csak 20 perc van hátra ha jól számítom .
Kb 3 lépésnyire lehetek a szoba ajtójához érve , behunyom a szemem , meg sem állva , l bele vágok az ajtó közepébe .
Meg áll az ajtóban !
Ó.!
döbbenten pislogok és próbálom kiszedni .
Talán ha nem az ajtó közepébe kellene vágni hanem a zár tája felé .
Nagy nehezen ki rántom a kis bárdot  , hatalmas lendülettel , majdnem a lábamba állítom ...
Ohhh...
Óvatosabbnak kellene lennem !
Ismét megmarkolom két kézzel , szemem nyitva hagyom ...
Érzem a dühömet könnyek szöknek szemembe , kezem remeg ...
Meg fulladok ...
Érzem, hogy fojtogat  .
Látom a rengeteg  vént  , Eric ingét , az elkeseredett fájdalomtól gyötört arcát .
Láttam , hogy meghalt !
Talán itt lenne az ideje ezt el is fogadni !
DE NEM!!!
Belsőm ordít !
Elborult elmével hasítok az ajtóba .
Egyszer Kétszer Háromszor ...
Aztán még egyszer és még egyszer ...
Minden haragomat és fájdalmamat bele fektettem !
Már nem kellene de továbbra is ütöm .
Betörtem az ajtót , a kis bárdot ott hagyom bele állítva , az arcomon csorog a könnyek ... 
Mint valami horror film főhőse lennék...
Az dolgozószobában állok ahogy akartam !
Fogalmam sincs innen , hogyan tovább mit keressek ...
Ez az Flóra túl jó vagy , veregetem hátba magamat .
Szétvertél egy irodát a semmiért !
És pont azét aki biztonságot nyújtott neked !
Hatalmas sóhaj hagyja el  szám..
Leülök Calvin szélébe .
Nincs több könnyem , elfogytak .
Szememet lehunyva ... mindig őt látom ... és a sok vért !
Mikor lesz ennek végre vége már ?
Fulladozom hiánya miatt !
Szerelem-e ez ?
Szertett-e ?
Mi ez ? miért ragaszkodom ennyire ?
kérdezem de mint mindig most sem kapok rá választ .
Újabb sóhaj hagyja el ajkamat .
Térdemmel kihúzom a fiókot ...
Ilyen rendet palinál még életemben nem láttam !
Eszméletlen !
Csak is a döbbenet miatt nyúlok a fiókba .
A vékony sárga mappák tetején egy fehér cetli .
"Öcsém " áll rajta és egy cím .
Aya írása ...
kiveszem a mappát helyéről ...
Értettlenkedve nyitom fel és kukkolok bele .
Képeket találok ...
Majdnem eldobom amikor meglátom ...
Ősszeszúrul a szívem !
Az Opel ... felborulva ...
A BALESET !
Fulladozom.
Zug a fejem !
Rengeteg kép !
Rólunk , arról a napról ...
Sok vér és mi ..
Ahogyan kiszednek mindet onnan , ahogyan felraknak hordágyra ...
a véres ing...
lyuk keletkezik a mellkasomon .
A földre vágom a mappát ... nem bírom tovább nézni .
A képek rendszerint szétszóródnak a padlón.
A bejárati ajtó nyílik .
-Megjöttem ! - kiáltja el magát Móni .
-Jaj ne !
Felkapom a cetlit a névvel és a " kirohanok " bicegő lábammal .
Móni döbbenten pislog rám a bejárati ajtó előtt , valószínűleg rémült arcom láttán .
Felkapom kabátom , kezéből kikapom a kocsi kulcsot és kirohanok az ajtón mielőtt még felfoghatná  mi történik és utánam tudna jönni .
Berohanok a liftbe kezemben szorongatom a cetlit remegek , dübörög a mellkasom ...

ooo

Már csak arra eszmélek , hogy a parkolóban állok a fekete autó előtt ...
Beszállok .
Elvileg még nem vezethetnék a lábam miatt ...
Mégis behelyezem a slussz kulcsot .
Hallom ahogyan a motor életre kell .
Újabb sóhaj ... lehunyom szemem  aztán a szörnyű látkép miatt gyorsan ki is nyitom .
Megremegek .
Hallom dübörgő szívverésemet .
Móni jelenik meg rohan a kocsihoz .
Ó bassza meg !
Gázt adok !
Még szinte hallom miként visítja nevemet és a "NE" szócskát ...
Örült módon vezetek ki a mélygarázsból !
Magamra sem ismerek .
Amióta el hozott Cal nem , hogy kocsiba de még csak az utcára se tettem ki a lábamat .
Most pedig úgy kanyarodok ki a főútra , mint egy örült , aki sosem tanul hibájából !
És ez így is van !
Fáj a lábam mégis tövig nyomom a gázt .
Össze vissza cikázok ...
Minden felől dudálnak és valószínűleg még anyut is szidják.
Időbe telik még lenyugszom és finomítok vezetési stílusomon ...
Kész csoda , hogy nem vettek még üldözőbe a rendőrök .
Lassítanom kell !
Rohadtul csúszik az út !
Mindenűt hó és minden feldíszítve...
Ó ne !
Döbbenten veszem tudomásul , hogy az idő mennyire gyorsan robog a fejem felet .
Hány hónapot csesztem el feleslegesen ...
Már December van !
Karácsony !
És a szüleim semmit sem tudnak rólam ! Örült módon parkolok le .
A telefonomért nyúlok .
Hatalmas sóhaj, tárcsázom...
Kicsöng , le akarom rakni de nem megy .
-Halló ! - szól bele kedvesen finom , lágy hangon anyu .
Le akarom rakni de akkor ...
-Flóra , szívem te vagy az ?!- remeg a hangja az én belsőm is megremeg .
-Igen anyu ! - suttogom .
-Nagyon hiányzol , jól vagy ? - elcsuklik a hangja, hatalmas gombócot érzek torkomban .
-Persze anyu , ne aggódj , te is ! - nyöszörgöm a gombóc miatt .
-Minden rendbe jön  , ne aggódj ! Mikor jössz haza ? - kérdezi .
-Nemsokára  anyu !
Felsóhajt , könnyek szöknek szemembe .
-Mennem kell anyu !
-Hát akkor Boldog karácsonyt kislányom ! - szipója.
Nem bírom el sírom magamat .
-Nektek is ! Nagyon szeretlek ! - bontok vonalat és lehajítom az ülésre telefonomat  .
Percekig ülök némaságba mire képes vagyok elindulni az autóval .
Jaj anyukám de szeretlek .
Melegség önti el lelkemet , kedves , finom lágy hangjára vissza emlékezve .
Az én anyukám !
...
Karácsony ízlelgetem a szócskát , miközben vezetés közben szorongatom a címmel ellátott fehér cetlit .
Eric arca jelenik meg előttem .
Karácsonykor ismertem meg ! Kris hozta fel őt ... Lekéste a repülőjét ...nem lett volna hová mennie ...!
Csak a piros sáljára emlékszem és a hatalmas mosolyára . Hangosan dobogót tőle szívem !
És az ölelése , amikor először ölelt ...
Ó Istenem , millió érzéssel és szerénységgel  ... Velem sosem volt nagyképű arrogáns !
Basszus !
Velem sosem !
Akár milyen nőcsábásznak hittem ... láttam még sem vettem észre a nyilvánvalót.
Engem sosem bántót saját akaratából !!!!!
...
Leparkolok ...
A cím ... egy hatalmas lakó épület ... portással !!!
Ide tuti nem engedünk be csak úgy !
Ó Basszus !
Főleg , hogy melegítőben vagyok .
Be kell jutnom !
Na jó most vagy soha ... lépek be az épület aulájába , egyenesen a recepcióshoz.
A recepciós arcán hatalmas a vigyora .
-Jó napot ! - tejesen bele pirulok , igénytelenek érzem magam egy ilyen helyen a melegítőben .
-A csomagért ? - kérdezi .
-Tessék , hogy mondja ? - döbbenek meg .
-108 . szobában lévő csomagért nem ön jött ? - vajon fel a szemöldökét arrogánsan .
-O dehogy is nem ! - rögtönkőz .
-Remek , korán jött ! - kacsint , egy kártyát nyom a kezembe .
-108-as - szól utánam , majd eltűnök a lifttel . Bassza meg ! Mibe keveredtem !?
Legalább  ment vagyok !
Előhalászom a fehér cetlit 5. emelet 122. szoba .
A fehér órára szorítom kezem .
Remegek.
Szédülök .
Liftezik a gyomrom .
Össze fogok esni !
Mi történik velem ... Félelem , izgalom mi ez ?
Nem akarok csalódni .
Szinte négykézláb kaszálódom ki a liftből !
A kártya és a cetlit kihullik kezemből .
A 122 szoba előtt állva oda támasztom fejem az ajtóhoz .
Eric mosolya jelenik meg előttem .
Ó szívem !
Zug a fejem !
Erőt kell vennem magamon , meg kell néznem mi van oda bent .!
Kifújom a levegőt !
Gyerünk szed össze magad !
Benyítok .
Mindenem remeg !
-Te vagy Cal ! Végre azt hittem nem is jössz ! - szívem majdnem megáll .
Ó a hangja , férfi hang , mély bársonyos ...
Létezik , hogy ..?
-Utalok bujkálni ! Karácsony van ! Muszáj őt látnom ! Csinálj valamit nem bírom tovább ....- a hangja dühös , könyörgő !
Megjelenik előttem háttal .
-Mindjárt kész vagyok . - mondja , földön a kék pulóver.
Piros cipőt és hosszú felsőt visel , fekete nadrággal és kabátot . Fején sapka , kezén fehér karóra hasonló mint ami az enyémen van .
Oldalra fordul . Szemüveg van rajta fekete  keretes !  
Az arca az arca...
-Mondja már valamit ! - méltatlankodik .
Minden vér kifut a testemből , elfogok ájulni .
Könnyek szöknek a szemembe .
-Eric ! - suttogom .
Hangomra döbbenten fordul meg .
Mélybarna kétségbe esett csokoládégöbjeibe ütközök , akik nem tudják , miként is reagáljanak .

14.Kapitel

Sziasztok Drágaságok !!!! Kicsit megkésve meghoztam a frisset :( Sajnálom !!

Nem tudok túl sokat írni a fejezetről  ... szóval csak olvassátok ... és ne haragudjatok a depis  rész miatt mindig ígérem , hogy nem lesz több ilyen de sajnos nehezen bontakozik ki a dolog ..........

U.Í.: A kép csak úgy  , nem ide tartózik , ..... csak mert Imádom !!!<3 

Kellemes olvasást !!

Maria 

Egyszer álom voltál , aztán valóság , most meg emlék ....
Fut át az agyamon .
Lassan ülök fel az ágyon ...
Már nem gördülnek ki szememből könnyek .
A mellkasom se szakad ki a helyéről .
Megrémít a helyzet , hova lett a fájdalom ? Ürességet érzek !
Nem tudom felfogni , hogy meghalt , hiába mondom ki , olyan mintha csak hazudnék...
...hazudnék saját magamnak !
Hatalmas levegőt veszek .
Három hete lakom Calvinnel , aki egyfolytában azt mondogatja haza kellene mennem befejezni az iskolát ...
... álmokról beszél nekem ....
Kész agyrém !
de képtelen vagyok itt hagyni azt a helyzet ahol annyi tervünket akartunk megvalósítani...
Csakis itt érzem magam biztonságban .
Szép lassan kikászálódok az ágyból , felöltözőm ...
A "szuper" mankóimnál kidöcögök Mónihoz a konyhába , a gipsztől hála Istennek megszabadítottak de még nem igazán tudok járni ...
-Jó reggelt ! - köszön Móni .
-Szép jó reggelt ! - ülők le a bárszékre .
-Reggelire mit óhajt ? - kérdezi miközben sertepertél a konyhában .
-Semmit ! - jelentem ki és öntök magamnak teát . Móni először döbbenten majd szigorúan néz rám !
-Enni kell ! - jelenik meg az ajtóban Calvin hajszálcsíkos zakójában , irtó szexin néz ki .
-Majd , most nem vagyok éhes ! - közlöm félváról.
-Rendben de ne felejtsd el !  - hajol be és nyom egy csókot a hajamba .
-Későn jövök ha bármi van hívj ! - ismétli a szokásosat .
-Rendben ! - bólintok .
-De komolyan ! - mutat rám  .
-RENDBEN !!!!
Alig várom , hogy el mennyen , túlságosan is védelmez !!!

ooo

A szobában pakolászva jövök rá arra , hogy nincs képem Ericről  .

Az elmémben pedig kezd elhalványodni   arca előttem...

Kihullik  kezemből a ruha darab , amit elpakoltam volna , a  mankó is kicsúszik a kezemből . A falnak támaszkodva a földre csúszom ...

Sokként ért a felejtésem ! 

Kutatok vadul az emlékeim galériájában de SEMMI , az arca elmosdik előttem . 

Ülök a padló szőnyegen kezeimre támaszkodva , hátam a falnak döntve .

Üres tekintettel figyelek előre a semmibe ...

Érzem karomon az óráját ...

Nem tudok sírni , de sírni akarok .

Már keserédes illatát sem érzem . Nem tudok vissza emlékezni ! 

Mi történik velem ? 

kérdezem miközben ökölbe szorítom kezeimet .

Üresség félelem zaklatottság , nem  is tudom melyiket érzem .

-Jól van ? - rohan be kétségbeesetten Móni .

Rémülten guggol le elém .

-Meg ütötte magát ? Mi történt ? - kérdezi miközben megérinti karomat .

-Nem ! - rázom meg fejem , nem nézek rá csak a semmibe üres tekintettel tekintek  . Érzem , hogy ezzel meg rémítem.

Lesápad .

-Mi a baj , hogy tudnék segíteni ? - kérdezi , hangja rekedté válik .

-Nem emlékszem ! - fordítom Móni felé arcom .

-De hát mire ? - pislog rám kétségbeesetten tanácstalanul . Jól belegondolva reakciójába ,  jogos kintről csak egy hatalmas huppanást hallátszódót , amikor pedig benéz hozzám a földön talál üres tekintettel , fejemet ingatva , hablatyolva neki .... 
-Mire ? - ejtem ki nevét csendes csilingelően , mintha egy Ima csendült volna el .
-Tessék ? - pislog értetlen elhűlt arccal rám .
-Nem emlékszem , elfelejtettem  és nincs egyetlen egy nyomorult képem se róla .
Hatalmas sóhajt . Érzem , hogy nagy kőeset le vállairól.  
10 évet öregedet rémületében .
-Semmi gond ! - csitít .
-Mi az , hogy semmi gond ? NEM EMLÉKSZEM RÁ !!! - kellek ki magamból .
-Semmi gond - kezdi ismét , dühöm kezd kézzel foghatóvá válni  .
Lágyan megfogja karom .
-Nincs semmi gond , ezen tudunk segíteni ! - mosolyog rám , lelkemet simogatva .
Bambán , értetlenül pislogóm . " Ezen segíteni mégis , hogyan ? "
-Gyere ! - áll fel és a kezét nyújtja felém , miközben fel veszi a mankómat is .
Habozva fogadom el kezét ... felhúz .
-A főnök és Ő ... - nem mondja ki nevét ő sem .
-Jó barátok voltak , mintha testvérek lettek volna ... rengeteg fotója van ... biztos talál nála olyat is amin ő is van . - nyújtja át mankómat .
Fénykép!
...hát ez az !
-Gyere ! - nyitja ki az ajtót .
-Keresünk egyet !
Fura érzés keletkezik bennem ...
Fénykép ! Ismétlődik fejemben ..
Szívem hangosan kezd verni ...
MIÉRT ?

ooo

Átdöcögünk Calvin szobája elé .

Kilincsre helyezem kezem ... ,majd meghátrálva leveszem onnan .

Azt súgja  belsőm , most fog elveszni minden hiú reményemmel  együtt ! 

Móni felé fordulok ...
Kedvesen türelmesen néz rám .
-Egyedül szeretnék róla képet keresni , ha ez lehetséges .... - nézek rá bocsánat kérően " Egyedül , hogy senki se láthassa amint elveszítem !!!"
Móni mélyen a szemembe mélyeszti tekintetét ...
Másodpercek telnek el mire elereszti tekintetem !
-Rendben ! - bólintok és távozik .
Hatalmas kő esik le a szívemről .
Vissza fordulok az ajtóhoz , ujjaim átölelik a kilincset ...
Kezem remeg , szívem rohamosan gyors tempóban kezd el verni , szédülők a levegőt is ritkábban kezdem el venni .
Mély levegő , benyítok a sötétkék szobába.
....
Gyönyörűen rendezett szoba ...
Mindenhol Calvin illat !
A sötétkék ágyneműs hatalmas ágy a szoba központja .
Jobbra egy szekrény sor barra komódok .. és a fürdőszoba.
Nem is kell mészire mennem a képért .
Könnyek gördülnek mégis az arcomon .
Nem kapok levegőt , beszorul a levegő  .
A sötét fiókos komód tetején képek ...
Remegő testtel lépkedek a komód elé .
Alig látok könnyeimtől .
Megjöttek !!!
Két kép van ott ...
Az egyiken ők ketten vannak , ritka fura kép , Calvin melegítő visel .
Eric pedig úgy mosolyog , mint még sosem láttam , hirtelen olyan a képre nézve mintha soha nem is felejtettem volna el arcvonásait .
Szeretetet sugároz a kép ahogyan átkarolják  egymást , könnyebben levegőt tudok venni !
A másik képen hárman vannak !
Amin Aya is ott van ...
Az a kép mű ...
Eltűnnek  az érzelmek , nem marad semmi .
Leveszem keretestül az első képet  , magamhoz ölelem .
Tisztára elfuseráltnak gondoltam azt  ha valakit így megláttam egy képpel ...
DE most minden megváltozott !
Lecsúszom vele a földre .
" Annyira hiányzol !" suttogom könnyeimet nem túl nőiesen kézfejemmel letörölve.
"Azt mondtad minden rendben lesz , helyre fog jönni ... " szorítom még jobban magamhoz a képet , nem is értve magamat ... fáj a szívem , lelkem és fulladozom... csak ez könnyít a fájdalmamon  .
"Minden reggel úgy kelek fel , hogy elengedlek de aztán mégsem megy ! " feszítem fejem a komódnak .
"Bassza meg veled akarok lenni ! " vágom a földhöz a képet .
Nagy szilánkokra törik az üveg a képkeretben .
Döbbenten meredek a szilánkokra .
"Ez lennék én ? " kérdezem magamtól miközben felemelek egy üvegszilánkot .
"Ez lennék én , ez aki sose gondolta volna , hogy kárt tudna tenni  saját magamban  . Ez a kurvára elcseszett lelkileg megtört  SENKI ? "
Azóta azzal hitegetem magam , hogy tényleg majd minden rendben lesz , mióta ő azt mondta a kocsiban , miközben ingét ellepte a vér !
De a francot lesz jobb , saját magamnak hazudok ... de ez már nem lesz jobb !
És azért mert  ÉN nem akarom ...
Nem akarok helyre jönni , nem akarom folytatni az életem ... Nem akarok szerelmes lenni újra ... Nem akarok szeretni többé !!!
NÉLKÜLE NEM !!!
Csak fel akarom adni !
Emelem kezemhez az üvegszilánkot .
-"Te sem tartottad be ! Akkor tőlem , hogy kérheted ? " hunyom le szemem , előtte, van a baleset utáni álmomból .
Kék puha pulóverét viseli és egy farmert . Haja kócos , keze bekötve ! Gyönyörű arca , mint egy álom .
"Veled akarok lenni " olyan valóság hű volt ...
Kinyitom szemem , amiből könnyek hullnak .
Életem mélypontja !
Vissza jött a fájdalom , nem kellet sokáig keresnem ...
Az ágy mellett megpillantom , Eric sötétkék bőröndjét   vagy nem is az övé ?
EZ FEKETE !
De Cal azt mondta ...
Kifordul kezemből az szilánkdarab . A bőröndhöz mászok .
Remegő türelmetlen kézzel tárom fől a bőröndöt ,  benne kell lennie a kék pulóvernek .
Eric ruhái ,... igen de sehol a pulóvert !
 És mit keres ebben a bőröndben a holmijai   ? 
Az összes ruhát kidobálom a bőröndből , ott a keserédes illat ...De sehol a pulóver !
Kétségbeesek .
A könnyeim is elállnak .
Az álmomban is abban volt .
Matatok a ruhák között .
Hol van ?
"Majd egyszer  annak is eljön az ideje "
"Minden helyre fog jönni ! Vigyázni fogok rád ! Szeretlek ! BÁRMI IS FOG TÖRTÉNNI !  Sose hagylak el ! "
"Most nem engedek ! Meghaltál! Ha ennek az egésznek vége majd akkor . Vagy menj be hozzá és mond el  neki ! Ne játssz ! "
A mondatok mit megvilágosodás söpör végig agyamon .
EZEK NEM ÁLMOK VOLTAK !
ERIC!   

13. Kapitel

Sziasztok Drágáim !!! 
Meghoztam a frisset remélem nem volt annyira sok a várakozási idő ....
Most még nem tejesen happy a rész de már nem is annyira kesergős remélem ....
Szeretném ha véleményt mondanátok Calvinről ....
És még valami megnyugtatás képen Cal semmi olyat nem akar Flórától ! :))
Kellemes olvasást !
Maria   

"Amikor már majdnem elveszteted a reményt és a hittem célom elérésében , mindig 

bekopogtat :ITT VAGYOK !!!!" 

                                                 /T.D./

Elkerekedett , kétségbeesett szemekkel nézek a fekete bőröndre .

ERIC !!!

Pár percig , talán órákig , nem tűnt ennyire nehéznek terhem ... MINT MOST ISMÉT !

Nincs már előttem csak csokoládé gömbszeme és a sok Vér ! Kedves nyugtató hangja , amint már többé nem hallhatom !

Talán egy könnycsepp is  kicsordul  ...

Nem kapok levegőt a fájdalomtól . " El fog valaha is múlni ez az érzés ? " kérdezem magamtól .

A karomon lévő órára szorítom kezem .

-Ne sírj kérlek ! - térdel le Cal mellém , most egy szinten vagyunk . Az arcom simogatja törölgeti könnyeim .

Nyugalom száll rám . 

" Hogy csinálja ?" 

-Mért van nálad ... a bőröndje ? - képtelen vagyok kimondani nevét , hangom csuklakozó.

-Aya kérte , hogy hozzam el , nagyon FÁJ neki is ! - válaszol Cal és közben szorosan átölel .

-Ne haragudj elfelejtette, elvinni , nem akartam , hogy lásd ! - csókol hajamba , hangja bűnbánó ...

Újra kapok  levegőt ... nehezen de kapok!

-Nagyon hiányzik ...- suttogom és elsírom magam , mint egy kis gyerek .

Jó érzés , megnyugtató , hogy Cal van mellettem , akit nem is ismerek . Mégis bízok benne !

Hiába vesztem el   , nem vagyok egyedül ....

ooo

" KI EZ A FÉRFI ?" kérdezem magamtól már sokadjára .

Annyira szeretetre méltó , való embernek tűnik kedves és amikor magához ölel ...

Most viszont annyira más !!!

Mezítláb járkál , inge felső gombja kigombolva , és köröz a dolgozó szoba szerűségben , az ajtót nyitva hagyja csak ezért láthatom innen a nappaliból .

Telefonál és nagyon dühös...

-Nem , nem és NEM ! - szinte ordít a telefonba .

-Semmin sem VÁLTOZTATUNK ! - harsogja  , érződik hangjában a harag .

-KI volt az a BAROM  aki ezt mondta ? - kérdezi és közben hajába túr .

SZÜNET 

-Nem és NEM ! - csap az asztalra .

-Én vagyok az Elnök - Vezérigazgató !!! Ennyim a cég ÉN mondom meg , hogy mit csinálunk és hogyan ! Nem más ÉN !!! Érthető ???? - dühöng .

-És én semmiféle ilyen utasítást nem adtam !

SZÜNET

Az arca megenyhül .

-Nem is értem csak egy napig nem voltam ! Hogy fordulhatót elő ??? - hangjára nyugalom száll . Rekedtes , ismerősen Rekedtes ! Beteg !

Rám pillant a " dolgozó " szobából , halvány mosolyt küld felém , tekintete elnézést kérő .

-Értem ! - beszél ismét a telefonba és közben behajtja a dolgozó ajtaját .

...

Kizárt... és talán meg is kéne sértődnöm de ehelyett inkább " mozgássérült járgányommal " begurulok a konyhába , ahol egy negyven fölötti mégis szép , Mónika nevezetű MAGYAR ( nagy meglepetésemre ) házvezetőnő főzőcskézik.

A hosszúkásra felvágót csirkemelleket teszi a serpenyőbe  , közben kedvesen rám mosolyog , én pedig hálát adok az égnek , hogy nem hallat kell ennem !

-Finom illatok ! - mosolygok vissza , miközben hasam megkordul .

-Éhes ? - kérdezi kedves lágy hangon .

-A kórházban nem igazán ettem ! - vallom be .

Szemei elszomorodnak , barnasága ellágyul .

-Nagyon sajnálom ami történt ! - ajkait össze szorítsa .

-Én is ! - hajtom le fejem .

-Viszont annak nagyon örülök , hogy a FŐNÖK önt a szárnyai alá vette .- jelenti ki .

Döbbenten pislogok rá .

-Higgye el jó ember a FŐNÖK , csak nem szereti ha nem úgy mennek a dolgok , ahogyan Ő eltervezte .- mosolyodik el és közben le veszi a tűzről a megpirult mell csikókat.

Ajkamba harapok , kíváncsiságok kalandoztak bele az elmémbe  " Megkérdezem vagy ne kérdezem ? "

-Milyen kapcsolatban voltak Calék ? - kérdezem meg mégis .

-Mármint a FŐNÖK és az Ön barátja ? - kérdezi a hátam mögül egy férfi hang . 

Lágy mégis határozott hang .

Az ajkam remegni kezd , meg fordulok ...

Magas vékony , mégis testes , szőke kék szemű öltönyös férfi .

-A FŐNÖK úgy szerette , mintha a testvére lett volna . Ezért sem , hagyta Önt magára . - közli .

Lehajtom fejem ...

-MAGYARUL ??? - jelenik meg a konyhában , hátát  nagy hanyagul az ajtófélfának veti .

FULL  wattos mosolyát mutatja.

-FŐNÖK ! - köszön az öltönyös .

-Bence ! - ( Ő is MAGYAR LENNE , és Cal is ezt a nyelvet beszélni most , nagyon szépen ejti a szavakat ).

-A bőröndöt csak a nappaliig hozta ! - dorgálja .

-Elnézést .- hajtja le fejét .

-Semmi gond tudom , hogy most mindent össze jött .DE  többet ne forduljon elő !

-Nem fog ! - távozik "Bence ".

-Finom illatok ! - löki el magát az ajtó félfától .

Mezítláb , haja össze túrva , inge felső gombja kigombolva , ha Eric hiánya nem fájna ennyire azt mondanám NAGYON DÖGÖS és SZEXI !

-Pár perc és tálalhatok ! - közli Mónika .

-Remek farkas éhes vagyok ! - indul az ebédlő asztalhoz , az egyik széket kihúzza és arrébb rakja , majd vissza jön és oda gurít , velem szembe leül .

Mónika megterít körénk és feltálalja a pirított csirkemell csikókat amihez mártást rak  és  különbözően saláta köreteket majd végül vörös bort önt .

-Jó étvágyat ! - kíván nekünk , majd el megy.

-Köszönjük !

-Egyél ! - szed nekem Calvin .

-Mónika főz a világon a legjobban ! - közli és szed magának is .

-Csakis anyukám után ! - kacsintok Calre.

"ISTENI " kordul hasam az első falat után , ha nem lennék jól nevelt "TÖMNÉM a fejem " 

A lassú evés most kínzó , inkább beszélek közben . 

-Bence kicsoda ? - kérdezem egy saláta falat után .

-A sofőröm és a testöröm egyben - válaszol miután lenyeli a falatott .

-TESTŐR ? - vonnom fel szemöldökömet .

-Az meg minek neked ? - érdeklődve még egy falatott eszek .

-Nézd ! - teszi le a villát és a borba kortyol .

-Gazdag ember vagyok , piszkosul gazdag és a gazdasági életben sok ember számítását húztam már keresztbe . A Cross cég négy országra terjed ki !" Jobb félni , mint megijedni !" - van vállat és ismételten a borba kortyol .

Köpenyi nyelni nem tudok .... 

Sokk szünet .

Bele kortyolok a borba , kell az erő .

-Ezért nem beszélt nekem soha rólad Eric ? - kérdezem és próbálom megfejteni a dolgokat .

Rám néz . Elgondolkozik arcomat tanulmányozva .

-NEM ! - jelenti ki habozva .

-Hát akkor ? - kortyolok még egyet a borba , feszültség oldó .

-Nézd ! ... - gondolkozik , hogy is fogalmazza meg mondanivalóját .

-A Ti kapcsolatotok nem volt szokványos ! - kezd bele , hajába túr . 

-Sokára tartót , mire rá jött , hogy szeret , IGAZÁN SZERT..! ezért nem osztót meg veled ilyen fajta dolgokat ! - kortyol borába , feszült látszik rajta , hogy nehéz neki erről beszélnie .

-És neked hol a barátnőd ? - kérdezem .

-Tessék ? - félre nyel .

-Nem NINCS ! - köhécsel .

-Meleg vagy ? - hopp lehet , hogy ezt nem kellett volna .Csak kicsúszott ...
Előre hajolt , túl közel hozzám szemei az ennyimben mélyeszti , mosolyát föltekeri 1000 wattosra .
-Nem Flóra , nem vagyok meleg .-a "Flórát" olyan furán ejtette .
Érzem miként borul bíborvörösbe arcom .
Téma váltás .
-Mesélj nekem Eric és a te barátságáról ... - terelem a témát magabiztosan.
Vissza dől ...
Karórájára pillant .
-Ma nem ! - jelenti ki .
-Későre jár és kimerült vagy ...
-De én NEM ! - tiltakoznék de nem hagyja .
-Majd holnap ! -közli több "de-t"nem tűrve .
-A szobád már készen áll , Mónika mindent elintézett ! - közli és fel áll .
A vacsorát épp , hogy befejezve kigurít a konyhából az előszobába és onnan a szobában , az ő szobája mellettiben.
A szobában mindent bézs vagy barna színű .
-Remélem meg fele ! - gurít beljebb . 
-Igen , köszönöm ! - bólintok.
-A melletted lévőben ott leszek ha bármi baj lenne !   - fűzi össze ujjait .
-Ha pedig a mosakodással gondod lenne ... - néz gipszelt lábamra .
-Mónika rendelkezésedre áll mindenben . - Ismét el pirulok .
-Köszönöm .
-Hát akkor - csapja össze tenyereit .
-Jó éjszakát ! - simítja végig vállamon kezét . - majd eltűnik .

ooo

Felriadok álmomból , vagy még mindig álmodom ?
Minden sötét ...
Az ajtóm zárva onnan se jut be fény . 
Csak két férfi hangját hallom .
-Hagy nézek be hozzá ! - Eric  hang szívem megdobban .
-NEM! - suttog a másik hang , de a mondani valója ordít !
-Össze van törve . Azt se tudom , hogy fogom helyre hozni a lelkét , hagyd ! - kéri a másik hang rekedten .
-De Szeretem! Látnom kell ! - könyörög Eric .
-Most nem engedek , nem engedhetek !!!! "Meghaltál " Ha vége lesz ennek az egésznek , majd akkor . Vagy menny be hozzá és mond el neki ! Nem tehetjük ezt vele ! - a rekedtes hang szigorú.
-Jól van értem , nem megyek be hozzá ! Csak egyet kérek ! - adja fel Eric .
NEEEM ! sikítani szeretnék  "Ne tedd !"
-Ne hagyd , hogy le térjen az útjáról , neki céljai vannak , álmai és tervei , amit most elfelejt , de nem szabad végig kell csinálnia , még ha én már nem is vagyok vele .- sóhajt .
Könnyeim folyni kezdenek , érzem .
-És ott van a családja , azt se tudják mi van vele ! - hal el a hang álmomba merülök vagy éppen , mély álomba ...

12 Kapitel

Sziasztok Drágáim !!! Meghoztam a friss fejezetet és bocsánatot kérek , hogy mostanában ennyit kell rám várni !!!! Sajnálom !!!

Ami a fejezetet illeti nem lett a legszuperebb .... :( DE van egy új szereplőnk ... aki fontos szerepet fog mostanában betölteni " ITT NÁLUNK " :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre !!! Pár mondatban írhatnátok róla nekem ....

Kellemes olvasást!!!

 Puszi Maria

Eric fehér karóráját tartom kezemben ...
Ennyi maradt meg a holmijaiból és belőle .
Órája és az emlékei az elmémben .
Jobb kezemre helyezem , ahol ő hordta ...
Keserédes illatát érzem orromban , az emlékem peremén .
És ott megjelenek mélybarna csokoládégöbjei is .
Ahogyan rám néztek ...szomorúan , boldogan , szerelemmel , megértéssel , kedvesen , szenvedéllyel , haraggal , fájdalommal és az utolsó pillanataiban .
A szívem szakad meg !
Nem tudom felfogni , hogy többet nem lehetek vele , nem láthatom , nem érinthetem , pedig már több mint két hete NINCS !
Azóta egyfolytában aludni szeretnék , aludni , hogy őt láthassam , de azóta se álmodtam vele .
És az idő csak telik és megy TOVÁBB !
Nem is hiszem el , hogy képes folytatódnia  , tovább vonulni és engem is erre kényszeríteni , miközben nekem megállt a fájdalom miatt .
Mégis ma tovább kell lépnem ... legalábbis ki a kórház falai közül !

ooo

Egy férfi tépi ki a kórházi szobájának ajtaját  .

Magas , férfias barna hajú , szemű ... csak egyetlen pillanatra nézek felé .

-Ön kicsoda ? - érdeklődik a mellettem lévő nővérke .

-A maga melletti hölgy vőlegénye ! - Jelenti ki határozottan , mély rekedtes hangon .

-Hogy ki ? - lepődik meg az ápolónő , az én szemem kikerekedik de nem reagálok .

- A  VŐLEGÉNYE ! - ismétli enyhe éllel a hangjában .

-És haza szeretném vinni , lehetséges ez ? - kérdezi megemberelve magát .

-Megnézem mit tehetek .- bólint a nővérke , majd kisétál gyors tempóban a kórteremből.

Kérdőn tekintek fel az idegen férfira , miután bezáródik az ajtó  .

Ez a férfi azt állítsa , hogy a VŐLEGÉNYEM !!!

Lehetetlen , hacsak nem a két altató között történt valami ...

A férfi vonásai megváltoznak gyengéden néz bele szemei arcomba .

Megnyugtató !

Enyhül a folytonos fájdalmam mellkasomban  .

"Kicsit " kapok levegőt !

Nem tudom "KI Ő" , de mintha Ő ismerne engem ...

IGAZÁN

Fájdalmasan pislog felém , ajkába harap , egyáltalán nem magabiztos ! 

Eddig összeszorított öklei elernyednek , elindul felém ...

Hirtelen mozdulatokkal ölel magához ! 

Ohh!

Fúra leírhatatlan érzés .

Szorít magához .

Időbe telik , mire eljut a tudatomig , hogy ez jólesik , kellemes és már nem ülők ott úgy mint egy zsák szerencsétlen krumpli , akit ölelgetnek . 

Karjaim életre kelnek és körbe öleik az izmos hátú férfit ...majd ez az ölelés át vált szoros ölelkezésbe .

Két hete teljesen összetörve feküdtem és most először végre nem érzem , hogy egyedül lennék . 

Nem tudom " KI Ő " , meg is úgy vágyom , hogy öleljem , végre nem vagyok egy ekkora fájdalmas teherrel magam , egyedül .

Érdekes módon könnyek folynak le nedves arcomon , pedig azt hittem már elapadt a sok sírástól .

-Pszt ! - Szorít még szorosabban magához .

-Meghalt ! - török ki zokogásban .

-Tudom ! - Szorít még jobban magához .

-Annyira fáj ! - kapkodok levegő után , üresség tátong a mellkasomban .

-Pszt! Elhiszem ! Nekem is ... - nyom egy csókot a hajamba .

-Minden helyre fog jönni , elmúlik majd ! 

-Sose ! Hát nem érted MEGHALT ! Hogy jöhetne bármit is rendbe ? Hümm ... Hogy múlhatna el ha ő már nincs ? - jön rám a hisztéria .

De ő továbbra is karjaiban tart .

-Higgy nekem ! - mondja lassan , hangsúlyosan .

-Minden helyre fog jönni ! ESKÜSZÖM ! 

Egész testem remeg a zokogástól .

-Ki vagy TE ? - kérdezem szipogva.

fejem mellkasába rejtem , karjaimmal még szórósabban ölelem .

-Calvin ! - jelenti ki .

-A legjobb barátja és mától a " VŐLEGÉNYED " is . - törli le könnyedén arcomról könnyeimet .

-És MOST haza szeretnélek vinni ! - tekintete megnyugtató.

-Hova ? - kérdezem homlokomat ráncolva .

-Hol a haza , nekem olyan  nincs ! - jelentem ki .

-Nem akarok anyuékhoz menni ! - nézek a távolba .

-Nem is kell ! - küld halvány mosolyt felém  .

-A haza nálam van , én vigyáztok majd rád ! - tűr egy kosza tincset a fülem mögé . Megnyugvás önt el .

-Félórán belül készen lesz a záró jelentés !- lép be de már távozik is az ápolónő .

-Köszönjük ! -biccent Calvin.

Fel áll az ágyról és egy krémszínű ajándék zacskót vesz elő az ajtó mellől .

-Itt vannak ruhák , amiket felvehetsz ! - nyújtja át a zacskót .

-Kint várok , amíg felöltözöl .- szívja be ajkait , majd kitessékeli magát az ajtón . 

ooo

 " Calvin "ismételgetem  nevét miközben bele néztem az ajándék zacskóba .
Sötét kék farmer lapul benne és egy bézs színű kötőt felső pluszban   fehérnemű és ezek alatt egy dobozban egypár fehér sport cipő , aminek egyenlőre elég lenne csak az egyik párja , a másikra ott van a gipsz !!!
Elég nehezen szenvedem magamra a ruháimat .
Tejesen legyengültem .
Az is nehezemre esik , hogy fel vegyem a felsőm .
Közben pedig ezen a rejtélyes VŐLEGÉNYEN agyalok .
Ismerem kb. 10 perce... 

...mégis élet telibbnek érzem magamat , nem tudom , hogy csinálja ! A tátongó üresség nem múlt , nem azt mondom ...
De olyan , mintha könnyebb lenne vele együtt élni , felvenni a hátamra és menni , folyatni az életet , ami már sosem lesz ugyan az , sőt ennél jobb se ...
Nem várok csodát , csak éljem túl az életet , hiába tátong rajtam egy ekkora lyuk !
Ennek érdekében ... egy vadidegennel tartok , miközben tartanom kellene tőle .
De hisz minek , én már NEM veszíthetek ! 

ooo

-Jöhetsz ! - kiálltok ki neki .

Egy tolószékkel gurul be !

Szemeim elkerekednek . ÉN bele nem ülök !Tiltakozom magamban.

-Minek ez a tolószék ? - sápítozok

-Ez nem tolószék , nevezzük inkább  mozgássérült járgánynak  - kacsint rá . 

-A gipsz miatt , fekvő ... - magyarázza .

-DE NE...! - pislantgatok rá .

-Jó , jó ...Tudom , hogy romantikusabb lenne , ha a karjaimban vinnélek le a kocsimig ... DE ... Nem várhatod el , hogy a 10 emeleten keresztül cipeljelek !- somolyog rám .

Én is viszonozom mosolyát , és nagy erőfeszítés árán hagyom , hogy bele helyezzen , ahogyan ő nevezet mozgássérült járgányba .

Leguggol hozzám és a szemembe néz komolyan .

Olyan mintha ismerne .

-Készen állsz ? - kérdezi , mély levegőt veszek .

-Azt hiszem Igen ! - bólintok , biztatás képen rám mosolyog .

-Remek ! - gurít ki a szobából , ahol életem, két leghosszabb és legpokolibb heteit éltem meg .

ooo

-Meg is érkeztünk ! - állítja le VÉGRE a fekete Honda Hybridet .

Hatalmas trauma volt ismételten éjszaka autóban ülni , pont mint akkor ...

Könnyek gyűltek a szememben , miközben fellélegezek  .

Végre megálltunk.

 Ezt is túléltük .

 Pedig Cal lassan és biztonságosan vezetett oda figyelve Rám !

Calvin kiszáll az autóból és megkerülte azt .

Közben bele nézek a tükörbe ...

Egy szét hullott / szét esett ember" félét" láttok benne , aki farkasszemet néz velem . Hatalmas karikák szemei alatt , nyúzott arc , üres tekintett .

Én NEM akarok ilyen lenni ! Nem is leszek ! 

Felállok , nem számít mekkorát estem , feltápászkodom és meg erősödőm , nem leszek még egyszer ilyen állapotban ! Már soha többé nem lesz ilyen ember az életemben mint Ő volt ! 

Fogadom meg magamnak , miközben Calvin kinyitja nekem az autó ajtaját és vár a kerekes járgánynak keresztelt szörnyűséges szörnyűséggel!

-Gyere ! - Segít bele .

ooo

Döbbent arccal nézek körbe a földszinti aulában , mi ez ? - kérdezem magamtól .

Hatalmas és gyönyörű ... Mindennél szebb . Olyan mint ... mint ,, nem is találok rá szavakat , egybe viszont biztos vagyok ...

NEM ILLEK IDE !

Cal oda gurul velem a lifthez de már addig is legalább 8 an köszöntek neki mosolyogva , szertetett sugároznak felé és nekem is küldenek belőle egy keveset mosoly formájában .  

A liftbe szállva még találkozunk jól öltözőt emberekkel akik mosolyognak  és csak biccentenek fejükkel köszönés képen  .

ooo

-Tizenhatodik emelet ! Megérkeztünk ! - jelenti ki Cal és kigurul velem  a lakásba .

Mint egy Múzeum !

Tátott szájjal gurultam befelé .

Rengeteg festmény ! Bőrkanapé , miniszobrok , kandalló és érdekes módon mégsem hűvös hely .  

Calvin lerúgja a bejáratnál a cipőjét és tovább guggol velem a nappaliig , ott leveszi tengerészkék öltönyét .

ÖLTÖNY !

MÉGIS KI Ő ? hökkenek meg miközben leül a kanapéra elfáradva .

És én most nézem meg először igazán ...

Vörösesbarna szemek . Csokoládé színű haj , klasszikus férfi áll !

Lenyűgöző tekintet . Kedves ritka , egyedi  mosoly .

Hatalmas tenyér ... hosszúkás ujjak.

Farmernadrágot és és fehér inget visel , dögős , csöppnyi hanyag eleganciával rendelkezik .

Van benne valami , ahogyan rám néz , mintha ismerne .... 

Nézem , nagyon nézem , aztán zavaromban a kandalló mellé nézek , ahol megpillantom Eric Sötétkék bőröndjét !!!!!!!!!!  

11. Kapitel

Sziasztok Drágáim ! Kész a fejezet .... ahogy kértétek , saját felelősségre !!!

A fejezet nem hiszem , hogy túlságosan boldog lenne !!! Nem az ...

És épp ezért is kérlek titeket , hogy most ne olyan szemszögből nézzétek !!! 

Remélem azért majd át tudjátok érezni a dolgok súlyát és azt amit Flóra érez ,  azt is , hogy a felénél nem fogjátok abba hagyni az olvasást és arrébb rakni !!! 

Pontosan ezért le is lövöm a "poént " ... SENKIT SEM ÖLÖK MEG !!! 

ÍGÉREM ! :P

Szeretnék majd pár véleményt kérni .... tudom , hogy sok a tanulni való és kevés az idő ... de fontos lenne !!!

Puszillak titeket Maria

-Ne menjünk  még haza ! - kérem miközben besegít az autóba és ő is beszáll , kedvesen rám tekint , szeretettel .
-Többet nem kell haza menni ! - hangja mély bársonyos , őrülten szexi az öltönyében , ezzel majdnem eltereli figyelmem , arcomra mégis ki ül a nem értés " Mi az , hogy többé nem kell ?"
-Nem szeretnél  velem lenni ? - kérdezi az autót beindítva.
-Lehet ezt ? - kérdezem szemöldökömet felvonva .
-Mért ne lehetne ?  - vonja meg vállát miközben ki hajt a parkolóból .
-Nem vagyunk már gyerekek , és nem is hitegethetjük magunkat álomvilágban ! - jelentem ki .
-Te döntöd el mit szeretnél , te mondod meg , hogy maradsz e vagy sem ! Akarsz e vagy sem ? - néz rám kérdőn .
-Szóval lehet !? - mosolyodom el .
-Lehet ! - leheli ajkamra egy csók kíséretében, de többet nem kapok vezetés közben .
-És mit kezdünk itt magunkkal ? - kérdezem , bár nem hiszek ebben az egészben.
-Te elsősorban elvégezheted az iskolát ! - sorakozik a lábammal  .
-Közben pedig nézünk egy lakást Stockholmban ! Aztán jöhet bármi ...! - jelenti ki jókedvűen .
-Bármi ? - vonom fel szemöldökömet én is jókedvűen , szórakozottan .... jó érzés tölti meg a mellkasomat , miközben eljátszom a gondolattal .
-Hát tudod ... ami ilyenkor szokás ...- vörösödik el , ami nem mindennapi élményt nyújt .
-Aha ! nem !!! - szórakozom vele .
-Gyerek , talán házasság ilyenek a szokásos... - a lélegzetem is eláll . Már nem csak ő van zavarban .
-Hát az valószínűleg odébb lesz , 25 éves kor előtt kivan zárva !!! - dadogom .
-Mért ? - hangja meglepetéségről árulkodik  , közben besorol a forgalomba .
-Azért mert ahhoz értenek kell lenni ! Nem szívesen cseszném el egy gyerek életét azzal , hogy nem vagyok képes még arra , hogy tisztességesen felneveljem ..! - döntöm vállának fejem .
-Szeretem , hogy ilyen céltudatos vagy felelősség tejes  ! - nyom egy csókot homlokomra .
-De vigyázz !!! - figyelmeztet .
-22 éves vagyok , közel a 3 év és .... - csipkedi meg combomat szórakozás képen .
-Azt lesheted !!! Odébb van az még !
-Jó , jó de lesz ugye ? - néz rám huncut mosollyal az arcán . Először meredt tekintettel nézek rá " Milyen kérdés ez ??? " majd elmosolyodom.
-Lesz ! - bólintok .
Egy pillanatra megdöbben ... nem hitt a fülkének és bevallom én sem !  Majd újabb csókot  nyom a homlokomra .
-Szeretlek ! - suttogja .
-Én is ! - döntöm fejem a vállához .
Minden olyan jó és inden olyan nyugodt ...
VOLT !!!
Az egyik pillanatban , még jó , aztán a másikban , egy szempillantás töredéke alatt minden szét hull .
Előbb még Eric vállán pihentette fejem , aztán már csak arra eszmélek , hogy egy felborult autóban vagyunk ...
Egy autó megcsúszott az úton és bele hajtót egy másik autóba , ami a megengedett sebességnél eleve is többel hajtót , a kereszt forgalomban nekünk jött ... Eric oldalánál csapódót belénk !
A fekete Opel felborul , csúszik az úton egészem addig , még egy autónak neki nem ütközik teljes erővel .
SOKK
Nem vagyok képes felfogni mi is történt , előre nézek ....
Sok  abroncsot látok ,  és lábakat , egyre többet és többet , tejesen körbe kerítenek !
Rémült hangok , fogalmam nincs mit sipítanak.
Egy férfi viszont lehajol hozzám , kérdezi jól vagyok e , de nem adok neki választ , nem tudom mért !
-Mindjárt jön segítség ! - mondja végül , majd eltűnik és csak egy pár láb lesz belőle .
-Jól vagy szívem ? - halom meg Eric kérdő hangját , nehezen fordítom felé fejem .
-Azt hiszem !.. - nézek mélybarna gömbjeibe , még így is a biztonságot és a nyugalmat sugározza .
-És te ? - kérdezem rekedt hangon .
-Én is ! - simítja végig arcomat .
-Biztos nem fáj semmid ? - kérdezi komolyan aggodalmasan , arcomat fürkészve.
-Nem ! - ingatom fejem , nehezen .
-Neked ? - nézek rá kérdőn .
-Nekem egy kicsit ! - vaja be... és akkor jövök rá , hogy komoly fájdalmai lehetnek !
ELSÁPADOK
Öltönye kigombolva , hófehér ingét bíborvörös vér színezi meg .
Mellkasát érintem tenyeremmel , majd el is rántom rémületemben   ...
Sok a Vér az egész tenyerem olyan lesz !
Bekönnyezek.
-Ne törődj vele , majd veszünk egy új inget ! - néz rám megnyugtatóan , már nem hat rám hangja ! 
-Nagy a baj igaz  ? - kérdezem tőle .
-Dehogy is  ! - ingatja fejét és felszisszen.
-Semmi gond ! - simítja végig ismét arcom .  
-Nyugodj meg ! - próbál nyugtatni .
-VÉRZEL ....- sziszegem rekedtes hangon .
-Ó , és tudod , hányszor véreztem már !?
-De most nagyon ! - teszem vissza kezem ingére.
-Szeretlek ! - kapja el kezemet és a mellkasához szorítja .
-Nem lesz semmi baj ! - ismételgeti .
-Megígéred? - kérdezem megmakacsolva magam , megkapaszkodva valamibe   ....  Mélybarna gömbjei kétségbeesetten néznek rám . Nagyot nyel . Tudom , hogy nagyon fáj neki !
-Ígérem ! - suttogja és elengedi kezem .
Nem bízom benne ! FÉLEK !
-Szeretlek ! - túrok bele véres kezemmel  tincseibe .
-Én is szívem ! Én is ! - erőltet mosolyt arcára .
-Szeretlek ! - ismételem és egy csókot nyomok puha test színű ajkaira .
-Minden a legnagyobb rendben lesz ! - ismételgeti és már nem tudom engem vagy saját magát  akarja nyugtatja ezzel   ...

ooo

Perceken belül megérkezik a mentő és annál is hamarabb kiszednek az autóból !

Hallom a szirénát....

A kórházba érkezve külön hordágyon tolnak be minket , őt egyenesen a műtőbe gurítják .

Még amikor mellettem elgurul  , végig simítom kezét .

Aztán eltűnik a hordággyal együtt .

-Ugye rendben lesz ?! - kérdezem a mentőst , aki merev tekintettel néz rám .

-Hogy őszinte legyek , nem hiszem , hogy túl élheti a műtétet ! - közli .  

-Rengetek belső szerve sérült meg a baleset során , sajnálom itt csak a csoda segíthet ! - simítja meg kezem a mentős .

Percek telnek el mire feltudom fogni mit közölt a mentős ..

Ericet többet nem láttatom ....

Kiürülök ...!

Fel kellek a hordágyról , legalábbis megpróbálok , látni akarom , nem hiszem a mentős szavait , látnom kell őt ! 

A mentős viszont nem enged , a vállamnál fogva nyom le a hordágyra. 

Bőgni kezdek 

Hirtelen rájövök , hogy igen is mindenem fáj ... főleg a jobb lábam . Valószínűleg eltört ...
Elviselhetetlen a fájdalom , nem kapok levegőt .
Elüresedem , nincs tovább !
-Eric - suttogom , ismételgetem ... képtelen vagyok elfogadni...
A lábamat műteni kell , tényleg eltört , !!!
Altatni akar az orvos és el is fog ... de Eric ....csak rá tudok gondolni !!!

ooo

Igaza volt a mentősnek !!!

Eric 20 perccel a baleset után , MEGHALT a műtőasztalon !!!!

Még csak el se kezdődőt a műtét ...

Már a hordágyon sem volt eszméleténél !

Egyedül maradtam a nagy Svédországban , ahol annyi tervünk volt !...

ooo

A kórház egyik igen kényelmetlen ágyán fekszem ... és talán nem is annyira kényelmetlen , mint érzem csak a fájdalom ...
Két kezem a párna alá gyűröm be , az ajtót kémlelem könnyes szemekkel .
Résnyire van nyitva , halvány fény sugárzik be a csöppnyi résen .
Törőt lábam miatt nehezen de ringatni kezdem magam .
Nyugtatni !
Könnyeimet érzem párnámon .
Kiürültem ! Nem érzek mást csakis fájdalmat .
Hazudott ! 
Eric hazudott nekem ! 
Semmi sem lett rendben . 
Minden össze tőrt !
Azt mondják , minden csoda három napig tart , nekem mind ősze harminc percig ! 
Összetörtem !   
Aludni akarok , végig akarom aludni a maradék életem .
Nem tudom , mit is kezdhetnék most ezzel a semmivel , nélküle ...
Elüresedtem , kezdek semmivé válni ... zuhanni és soha sem megérkezni , elveszni ! 
Eltörtem mint a porcelán baba !!! 
Megragaszthatnak de már nem leszek ugyan olyan ....
Rengeteg fájdalom csillapítót és nyugtatót kaptam ...
Kába érzem magam tőle  !
Aludni szeretnék ! 
Örökre ! 
Ericel akarok lenni , a srácommal , A SRÁCOMMAL   !!!! Az enyémmel ! 
Vele akarok lenni ! Csakis vele ! 
Látni akarom , érezni , szenvedni vele ! 
Annyira hiányzik ! 
Akarom őt ! Nem tudom elégszer elismételni ! 
Lehunyom szemem , aludni akarok , túl lenni ezen a napon ezen az elcseszett napon , és felébredni mintha ez csak egy túlságosan valósnak tűnő rémálom lenne !
...
Egyszerre csak susmogást hallok az ajtónál ...
Két ember árnyékát látom ott .
-Csak pár percet kérek , látnom kell ! - hallom meg Eric mély bársonyos , makacs hangját .
" a sok nyugtató vagy ez álom ?... "  
-Túlságosan kockázatos ! - hallok egy mély rekedtes , dorgáló férfi hangot .
-Látnom kell ! Értsd meg ! Szeretem őt! - a hangja egyre keményebb és makacsabb lesz Ericnek 
-Ne kockáztass ! 
-Nem megyek addig sehova , amúgy is tele van gyógyszerrel ! - csattan fel .
-Látnom kell , mielőtt el hagyom , ha már el kell hagynom ! - sóhajt keserves hangon .
-Mért teszik ezt velem , vesztek el tőle ? 
-Jó legyen ! - adja neg magát  a rekedt hangú férfi .
-Két perc semmivel sem több ! KETTŐ !!!
- Köszönöm ! - nyílik az ajtó ... Eric az !!!
Gyönyörű !
Kékes szürke puha pulóverét viseli a kedvencemet ! Haja kócos , keze bekötve ! Gyönyörű az arca , mint egy állom , de szomorú is !
-Eric - suttogom halkan .
-Ssss ! 
-Hazudtál ! - vádolom meg .
-Semmi se lett rendben ! - csuklik el a hangom ismételten , alig , hogy abba hagytam a sírást ! 
-Sajnálom ! - simogatja meg arcom .
-Elhagytál ! - kezd el folyni könnyeim .
- Sose hagylak el ! Mindig vigyázni fogok rád! - simogat tovább gyengéden , annyira kellemes !
-Annyira fáj a hiányod  !!! Veled akarok lenni !
-Majd egyszer annak is eljön az ideje ! - könnyeimet törölgeti .
-Most akarok ! 
-Eszedbe se jusson ! Megértetted ?! - int felém mutató ujjával , hiányzik az érintése .
-Ígérd meg ! - nem tágít .
-Te se tartatód be ... - vonok vállat .
-Bármit megtennék azért ha betarthattam volna ! Szeretlek ! - suttogja , hangja elnehezedik , fájdalommal töltődik meg.
-Megölsz ! Kiürültem , már semmit sem akarok , nincs semminek se értelme ! Eltűntél ! - mondom göbjeibe meredve .
-Ne mondj ilyet ! Csodás lány vagy ! És minden helyre fog jönni ! Még ha nem is velem leszel .... ! Szeretlek!  - simogat ismételten , törölgeti arcomra csorduló könnyeimet .
-Nem nem fog helyre jönni semmi , már nem hiszek neked ! - jelentem ki , fájdalmamban .
- Higgy nekem , hihetsz ! Szeretlek ! Légy észnél szívem ! - szorítja meg kezem .
-Maradj velem ! - könyörgök neki .
-Nem tehetem , mennem kell ! El jött az idő ! El ne felejtsd sose , hogy SZERETLEK ! Vigyázz magadra és mindig legyél észnél ! 
SZERETLEK ! - ismétli egy csókot nyomva puha ajkaival homlokomra majd távozik ...
Távozik de halom még ,  az ajtóban beszélget valakivel .
-Vigyázz rá nekem ! Nem akarom , hogy szenvedjen ! Segíts neki , érezze , hogy valaki szereti ! - kér valakit szenvedő, szinte már könyörgő hangon .
 "szereti " szót már csak elhalványodva hallom , majd az ajtó bezárul .

ooo

Rémülten pattanok fel az ágyon !

Ülök és csak az ajtót kémlelem .

Valószínűleg a nővérke nézet rám .

Csak álom volt !

El kell fogadnom , hogy néha az álom és a valóság egybe folyik ...

Valósnak tűnik , mégsem az !

Vissza fekszem az ágyba csalódótan.

Ismét egyedül maradtam ! Reménytelenül egyedül ebben az elcseszett világban... 

Eric nélkül !!!  

Segítség !!!!!!!!!!!!!!!!

Sziasztok Drágáim !!!
Egy kis közvélemény kutatás .....
Elégé elakadtam a történettel ......... vagyis nem tudom meddig mennek a határaitok !!!!!!!!!!!
Szóval .... nagyjából mit szeretnétek  olvasni? ??? Lehet egy új szállón futó nem mindig happy dolog vagy lassan fejezem be .... ugyanis nem lehet csak happy dolgokat írni semmi céllal !!!!!!!!!!
Most tényleg szükségem van a kommentekre !!!!! 
Puszillok mindenkit Maria

10. Kapitel

Sziasztok kész a 10 fejezet !!! ÉN szerintem igen hosszúra  sikeredet !!! :) DE ami  a legfontosabb , hogy ez lett a kedvenc fejezettem eddig ... !

Miss Unknown 

-Itt hagylak titeket egy időre , van egy kis elintéznivalóm  - áll fel Eric és egy csókot nyomva az arcomra , távozik ...
 Itt hagy egy számomra még idegen nővel és még csak azt se tudom mi olyan sürgős elintézni valója van .
-Jaj és Aya ! - jelenik meg futólag a nappali bejáratánál .
-Igen ? - csilingelő Aya kérdő hangja .
-Segítenél Flórának a készülődésben , tudod estére... - néz kérdőn hatalmas csokoládégömbjeivel .
-Természetesen ! - mosolyodik rám Aya .
-De mindenben ! - néz komolyan Eric Aya szemébe és igyekszik kiemelni a " mindenben " szócskát .
 Aya bólint , ő pedig távozik .
-Mi is lesz este és mire kell felkészülnöm ? - kérdezem homlokomat ráncolva , Aya felé fordulva .
Aki rám néz , majd behunyja szemét , beszívja a levegőt és bent is tartja azt ... Nem engedi ki egy  jó ideig .
Majd egyszer csak ...
Zöld szemei kinyílnak , rám pillantanak , elhasznált levegő sem feszíti már tüdejét .
-Sok mindenre ! - jelenti ki és közben úgy néz rám , mintha a részvétét nyilvánítana mindenben ami történni fog . 
Kiszárad a torkom , melegem lesz és sikítani szeretnék a kétségbeesés és a tudatlanság miatt . 
Előnt a félelem ... kezem remegni kezd , amit Aya is észre vesz , két térdem közé szorítom tenyereimet , hogy ne remegjenek ! 
-Sok minden fog ma még történni , amire fel kell készíteni és sok mindenről kellene beszélnünk ! - simogatja meg vállam kedvesen megnyugtatóan .
Csupa lélek , csupa szív a lány , de ...rettegek és már azt se tudom igazán kedvelem - e őt .
-Akkor úgy érzem jobb lenne minél előbb túl esni ezen az egész nem is tudom min ! - ajánlóm fel , de inkább hangzik követelésnek mint felajánlásnak .
-Legyen ! - néz végig rajtam , majd elmosolyodik .
-Én viszont uzsonnázom és te is velem tartasz ! - mutat felém , ellenkezést nem elfogadva .
-Az uzsonna ! - jelenik meg az ajtóban az ápolónő egy hatalmas tálcával a kezében , amit az asztalra helyez ,a rajta lévő két bögrét amiben tej volt a kezünkbe helyezi ... majd távozik .
-Gyere egyél ! - nyúl a tálcáért és el vesz a tálkáról egy csokoládés kekszet , amit én is követek , tekintette őrjítő és befolyásoló !
Egy pillanatra az óvodában érzem magam .
Anyu akkoriban készített nekem " uzsonnát " és akkoriban ettem mindig kerek csoki darabos csokis kekszeket ! 
Hasonlít rám Aya .
Bele kóstolok az omlós kekszecskébe...
Mennyei ! 
Igen .. olyan , mint  régen !
Azután nem ettem ilyet , miután anyu vigaszdíjként dupla adag sütit tett elém uzsonnára , először  ferde szemmel néztem rá "Ez mi ? Nekem adja a bátyámét is ? " Aztán rá jöttem , hogy nem ...
Már a süti adagom felénél járhattam , anyu közben mindvégig szomorú , keserű , tanácstalan képpel nézet rám , amikor végre  elhatározta magát , mély lebegőt vett és elmondta , hogy apu Svédországba megy dolgozni és csak négy hetente egyszer jöhet majd haza egy egy hétvégére . 
Minden össze tört bennem !!!
A legnagyobb hideg zuhanyt kaptam akkor a nyakamba .
Na azóta nem ettem csoki darabos omlós csokis kekszet .
Erre most ismételten bele kóstoltam és úgy érzem ismételten jön a fekete leves .
Bele kortyolok a tejbe , majd vissza a valóságba ... Ayára nézek , hogy kezdjen bele a mondanivalójába .
-Nem szoktam ilyenekkel elrontani az uzsonnámat és ezt a csodálatos kekszet ! - jelenti ki miközben ismételten bele kóstol a kekszbe .
-Én viszont nem szoktam húzni a dolgokat ! - közlőm sürgetően .
-Hát jó ! - nyel nagyot és a süteményes tálért nyúl .
-Közben egyél ! - dugja az orrom elé a csokis sütit .
Elhúzom az orrom , aztán mégis veszek belőle .
-Szóval ? - vonom fel szemöldököm kérdőn , kissé már akaratosan .
Aya döbbenten pislog majd komolyan bele kezd  
-Eric születésnapja most volt a lerobbanás napján .... 
-Igen ezt tudom ! - bólogatok , gyomrom egyre jobban görcsbe rándul .
-Eric aznap elakart vinni vacsorázni téged , azért is jött ide .- folytatja .
-Ő akart engem ? - szemeim elkerekednek . Nem értem és nem is tudom hova akar kilyukadni .
-Igen ő akart ! - néz rám komolyan .
-Fontos vagy a számára nem is értem mért nem tudod felfogni ! Attól , hogy nem mondja ...- mély levegőt vesz .
-Ő nem igazán az a fajta aki beszélne erről , de mindent megtesz azért , hogy éreztesse . -Aya még mindig engem néz és próbálja kikövetkeztetni fel-e tudom fogni azt , amit mond nekem ...
És meg kell , hogy mondjam nehezemre esik felfogni , amit mond . De próbálom !
 Tényleg! 
-Pontosan ezért visz el ma este vacsorázni és bepótoljátok azt , ami elmaradt ! - döbbenten kapom Aya felé a fejem "mi is maradt el ?"
 Hatalmasat sóhajt az  arcomra tekintve .
-Ma meg fogsz ismerni valakit . Pontosan ezért ! Ericnek ez a személy nagyon fontos ! - hatalmas hangsúlyt fektet a " fontos " szócskára .
"Ki az a személy?" az arcomon megjelenik a rémület .
-Ezt a nőt nagyon szereti a testvérem ! Ezért is fontos számára , hogy megismerd . Nem akar TITKOLÓZNI!
-TITKOLÓZNI? - szinte sikítom.
-Ezt nem értem ! Ki ez a nőszemély ? Mért kell megismernem és mért ilyen FONTOS  Ericnek ? -Aya döbbenten pislog , mintha letámadtam volna és talán le is támadtam a kérdéseimmel.
-Azért , hogy megértsd mennyire fontos vagy számára , hogy már nem az az egy éjszakás kaland vagy neki ! 
-Te most gyötörni akarsz ? - szinte kikelek magamból .
Zöld szemei kikerekedten pislognak továbbra is rám .  
"Mért kell nekem találkozni bármi féle nőszemélyél is , aki fontos számára ? Mért GYÖTÖR  ? Tudja , hogy fontos nekem ő , nem akarok nővel , semmi féle nővel találkozni !"
-Nem nem dehogy akarlak gyötörni ! - teszi kezét a karomra.
-Csak szeretnélek felkészíteni a vacsorára . Nem akarlak gyötörni ! - néz mélyen a szemembe . 
-Ez a nőszemély fontos Ericnek és sokat fog vele foglalkozni és én nem akarom , hogy váratlanul érjen , amikor látod , miként foglakozik vele , ahogyan rá néz , ahogyan beszélni fog hozzá ... érted? - kérdezi de nem nézek Ayára . Ezek a szavak mellbe vágtak érzem a könnyeket a  szemeimben de nem válok meg tőlük .
 Azt nem ! 
-Ne értsd félre Eric téged szeret ...- mentegetőzik talán nyugtatni próbál.
-Hogy néz ki ? - bököm ki , ami a legjobban érdekkel .
-Ki ? - néz rám kérdőn.
-Az a nőszemély ! 
-Ohh . - vesz mély levegőt , először mintha kicsit gondba lenne , hogy is írja le .
-Magas ! - néz rajtam végig , mintha össze hasonlítana azzal a nőszemélyél.
-Csinos , szexi ! - fokozza .
-Ízlésesen öltözködik ! Barna hajú , barna  szemű ... csendes  , nyugodt - a kezemre néz , ami kivételesen nem vadító színekben pompázik . 
-Igényes a kezeire ! - teszi hozzá .
-Értem ! - állok fel .
-Eric mikorra jön ? - kérdezem , még jobban össze zavarva Ayat .
-Hétre jön . Ő már készen lesz ! - az órámra nézek négy óra lesz .
-Remek , elmennék készülődni .
-Természetesen , Eric szobája az emeleten a folyosó végén található ! - mosolyodik el kedvesen .
- Köszönöm . 

ooo

A forró zuhany magamhoz téri . Bár ez igen nehezemre esett . Eric életében van egy nőszemély aki nem én vagyok ! 

Akit mellesleg meg is kell ismernem ! Nem fogok versenyezni , nem fogok siránkozni , ha nem úgy jönnek össze a dolgok ... egyszerűen se szó se beszéd ott hagyom őket .

"Igen ez lesz !" fogadkozom magamnak .

Miközben megtöltőközöm és magamra veszem a sötétkék farmernadrágomat , bele bújok a lakkozott barna színű magas sarkú cipőmbe , magamra veszem a fehér hosszított felsőm és az aranybarna színű blézeremet  , majd ezek után bal kezemre ügyeskedem az órámat és ugyan erre a kezemre a karkötőmet is fel helyezem .

Még egy utolsó pillantás a tükörben ... hajam egyenes , mintha a fodrásztól jöttem volna ki , körmöm tűzpiros .

Az ősz hatás jó  !

Bejárati ajtó csappodását  halom , Eric megjött , értem .!!

Lebattyogok ...

" Haló.. haló... haló....?! Elvileg nem úgy kellene lennie , hogy amikor ő megpillant engem , bent ragad a tüdejében  a levegő a döbbenettől? És ha igen , akkor most mért történik fordítva  ? MÉRT ? "

Elfelejtek levegőt venni , amikor leérkezem a lépcső aljára és megpillantom őt .

Fodrásznál járt ! Tejesen más lett hajának fazonja.

Ajkai annyira mosolyognak , de annyira , hogy a pillangóim csiklandozni kezdenek  .

Csokoládégömbjei is másként néznek rám , valami féle varázslat , izgalmat látok szemében . Egy pillanatra arról is megfeledkezem , hogy nem csak kettesben megyünk vacsorázni .

És annyira elegáns !

De annyira , abban a fekete zakóban és az a fekete ing ... A fekete nadrág és a fehér puma cipője .

Annyira de annyira ....

Szeretem !

-Gyönyörű vagy ! - lép elém , hangja mélyebb és lágyabb mint eddig valaha .

Köszönés képen kedvesen elmosolyodom és puha csókot nyomok ajkaira .

Annyiszor csináltam mér ezt de ez most más volt , mert most nem éreztem keserédesnek az illatát ! 

Hanem drága parfüm és férfi test kellemes illat keverékét éreztem!

Ő már indulna de én vissza húzom még egy pillanatra és magamhoz ölelem , először nem érti de viszonozza, majd elindulunk a "kellemetlen háborúba !"   

ooo

-Egész úton nem szóltál egy szót sem , baj van ? - kérdezi miközben megállunk az éterem előtt .

Ránézek , a külseje mosolyt csal az arcomra .

-Dehogy ! - ingatom fejem .

-Akkor jó ! - nyom egy csókot az arcomra , majd ki száll az autóból . Én is kinyitnám az ajtót ...

-Nem , nem ! - előz meg huncut mosollyal az arcán 

-Ez így szokás ! - segít ki az autóból .

-Nagyon köszönöm ! - mosolyodom el és ő ismételten csókot nyom az arcomra .

Bevezet az éterembe ... csendes szép ... olyan tejesen... "Mi " félingű a hely .

Szembe ülünk egymással , csupán csak két teríték van !

-Annyira szép vagy ! - jegyzi meg , miközben hosszasan tanulmányoz . 
A helyzet és minden olyan mintha ... most fel nőttünk volna ! 

-Csak ketten leszünk ? -érdeklődöm .

-Ennyire rossz társaság lennék ? - döbbent grimaszt vág .

-Hányan lennénk ? Veled jöttem vacsorázni nem ? Vagy hoztunk mást is ? - kérdezi gyanakodva , miközben a pincér jön és kitölti a vörösbort nekünk , a pincért távozása után Eric a kezem után nyúl és megsimogatja  .

Érkezik az étel ...

Nem igazán szolunk egymáshoz az étkezés alatt ...de Eric le se veszi rólam a szemét , egész idő alatt , ami igen csak megnehezíti a dolgomat étkezés közben . Így alig birok enni és az Ismeretlen nem jön " Miről beszélt akkor Aya ? " 

A bort kóstolgatva SMS-em érkezik .

" Na már rá jöttél ki az a nőszemély , ahogyan te őt hívod ? Mondd , hogy észre vetted mennyit jelentesz Ericnek !

Te nőszemély !"

                   AYA

ooo

Az SMS könnyeket csal a szemembe , Eric először megrémül , nem érti mi bajom.

-Mi a baj ? - kérdezi kétségbeesetten.

-Semmi ! - rázom határozattan fejem .

Aztán nem érdekel , hogy éteremben vagyunk vagy , hogy ki látja de még az sem , hogy nem illik...! 

Magamhoz húzom és megcsókolom .

-Nagyon Szeretlek ! - suttogom .

-Én is ! - törli le a könnyeim , miközben tényleg megértem , hogy szaval kimondása nélkül is szeret ... <3

  Tényleg felnőttünk !!!

Most igazán szeretnék bármilyen formában visszajelzéseket !!!
Maria