14.Kapitel

Sziasztok Drágaságok !!!! Kicsit megkésve meghoztam a frisset :( Sajnálom !!

Nem tudok túl sokat írni a fejezetről  ... szóval csak olvassátok ... és ne haragudjatok a depis  rész miatt mindig ígérem , hogy nem lesz több ilyen de sajnos nehezen bontakozik ki a dolog ..........

U.Í.: A kép csak úgy  , nem ide tartózik , ..... csak mert Imádom !!!<3 

Kellemes olvasást !!

Maria 

Egyszer álom voltál , aztán valóság , most meg emlék ....
Fut át az agyamon .
Lassan ülök fel az ágyon ...
Már nem gördülnek ki szememből könnyek .
A mellkasom se szakad ki a helyéről .
Megrémít a helyzet , hova lett a fájdalom ? Ürességet érzek !
Nem tudom felfogni , hogy meghalt , hiába mondom ki , olyan mintha csak hazudnék...
...hazudnék saját magamnak !
Hatalmas levegőt veszek .
Három hete lakom Calvinnel , aki egyfolytában azt mondogatja haza kellene mennem befejezni az iskolát ...
... álmokról beszél nekem ....
Kész agyrém !
de képtelen vagyok itt hagyni azt a helyzet ahol annyi tervünket akartunk megvalósítani...
Csakis itt érzem magam biztonságban .
Szép lassan kikászálódok az ágyból , felöltözőm ...
A "szuper" mankóimnál kidöcögök Mónihoz a konyhába , a gipsztől hála Istennek megszabadítottak de még nem igazán tudok járni ...
-Jó reggelt ! - köszön Móni .
-Szép jó reggelt ! - ülők le a bárszékre .
-Reggelire mit óhajt ? - kérdezi miközben sertepertél a konyhában .
-Semmit ! - jelentem ki és öntök magamnak teát . Móni először döbbenten majd szigorúan néz rám !
-Enni kell ! - jelenik meg az ajtóban Calvin hajszálcsíkos zakójában , irtó szexin néz ki .
-Majd , most nem vagyok éhes ! - közlöm félváról.
-Rendben de ne felejtsd el !  - hajol be és nyom egy csókot a hajamba .
-Későn jövök ha bármi van hívj ! - ismétli a szokásosat .
-Rendben ! - bólintok .
-De komolyan ! - mutat rám  .
-RENDBEN !!!!
Alig várom , hogy el mennyen , túlságosan is védelmez !!!

ooo

A szobában pakolászva jövök rá arra , hogy nincs képem Ericről  .

Az elmémben pedig kezd elhalványodni   arca előttem...

Kihullik  kezemből a ruha darab , amit elpakoltam volna , a  mankó is kicsúszik a kezemből . A falnak támaszkodva a földre csúszom ...

Sokként ért a felejtésem ! 

Kutatok vadul az emlékeim galériájában de SEMMI , az arca elmosdik előttem . 

Ülök a padló szőnyegen kezeimre támaszkodva , hátam a falnak döntve .

Üres tekintettel figyelek előre a semmibe ...

Érzem karomon az óráját ...

Nem tudok sírni , de sírni akarok .

Már keserédes illatát sem érzem . Nem tudok vissza emlékezni ! 

Mi történik velem ? 

kérdezem miközben ökölbe szorítom kezeimet .

Üresség félelem zaklatottság , nem  is tudom melyiket érzem .

-Jól van ? - rohan be kétségbeesetten Móni .

Rémülten guggol le elém .

-Meg ütötte magát ? Mi történt ? - kérdezi miközben megérinti karomat .

-Nem ! - rázom meg fejem , nem nézek rá csak a semmibe üres tekintettel tekintek  . Érzem , hogy ezzel meg rémítem.

Lesápad .

-Mi a baj , hogy tudnék segíteni ? - kérdezi , hangja rekedté válik .

-Nem emlékszem ! - fordítom Móni felé arcom .

-De hát mire ? - pislog rám kétségbeesetten tanácstalanul . Jól belegondolva reakciójába ,  jogos kintről csak egy hatalmas huppanást hallátszódót , amikor pedig benéz hozzám a földön talál üres tekintettel , fejemet ingatva , hablatyolva neki .... 
-Mire ? - ejtem ki nevét csendes csilingelően , mintha egy Ima csendült volna el .
-Tessék ? - pislog értetlen elhűlt arccal rám .
-Nem emlékszem , elfelejtettem  és nincs egyetlen egy nyomorult képem se róla .
Hatalmas sóhajt . Érzem , hogy nagy kőeset le vállairól.  
10 évet öregedet rémületében .
-Semmi gond ! - csitít .
-Mi az , hogy semmi gond ? NEM EMLÉKSZEM RÁ !!! - kellek ki magamból .
-Semmi gond - kezdi ismét , dühöm kezd kézzel foghatóvá válni  .
Lágyan megfogja karom .
-Nincs semmi gond , ezen tudunk segíteni ! - mosolyog rám , lelkemet simogatva .
Bambán , értetlenül pislogóm . " Ezen segíteni mégis , hogyan ? "
-Gyere ! - áll fel és a kezét nyújtja felém , miközben fel veszi a mankómat is .
Habozva fogadom el kezét ... felhúz .
-A főnök és Ő ... - nem mondja ki nevét ő sem .
-Jó barátok voltak , mintha testvérek lettek volna ... rengeteg fotója van ... biztos talál nála olyat is amin ő is van . - nyújtja át mankómat .
Fénykép!
...hát ez az !
-Gyere ! - nyitja ki az ajtót .
-Keresünk egyet !
Fura érzés keletkezik bennem ...
Fénykép ! Ismétlődik fejemben ..
Szívem hangosan kezd verni ...
MIÉRT ?

ooo

Átdöcögünk Calvin szobája elé .

Kilincsre helyezem kezem ... ,majd meghátrálva leveszem onnan .

Azt súgja  belsőm , most fog elveszni minden hiú reményemmel  együtt ! 

Móni felé fordulok ...
Kedvesen türelmesen néz rám .
-Egyedül szeretnék róla képet keresni , ha ez lehetséges .... - nézek rá bocsánat kérően " Egyedül , hogy senki se láthassa amint elveszítem !!!"
Móni mélyen a szemembe mélyeszti tekintetét ...
Másodpercek telnek el mire elereszti tekintetem !
-Rendben ! - bólintok és távozik .
Hatalmas kő esik le a szívemről .
Vissza fordulok az ajtóhoz , ujjaim átölelik a kilincset ...
Kezem remeg , szívem rohamosan gyors tempóban kezd el verni , szédülők a levegőt is ritkábban kezdem el venni .
Mély levegő , benyítok a sötétkék szobába.
....
Gyönyörűen rendezett szoba ...
Mindenhol Calvin illat !
A sötétkék ágyneműs hatalmas ágy a szoba központja .
Jobbra egy szekrény sor barra komódok .. és a fürdőszoba.
Nem is kell mészire mennem a képért .
Könnyek gördülnek mégis az arcomon .
Nem kapok levegőt , beszorul a levegő  .
A sötét fiókos komód tetején képek ...
Remegő testtel lépkedek a komód elé .
Alig látok könnyeimtől .
Megjöttek !!!
Két kép van ott ...
Az egyiken ők ketten vannak , ritka fura kép , Calvin melegítő visel .
Eric pedig úgy mosolyog , mint még sosem láttam , hirtelen olyan a képre nézve mintha soha nem is felejtettem volna el arcvonásait .
Szeretetet sugároz a kép ahogyan átkarolják  egymást , könnyebben levegőt tudok venni !
A másik képen hárman vannak !
Amin Aya is ott van ...
Az a kép mű ...
Eltűnnek  az érzelmek , nem marad semmi .
Leveszem keretestül az első képet  , magamhoz ölelem .
Tisztára elfuseráltnak gondoltam azt  ha valakit így megláttam egy képpel ...
DE most minden megváltozott !
Lecsúszom vele a földre .
" Annyira hiányzol !" suttogom könnyeimet nem túl nőiesen kézfejemmel letörölve.
"Azt mondtad minden rendben lesz , helyre fog jönni ... " szorítom még jobban magamhoz a képet , nem is értve magamat ... fáj a szívem , lelkem és fulladozom... csak ez könnyít a fájdalmamon  .
"Minden reggel úgy kelek fel , hogy elengedlek de aztán mégsem megy ! " feszítem fejem a komódnak .
"Bassza meg veled akarok lenni ! " vágom a földhöz a képet .
Nagy szilánkokra törik az üveg a képkeretben .
Döbbenten meredek a szilánkokra .
"Ez lennék én ? " kérdezem magamtól miközben felemelek egy üvegszilánkot .
"Ez lennék én , ez aki sose gondolta volna , hogy kárt tudna tenni  saját magamban  . Ez a kurvára elcseszett lelkileg megtört  SENKI ? "
Azóta azzal hitegetem magam , hogy tényleg majd minden rendben lesz , mióta ő azt mondta a kocsiban , miközben ingét ellepte a vér !
De a francot lesz jobb , saját magamnak hazudok ... de ez már nem lesz jobb !
És azért mert  ÉN nem akarom ...
Nem akarok helyre jönni , nem akarom folytatni az életem ... Nem akarok szerelmes lenni újra ... Nem akarok szeretni többé !!!
NÉLKÜLE NEM !!!
Csak fel akarom adni !
Emelem kezemhez az üvegszilánkot .
-"Te sem tartottad be ! Akkor tőlem , hogy kérheted ? " hunyom le szemem , előtte, van a baleset utáni álmomból .
Kék puha pulóverét viseli és egy farmert . Haja kócos , keze bekötve ! Gyönyörű arca , mint egy álom .
"Veled akarok lenni " olyan valóság hű volt ...
Kinyitom szemem , amiből könnyek hullnak .
Életem mélypontja !
Vissza jött a fájdalom , nem kellet sokáig keresnem ...
Az ágy mellett megpillantom , Eric sötétkék bőröndjét   vagy nem is az övé ?
EZ FEKETE !
De Cal azt mondta ...
Kifordul kezemből az szilánkdarab . A bőröndhöz mászok .
Remegő türelmetlen kézzel tárom fől a bőröndöt ,  benne kell lennie a kék pulóvernek .
Eric ruhái ,... igen de sehol a pulóvert !
 És mit keres ebben a bőröndben a holmijai   ? 
Az összes ruhát kidobálom a bőröndből , ott a keserédes illat ...De sehol a pulóver !
Kétségbeesek .
A könnyeim is elállnak .
Az álmomban is abban volt .
Matatok a ruhák között .
Hol van ?
"Majd egyszer  annak is eljön az ideje "
"Minden helyre fog jönni ! Vigyázni fogok rád ! Szeretlek ! BÁRMI IS FOG TÖRTÉNNI !  Sose hagylak el ! "
"Most nem engedek ! Meghaltál! Ha ennek az egésznek vége majd akkor . Vagy menj be hozzá és mond el  neki ! Ne játssz ! "
A mondatok mit megvilágosodás söpör végig agyamon .
EZEK NEM ÁLMOK VOLTAK !
ERIC!