11. Kapitel

Sziasztok Drágáim ! Kész a fejezet .... ahogy kértétek , saját felelősségre !!!

A fejezet nem hiszem , hogy túlságosan boldog lenne !!! Nem az ...

És épp ezért is kérlek titeket , hogy most ne olyan szemszögből nézzétek !!! 

Remélem azért majd át tudjátok érezni a dolgok súlyát és azt amit Flóra érez ,  azt is , hogy a felénél nem fogjátok abba hagyni az olvasást és arrébb rakni !!! 

Pontosan ezért le is lövöm a "poént " ... SENKIT SEM ÖLÖK MEG !!! 

ÍGÉREM ! :P

Szeretnék majd pár véleményt kérni .... tudom , hogy sok a tanulni való és kevés az idő ... de fontos lenne !!!

Puszillak titeket Maria

-Ne menjünk  még haza ! - kérem miközben besegít az autóba és ő is beszáll , kedvesen rám tekint , szeretettel .
-Többet nem kell haza menni ! - hangja mély bársonyos , őrülten szexi az öltönyében , ezzel majdnem eltereli figyelmem , arcomra mégis ki ül a nem értés " Mi az , hogy többé nem kell ?"
-Nem szeretnél  velem lenni ? - kérdezi az autót beindítva.
-Lehet ezt ? - kérdezem szemöldökömet felvonva .
-Mért ne lehetne ?  - vonja meg vállát miközben ki hajt a parkolóból .
-Nem vagyunk már gyerekek , és nem is hitegethetjük magunkat álomvilágban ! - jelentem ki .
-Te döntöd el mit szeretnél , te mondod meg , hogy maradsz e vagy sem ! Akarsz e vagy sem ? - néz rám kérdőn .
-Szóval lehet !? - mosolyodom el .
-Lehet ! - leheli ajkamra egy csók kíséretében, de többet nem kapok vezetés közben .
-És mit kezdünk itt magunkkal ? - kérdezem , bár nem hiszek ebben az egészben.
-Te elsősorban elvégezheted az iskolát ! - sorakozik a lábammal  .
-Közben pedig nézünk egy lakást Stockholmban ! Aztán jöhet bármi ...! - jelenti ki jókedvűen .
-Bármi ? - vonom fel szemöldökömet én is jókedvűen , szórakozottan .... jó érzés tölti meg a mellkasomat , miközben eljátszom a gondolattal .
-Hát tudod ... ami ilyenkor szokás ...- vörösödik el , ami nem mindennapi élményt nyújt .
-Aha ! nem !!! - szórakozom vele .
-Gyerek , talán házasság ilyenek a szokásos... - a lélegzetem is eláll . Már nem csak ő van zavarban .
-Hát az valószínűleg odébb lesz , 25 éves kor előtt kivan zárva !!! - dadogom .
-Mért ? - hangja meglepetéségről árulkodik  , közben besorol a forgalomba .
-Azért mert ahhoz értenek kell lenni ! Nem szívesen cseszném el egy gyerek életét azzal , hogy nem vagyok képes még arra , hogy tisztességesen felneveljem ..! - döntöm vállának fejem .
-Szeretem , hogy ilyen céltudatos vagy felelősség tejes  ! - nyom egy csókot homlokomra .
-De vigyázz !!! - figyelmeztet .
-22 éves vagyok , közel a 3 év és .... - csipkedi meg combomat szórakozás képen .
-Azt lesheted !!! Odébb van az még !
-Jó , jó de lesz ugye ? - néz rám huncut mosollyal az arcán . Először meredt tekintettel nézek rá " Milyen kérdés ez ??? " majd elmosolyodom.
-Lesz ! - bólintok .
Egy pillanatra megdöbben ... nem hitt a fülkének és bevallom én sem !  Majd újabb csókot  nyom a homlokomra .
-Szeretlek ! - suttogja .
-Én is ! - döntöm fejem a vállához .
Minden olyan jó és inden olyan nyugodt ...
VOLT !!!
Az egyik pillanatban , még jó , aztán a másikban , egy szempillantás töredéke alatt minden szét hull .
Előbb még Eric vállán pihentette fejem , aztán már csak arra eszmélek , hogy egy felborult autóban vagyunk ...
Egy autó megcsúszott az úton és bele hajtót egy másik autóba , ami a megengedett sebességnél eleve is többel hajtót , a kereszt forgalomban nekünk jött ... Eric oldalánál csapódót belénk !
A fekete Opel felborul , csúszik az úton egészem addig , még egy autónak neki nem ütközik teljes erővel .
SOKK
Nem vagyok képes felfogni mi is történt , előre nézek ....
Sok  abroncsot látok ,  és lábakat , egyre többet és többet , tejesen körbe kerítenek !
Rémült hangok , fogalmam nincs mit sipítanak.
Egy férfi viszont lehajol hozzám , kérdezi jól vagyok e , de nem adok neki választ , nem tudom mért !
-Mindjárt jön segítség ! - mondja végül , majd eltűnik és csak egy pár láb lesz belőle .
-Jól vagy szívem ? - halom meg Eric kérdő hangját , nehezen fordítom felé fejem .
-Azt hiszem !.. - nézek mélybarna gömbjeibe , még így is a biztonságot és a nyugalmat sugározza .
-És te ? - kérdezem rekedt hangon .
-Én is ! - simítja végig arcomat .
-Biztos nem fáj semmid ? - kérdezi komolyan aggodalmasan , arcomat fürkészve.
-Nem ! - ingatom fejem , nehezen .
-Neked ? - nézek rá kérdőn .
-Nekem egy kicsit ! - vaja be... és akkor jövök rá , hogy komoly fájdalmai lehetnek !
ELSÁPADOK
Öltönye kigombolva , hófehér ingét bíborvörös vér színezi meg .
Mellkasát érintem tenyeremmel , majd el is rántom rémületemben   ...
Sok a Vér az egész tenyerem olyan lesz !
Bekönnyezek.
-Ne törődj vele , majd veszünk egy új inget ! - néz rám megnyugtatóan , már nem hat rám hangja ! 
-Nagy a baj igaz  ? - kérdezem tőle .
-Dehogy is  ! - ingatja fejét és felszisszen.
-Semmi gond ! - simítja végig ismét arcom .  
-Nyugodj meg ! - próbál nyugtatni .
-VÉRZEL ....- sziszegem rekedtes hangon .
-Ó , és tudod , hányszor véreztem már !?
-De most nagyon ! - teszem vissza kezem ingére.
-Szeretlek ! - kapja el kezemet és a mellkasához szorítja .
-Nem lesz semmi baj ! - ismételgeti .
-Megígéred? - kérdezem megmakacsolva magam , megkapaszkodva valamibe   ....  Mélybarna gömbjei kétségbeesetten néznek rám . Nagyot nyel . Tudom , hogy nagyon fáj neki !
-Ígérem ! - suttogja és elengedi kezem .
Nem bízom benne ! FÉLEK !
-Szeretlek ! - túrok bele véres kezemmel  tincseibe .
-Én is szívem ! Én is ! - erőltet mosolyt arcára .
-Szeretlek ! - ismételem és egy csókot nyomok puha test színű ajkaira .
-Minden a legnagyobb rendben lesz ! - ismételgeti és már nem tudom engem vagy saját magát  akarja nyugtatja ezzel   ...

ooo

Perceken belül megérkezik a mentő és annál is hamarabb kiszednek az autóból !

Hallom a szirénát....

A kórházba érkezve külön hordágyon tolnak be minket , őt egyenesen a műtőbe gurítják .

Még amikor mellettem elgurul  , végig simítom kezét .

Aztán eltűnik a hordággyal együtt .

-Ugye rendben lesz ?! - kérdezem a mentőst , aki merev tekintettel néz rám .

-Hogy őszinte legyek , nem hiszem , hogy túl élheti a műtétet ! - közli .  

-Rengetek belső szerve sérült meg a baleset során , sajnálom itt csak a csoda segíthet ! - simítja meg kezem a mentős .

Percek telnek el mire feltudom fogni mit közölt a mentős ..

Ericet többet nem láttatom ....

Kiürülök ...!

Fel kellek a hordágyról , legalábbis megpróbálok , látni akarom , nem hiszem a mentős szavait , látnom kell őt ! 

A mentős viszont nem enged , a vállamnál fogva nyom le a hordágyra. 

Bőgni kezdek 

Hirtelen rájövök , hogy igen is mindenem fáj ... főleg a jobb lábam . Valószínűleg eltört ...
Elviselhetetlen a fájdalom , nem kapok levegőt .
Elüresedem , nincs tovább !
-Eric - suttogom , ismételgetem ... képtelen vagyok elfogadni...
A lábamat műteni kell , tényleg eltört , !!!
Altatni akar az orvos és el is fog ... de Eric ....csak rá tudok gondolni !!!

ooo

Igaza volt a mentősnek !!!

Eric 20 perccel a baleset után , MEGHALT a műtőasztalon !!!!

Még csak el se kezdődőt a műtét ...

Már a hordágyon sem volt eszméleténél !

Egyedül maradtam a nagy Svédországban , ahol annyi tervünk volt !...

ooo

A kórház egyik igen kényelmetlen ágyán fekszem ... és talán nem is annyira kényelmetlen , mint érzem csak a fájdalom ...
Két kezem a párna alá gyűröm be , az ajtót kémlelem könnyes szemekkel .
Résnyire van nyitva , halvány fény sugárzik be a csöppnyi résen .
Törőt lábam miatt nehezen de ringatni kezdem magam .
Nyugtatni !
Könnyeimet érzem párnámon .
Kiürültem ! Nem érzek mást csakis fájdalmat .
Hazudott ! 
Eric hazudott nekem ! 
Semmi sem lett rendben . 
Minden össze tőrt !
Azt mondják , minden csoda három napig tart , nekem mind ősze harminc percig ! 
Összetörtem !   
Aludni akarok , végig akarom aludni a maradék életem .
Nem tudom , mit is kezdhetnék most ezzel a semmivel , nélküle ...
Elüresedtem , kezdek semmivé válni ... zuhanni és soha sem megérkezni , elveszni ! 
Eltörtem mint a porcelán baba !!! 
Megragaszthatnak de már nem leszek ugyan olyan ....
Rengeteg fájdalom csillapítót és nyugtatót kaptam ...
Kába érzem magam tőle  !
Aludni szeretnék ! 
Örökre ! 
Ericel akarok lenni , a srácommal , A SRÁCOMMAL   !!!! Az enyémmel ! 
Vele akarok lenni ! Csakis vele ! 
Látni akarom , érezni , szenvedni vele ! 
Annyira hiányzik ! 
Akarom őt ! Nem tudom elégszer elismételni ! 
Lehunyom szemem , aludni akarok , túl lenni ezen a napon ezen az elcseszett napon , és felébredni mintha ez csak egy túlságosan valósnak tűnő rémálom lenne !
...
Egyszerre csak susmogást hallok az ajtónál ...
Két ember árnyékát látom ott .
-Csak pár percet kérek , látnom kell ! - hallom meg Eric mély bársonyos , makacs hangját .
" a sok nyugtató vagy ez álom ?... "  
-Túlságosan kockázatos ! - hallok egy mély rekedtes , dorgáló férfi hangot .
-Látnom kell ! Értsd meg ! Szeretem őt! - a hangja egyre keményebb és makacsabb lesz Ericnek 
-Ne kockáztass ! 
-Nem megyek addig sehova , amúgy is tele van gyógyszerrel ! - csattan fel .
-Látnom kell , mielőtt el hagyom , ha már el kell hagynom ! - sóhajt keserves hangon .
-Mért teszik ezt velem , vesztek el tőle ? 
-Jó legyen ! - adja neg magát  a rekedt hangú férfi .
-Két perc semmivel sem több ! KETTŐ !!!
- Köszönöm ! - nyílik az ajtó ... Eric az !!!
Gyönyörű !
Kékes szürke puha pulóverét viseli a kedvencemet ! Haja kócos , keze bekötve ! Gyönyörű az arca , mint egy állom , de szomorú is !
-Eric - suttogom halkan .
-Ssss ! 
-Hazudtál ! - vádolom meg .
-Semmi se lett rendben ! - csuklik el a hangom ismételten , alig , hogy abba hagytam a sírást ! 
-Sajnálom ! - simogatja meg arcom .
-Elhagytál ! - kezd el folyni könnyeim .
- Sose hagylak el ! Mindig vigyázni fogok rád! - simogat tovább gyengéden , annyira kellemes !
-Annyira fáj a hiányod  !!! Veled akarok lenni !
-Majd egyszer annak is eljön az ideje ! - könnyeimet törölgeti .
-Most akarok ! 
-Eszedbe se jusson ! Megértetted ?! - int felém mutató ujjával , hiányzik az érintése .
-Ígérd meg ! - nem tágít .
-Te se tartatód be ... - vonok vállat .
-Bármit megtennék azért ha betarthattam volna ! Szeretlek ! - suttogja , hangja elnehezedik , fájdalommal töltődik meg.
-Megölsz ! Kiürültem , már semmit sem akarok , nincs semminek se értelme ! Eltűntél ! - mondom göbjeibe meredve .
-Ne mondj ilyet ! Csodás lány vagy ! És minden helyre fog jönni ! Még ha nem is velem leszel .... ! Szeretlek!  - simogat ismételten , törölgeti arcomra csorduló könnyeimet .
-Nem nem fog helyre jönni semmi , már nem hiszek neked ! - jelentem ki , fájdalmamban .
- Higgy nekem , hihetsz ! Szeretlek ! Légy észnél szívem ! - szorítja meg kezem .
-Maradj velem ! - könyörgök neki .
-Nem tehetem , mennem kell ! El jött az idő ! El ne felejtsd sose , hogy SZERETLEK ! Vigyázz magadra és mindig legyél észnél ! 
SZERETLEK ! - ismétli egy csókot nyomva puha ajkaival homlokomra majd távozik ...
Távozik de halom még ,  az ajtóban beszélget valakivel .
-Vigyázz rá nekem ! Nem akarom , hogy szenvedjen ! Segíts neki , érezze , hogy valaki szereti ! - kér valakit szenvedő, szinte már könyörgő hangon .
 "szereti " szót már csak elhalványodva hallom , majd az ajtó bezárul .

ooo

Rémülten pattanok fel az ágyon !

Ülök és csak az ajtót kémlelem .

Valószínűleg a nővérke nézet rám .

Csak álom volt !

El kell fogadnom , hogy néha az álom és a valóság egybe folyik ...

Valósnak tűnik , mégsem az !

Vissza fekszem az ágyba csalódótan.

Ismét egyedül maradtam ! Reménytelenül egyedül ebben az elcseszett világban... 

Eric nélkül !!!