16. Kapitel...

Sziasztok Drágaságaim !!! Van egy jó és egy rossz hírem !!! :))
A jó hír , hogy meghoztam a fejezetet , de a rossz , hogy ez az év utolsó fejezete !!! 
Remélem tetszeni fog , még gyorsan össze dobtam ... nem a leghosszabb fejezett de nem akartalak titeket így itt hagyni a jövő évig így bizonytalanságban ;) 
A számokkal kapcsolatban csak azért mert ezeket hallgattam miközben írtam :) 
Puszillak titeket és én ezzel a fejezettel  kívánok nektek nagyon Boldog ujjévet és minden jót !!!
 ( Jövőre találkozunk ) :)
Maria

http://www.youtube.com/watch?v=xQyOcQjl4_8

Mélybarna kétségbe esett csokoládégöbjeibe ütközök , akik nem tudják , miként is reagáljanak .
Hatalmasat pislogok ...
Érzem , hogy remeg az egész belsőm , sír !
Ott áll a fénylő ablak előtt ... Nem tudom eldönteni csak képzelődöm , vagy tényleg ő az e .
Láttam meghalni ...
Cseng a fülemben " Nem lesz semmi baj! "  
A véres ing ...
A rémület a szemében ...
Akkor most , hogy is lehet itt ...
Ez azt jelenti , hogy átvert , össze tört és hazudott !
Ökölbe szorítom kezem .
Szórakozott velem !
Csokoládégömbjeibe nézve ...
Őrlődést és bizonytalanságot látok .
Lép egyet felém de kettőt lép vissza kezeimre tekintve .
Tudja , hogy azt elcseszte .
Csak a fejét ingatja ...
Érzi , hogy elveszít .
Behunyom szemem.
Nehogy több könny gördüljön le az arcomon !
Mély levegőt veszek .
Mikor újból kinyitom szemeimet , még mindig engem néz , le se vette rólam szemét , figyeli reakcióimat , de nincs reakció...
Ajkait szorosan össze szorítja lehajtja fejét !
Ó Istenem !
Érzem a fájdalmát .
Pont ugyan úgy mint akkor a balesetnél ...
Nem akarok többé ilyet érezni .
Azt akarom , hogy felnézzen .
Nézzen rám !
De nem néz , többet már nem !
Oda rohanok hozzá !
Másra számít ... Össze szorítja szemeit .
Ó istenem ! Azt hiszi , hogy megütném ?!  
Átvettem kezeimet  nyaka körül .
Úgy szorítom magamhoz mint egy felörült .
Félve ölel át !
Szinte szétrogyok ölelésében .
Meleg karjai átölelnek , megfeszülök karjaiban .
Haza érkeztem !
Nem érdekel most semmi sem !
Olyan mintha egy angyal táncolna körül minket !
Lelkem megnyugszik .
Szorítom !
Érzem VÉGRE keserédes illatát !
Mennyei !
Az én srácom illata .
Enyhül szorításom .
Két kezem selymes tiszta arcára csúszik fel .
Csokoládégömbjeibe nézek .
Döbbent , hogy valaha is azt hittem meghalt ...
Annyira szürreálisnak tűnik , hogy többet ne érinthessen ... , hogy ne láthassam gyönyörű szemét ... amiben most rémület látszódik .
Homlokához teszem homlokom , mély levegőt vesz .
Könnyek gördülnek szememből .
Nem szól csak néz , néz engem , selymes ujjbegyeivel törli le könnyeimet .
Mintha vissza kapnám az életemet , amiről mostanáig nem is tudtam , hogy elvették !
-Annyira szeretlek ! -  nyögöm ki, Eric lehunyja szemét de nem szól semmit !
-Hiányoztál ! - suttogom , szemét továbbra is behunyva tartja .

http://www.youtube.com/watch?v=UPpEJkSKUuw

-Annyira fájt ! - csuklik el hangom , karjai megfeszülnek körülöttem .
-Nem bírtam elfogadni ! Annyiszor álmodtam ... Annyi kérdésem lenne ! - össze gubancolódnak gondolataim .
Bele túr hajamba .
Szemeit kinyitva , látom , hogy gömbjei fátyolosak .
-Ne utálj ! - szólal meg , mély bársonyos hangján keservesen.
Elhúzódom tőle , homlokom ráncolom .
-Mért utálnálak ?- pislogok értetlenül rá .
Nem szólal meg nem is néz rám , sosem láttam még ilyenek , ennyire elvesztenek és mintha szégyellné is magát . Karjai egyre jobban és szorosabban birtoklóan fonódik körém .
O...
Világosodom meg .
Amiért fájdalmat okozott nekem !
Ó Istenem !
Döbbenet de fel sem merült bennem , hogy utáljam !
Vissza kapom , csak ez a lényeg , nem érdekel miért veszítettem el , hogy mennyire fájt .
Csak , hogy végre elmúlt az érzés , újra kapok levegőt és ő is itt van velem !  
Vissza kaptam az otthonom .
-Jaj Eric ! - nézek rá döbbenten és szomorúan .
-Sosem tudnálak utálni ! - suttogom , további könnyek folynak végig arcomon .
Az arcom simítja.
Bűnbánóan , bocsánatkérően néz szemeimbe .
Ajkai az ajkamat érintik !
Ohhh ...
Remegni kezd a belsőm ...
Szinte el is felejtetem milyen  , amikor ajka érinti ajkamat .
Felemelő érzés !
Ajkai követelőek , nyugtalanok , édesnek !
Ujjaim kávé barna haját szántják végig , így le húzva fejéről sapkáját ! .
Mindkét keze az arcomon .
-Ne haragudj !  - motyogja a csókba .
-Szeretlek ! - csókolom és közben kezdem levarázsolom róla a kabátot .
Nem akarom , hogy a keze az arcomon legyen !
Érintsen !
MINDENHOL !
Egyik kezét a derekamra teszem a másikkal már ő tűr a hajamba .
-Ó istenem , hogy tudnék rád haragudni !- húzom egészen közel magamhoz a pólójánál fogva .
A falhoz szorít, úgy csókol !
-Hiányoztál ! - csókol egyre követelőzőbben.
-Mi ez a gönc ? - húzza le rólam a melegítő felsőt és közben elhajítja szemüvegét .
-Szeretlek ! - suttogja fülembe csupa csupa érzést bele víve amitől megfeszülök , egy szoba felé lépkedünk .
-Én is ! - húzom le türelmetlenül a piros felsőt , reccsen az anyag .
Oops !
Eric felnevet .
Bele kuncogok ettől a hangtól ajkaiba ...
-Imádlak ! - fel se tudom fogni , hogy vissza kaptam .
Rossz vagyok , nagyon rossz ! Végig simítom ujjbegyeimmel tökéletes mellkasát .
-Nem bírsz magaddal igaz ? - búj ki piros cipelőiből és bevon magával egy szobába .
-NEM !! - rázom meg a fejem ! És az fut át az agyamon , mintha nem is váltunk volna el egymástól , csak jobban szeretem .  
-Helyes ! - csókol meg és már bent is vagyunk és ezelőtt  a hét másodper alatt valamikor rólam is el tűnik  a felső észre észrevétlenül.
-Utálnom kellene ! - vettem oda neki , miközben kicsatolom övet!
-De nem utálsz ! - cirógassa meg arcom , arcán rossz fiús  mosoly .
-Sosem változunk ! - bújik ki nadrágjából , közben az enyémet is lehúzva .
Ohhh...
Mind a ketten már meztelenek vagyunk majdnem .
Ő az első és valószínűleg az utolsó pasi aki így látott !
-Szóval utálni szeretnél ? - vonja fel szemöldökét.
-Meg is érdemelném ! De én szeretni szeretnélek  !- von magához .
Lágyan csókol és innentől minden csupa érintés, puha ujjak és érzelem ....CSORDULTIG !

***

Teljes testemmel rá tapadva fekszem a srácom mellkasán . Meztelen hátam simogatja és hajammal szórakozik .
Életemben sosem voltam ennyire nyugodt és kimerült egyszerre !
Még van annyi erőm , hogy az állam mellkasára emeljem .
-Mi a jó Isten vagy te ? - kérdezem kezei megállnak
-Majd meghaltam a fájdalomtól erre itt vagy és mintha ilyen sosem fordult volna elő , eltűnik a fájdalom !
-Annyira sajnálom ! - húz magához és megcsókol bocsánatkérően .
-Én is majd meghaltam , de - nyel egyet   .
-A nővérem élete fontosabb volt annál mint az , hogy én mit szeretnék !  - kezd el újból játszani hajammal .
-És rohadtul utálom magamat azért mert ezt át kellet éled ! - feszül körém karjai .
-És azt se tudom most mi lesz , senki sem tudhatja , hogy élek ... Nem akarom , hogy bántsanak téged ! Elég volt a baleset !!!
-Ssss ! - fogom be tenyeremmel száját .
-Nem akarok most semmiről se tudni , se foglalkozni ! - döbbenten pislog rám , csokoládégöbjeivel .
-Hónapok óta először érzem jól magam , kérlek ! Hadd élvezem , hogy vissza kaptalak , minden keserű dolog nélkül ! - csókolom meg .
Bólint.
Vissza hajtom fejem a mellkasára .
-Nagyon szeretlek ! - suttogja hajamba .
-Te ÖRÜLT NŐSZEMÉLY! Más nem lett volna erre képes ! - kuncog bele fülembe .
-ERIC ! - hallom becsapódni a bejárati ajtót , össze rezzenek  , egy ismerős férfi hang ordítja el magát .
-ERIC A KURVA ÉLETBE , ELTŰNT ÉS SZÉTVERTE AZ IRODÁMAT ! - egyre közelebbről jön a hang és egyre élesebb .
-ERIC hol vagy , eltűnt nem hallod ?! Meg kell találnunk ! - kiabál és benyit a szobába...
CALVIN !..
O Basszus !
Egy száll takaró takar ! Vörösbe borul az arcom !
Meztelen vagyok  , méghozzá Ericbe gabalyodva !
És Calvin döbbenten néz rajtunk végig .
Hirtelen az ő arca is vörösbe borul . És kivonul ... Sokáig tart mire felfogta ki fekszik a srácom mellett , rajta .
-Ez most ki fog nyírni minket ! - pattan ki az ágyból !
-Öltözz ! - csókol meg arcán hatalmas mosoly terül el .
Kábultan nézem miként kapkodja magára a ruháit .
-Öltözz ! Szívem ! Gyorsan ! - csókol meg és rám adja a pólóját .
-Gyorsan ! - kacsint rám , majd  kivesz egy másik pólót magának a szekrényből .
...

15. Kapital

Sziasztok Drágáim !!! Meghoztam a következő fejezetet és ezzel a  fejezettel szeretnék Nagyon Boldog karácsonyt kívánni nektek !!! És megköszöni , hogy olvastok  és azt , hogy ma átléptük a 4,000 fős látogatást !!! :) 

Jaj és szeretném ha meglepnétek sok sok hozzászólássál 

-Menny már jól vagyok ! - lökdösöm ki Calvint a lakásból
-Jó jó , megyek már ! - mondj de azért még felém fordul .
Felvonnom kérdőn szemöldököm .
-Vigyázz magadra ! - nyom egy csókot homlokomra .
-Ígérem ! - mosolygok vissza rá bájosan .
Az előző heti látvány amivel vártam ... nem tett jót se neki se nekem .
Az üveg szilánkok pedig pláne nem !
Azóta se dolgozni nem ment de sehova se ... rám vigyázott , mint egy hímes tojásra , nehogy hülyeséget csináljak !
És nem hajlandó válaszolni mért fekete bőröndben van Eric cuccai   és , hogy hol van a kék pulóver !..
Végre kituszkolom az ajtón a világ összes fogadalmát meg teszem arról , hogy jó leszek csak mennyen már el !
" Hogy én mennyire hazudós vagyok !" Fut át agyamon miközben az ajtónak dőlök , amin Cal kisétált .
Mélyen bele szippantok a levegőbe .
Egyedüllét illatát érzem .
Móni sincs itthon .
Mennyi !
Döcögni kezdek Calvin dolgozó szobája felé , végre mankó nélkül .
Elégé nyomi látvány lehetek , szürke melegítő alsó - felsőben bicegve ...
...
A dolgozó szobához érve , kiszeretem volna nyitni az ajtót de be van zárva .
Ökölbe szorítom kezemet !
A düh és a kétségbe esés keveredik ...
Érzem , miként vörösödik el az arcom .
Ha Eric tényleg él ... és nem csak azt hiszem ...
akkor csak ez a szoba adhatja nekem megvilágosodást !
Ott kell lennie valaminek róla ...
Ki kell nyitnom !
"Rohanok " amennyire tudok bicegő lábammal . Calvin szobája felé ..
Ha mást nem ott kell lennie Pót kulcsnak  .
Villan az agyamba .
Ellenkező irányba indulok .
Pótkulcsok ...
A fali doboz !
Be megyek a konyhába onnan pedig egy szűk hűvös folyosó nyílik .
Ott a fali doboz !
Szinte ki tépem a doboz ajtaját .
Itt annyi féle kulcs van !!! sikítani szeretnék ..
Melyik lehet az ?
Bele szórom a melegítő felsőmbe az összeset ...
A szívem hangosan dobog .
Érzem , hogy túl messzire megyek .
De tudnom kell az igazat .
Vissza bicegek a dolgozó szobához .
Elkezdem próbálni a kulcsokat .
Az összeset de semelyik sem illik bele...
Az órára tekintek  ,fél tíz .
A francba...
kb. fél óra múlva vissza ér Móni .
Elborul az agyam .
A kurva életbe , mit szórakozol velem ?!
Vágok mérgesen az ajtóra , ölemből kihullnak a kulcsok .
A dühöm egyre csak nő , hallom az óra kattogását , megőrjít  .
Vissza " rohanok " a konyhába .
Gondolkozás nélkül kezdem kinyitogatni  szekrényeket és fiókokkal ( sehol semmi ...)
A kezem ügyébe kerül a kis bárd ...
Na nem !
A gondolataim el el kalandoznak ...
Ó a kurva életbe , dehogy nem !
Markolom meg a kis bárd nyelét .
Elindulok vissza a dolgozó szobájához .
Nem akarok rongálni nem az én lakásom .. de már csak 20 perc van hátra ha jól számítom .
Kb 3 lépésnyire lehetek a szoba ajtójához érve , behunyom a szemem , meg sem állva , l bele vágok az ajtó közepébe .
Meg áll az ajtóban !
Ó.!
döbbenten pislogok és próbálom kiszedni .
Talán ha nem az ajtó közepébe kellene vágni hanem a zár tája felé .
Nagy nehezen ki rántom a kis bárdot  , hatalmas lendülettel , majdnem a lábamba állítom ...
Ohhh...
Óvatosabbnak kellene lennem !
Ismét megmarkolom két kézzel , szemem nyitva hagyom ...
Érzem a dühömet könnyek szöknek szemembe , kezem remeg ...
Meg fulladok ...
Érzem, hogy fojtogat  .
Látom a rengeteg  vént  , Eric ingét , az elkeseredett fájdalomtól gyötört arcát .
Láttam , hogy meghalt !
Talán itt lenne az ideje ezt el is fogadni !
DE NEM!!!
Belsőm ordít !
Elborult elmével hasítok az ajtóba .
Egyszer Kétszer Háromszor ...
Aztán még egyszer és még egyszer ...
Minden haragomat és fájdalmamat bele fektettem !
Már nem kellene de továbbra is ütöm .
Betörtem az ajtót , a kis bárdot ott hagyom bele állítva , az arcomon csorog a könnyek ... 
Mint valami horror film főhőse lennék...
Az dolgozószobában állok ahogy akartam !
Fogalmam sincs innen , hogyan tovább mit keressek ...
Ez az Flóra túl jó vagy , veregetem hátba magamat .
Szétvertél egy irodát a semmiért !
És pont azét aki biztonságot nyújtott neked !
Hatalmas sóhaj hagyja el  szám..
Leülök Calvin szélébe .
Nincs több könnyem , elfogytak .
Szememet lehunyva ... mindig őt látom ... és a sok vért !
Mikor lesz ennek végre vége már ?
Fulladozom hiánya miatt !
Szerelem-e ez ?
Szertett-e ?
Mi ez ? miért ragaszkodom ennyire ?
kérdezem de mint mindig most sem kapok rá választ .
Újabb sóhaj hagyja el ajkamat .
Térdemmel kihúzom a fiókot ...
Ilyen rendet palinál még életemben nem láttam !
Eszméletlen !
Csak is a döbbenet miatt nyúlok a fiókba .
A vékony sárga mappák tetején egy fehér cetli .
"Öcsém " áll rajta és egy cím .
Aya írása ...
kiveszem a mappát helyéről ...
Értettlenkedve nyitom fel és kukkolok bele .
Képeket találok ...
Majdnem eldobom amikor meglátom ...
Ősszeszúrul a szívem !
Az Opel ... felborulva ...
A BALESET !
Fulladozom.
Zug a fejem !
Rengeteg kép !
Rólunk , arról a napról ...
Sok vér és mi ..
Ahogyan kiszednek mindet onnan , ahogyan felraknak hordágyra ...
a véres ing...
lyuk keletkezik a mellkasomon .
A földre vágom a mappát ... nem bírom tovább nézni .
A képek rendszerint szétszóródnak a padlón.
A bejárati ajtó nyílik .
-Megjöttem ! - kiáltja el magát Móni .
-Jaj ne !
Felkapom a cetlit a névvel és a " kirohanok " bicegő lábammal .
Móni döbbenten pislog rám a bejárati ajtó előtt , valószínűleg rémült arcom láttán .
Felkapom kabátom , kezéből kikapom a kocsi kulcsot és kirohanok az ajtón mielőtt még felfoghatná  mi történik és utánam tudna jönni .
Berohanok a liftbe kezemben szorongatom a cetlit remegek , dübörög a mellkasom ...

ooo

Már csak arra eszmélek , hogy a parkolóban állok a fekete autó előtt ...
Beszállok .
Elvileg még nem vezethetnék a lábam miatt ...
Mégis behelyezem a slussz kulcsot .
Hallom ahogyan a motor életre kell .
Újabb sóhaj ... lehunyom szemem  aztán a szörnyű látkép miatt gyorsan ki is nyitom .
Megremegek .
Hallom dübörgő szívverésemet .
Móni jelenik meg rohan a kocsihoz .
Ó bassza meg !
Gázt adok !
Még szinte hallom miként visítja nevemet és a "NE" szócskát ...
Örült módon vezetek ki a mélygarázsból !
Magamra sem ismerek .
Amióta el hozott Cal nem , hogy kocsiba de még csak az utcára se tettem ki a lábamat .
Most pedig úgy kanyarodok ki a főútra , mint egy örült , aki sosem tanul hibájából !
És ez így is van !
Fáj a lábam mégis tövig nyomom a gázt .
Össze vissza cikázok ...
Minden felől dudálnak és valószínűleg még anyut is szidják.
Időbe telik még lenyugszom és finomítok vezetési stílusomon ...
Kész csoda , hogy nem vettek még üldözőbe a rendőrök .
Lassítanom kell !
Rohadtul csúszik az út !
Mindenűt hó és minden feldíszítve...
Ó ne !
Döbbenten veszem tudomásul , hogy az idő mennyire gyorsan robog a fejem felet .
Hány hónapot csesztem el feleslegesen ...
Már December van !
Karácsony !
És a szüleim semmit sem tudnak rólam ! Örült módon parkolok le .
A telefonomért nyúlok .
Hatalmas sóhaj, tárcsázom...
Kicsöng , le akarom rakni de nem megy .
-Halló ! - szól bele kedvesen finom , lágy hangon anyu .
Le akarom rakni de akkor ...
-Flóra , szívem te vagy az ?!- remeg a hangja az én belsőm is megremeg .
-Igen anyu ! - suttogom .
-Nagyon hiányzol , jól vagy ? - elcsuklik a hangja, hatalmas gombócot érzek torkomban .
-Persze anyu , ne aggódj , te is ! - nyöszörgöm a gombóc miatt .
-Minden rendbe jön  , ne aggódj ! Mikor jössz haza ? - kérdezi .
-Nemsokára  anyu !
Felsóhajt , könnyek szöknek szemembe .
-Mennem kell anyu !
-Hát akkor Boldog karácsonyt kislányom ! - szipója.
Nem bírom el sírom magamat .
-Nektek is ! Nagyon szeretlek ! - bontok vonalat és lehajítom az ülésre telefonomat  .
Percekig ülök némaságba mire képes vagyok elindulni az autóval .
Jaj anyukám de szeretlek .
Melegség önti el lelkemet , kedves , finom lágy hangjára vissza emlékezve .
Az én anyukám !
...
Karácsony ízlelgetem a szócskát , miközben vezetés közben szorongatom a címmel ellátott fehér cetlit .
Eric arca jelenik meg előttem .
Karácsonykor ismertem meg ! Kris hozta fel őt ... Lekéste a repülőjét ...nem lett volna hová mennie ...!
Csak a piros sáljára emlékszem és a hatalmas mosolyára . Hangosan dobogót tőle szívem !
És az ölelése , amikor először ölelt ...
Ó Istenem , millió érzéssel és szerénységgel  ... Velem sosem volt nagyképű arrogáns !
Basszus !
Velem sosem !
Akár milyen nőcsábásznak hittem ... láttam még sem vettem észre a nyilvánvalót.
Engem sosem bántót saját akaratából !!!!!
...
Leparkolok ...
A cím ... egy hatalmas lakó épület ... portással !!!
Ide tuti nem engedünk be csak úgy !
Ó Basszus !
Főleg , hogy melegítőben vagyok .
Be kell jutnom !
Na jó most vagy soha ... lépek be az épület aulájába , egyenesen a recepcióshoz.
A recepciós arcán hatalmas a vigyora .
-Jó napot ! - tejesen bele pirulok , igénytelenek érzem magam egy ilyen helyen a melegítőben .
-A csomagért ? - kérdezi .
-Tessék , hogy mondja ? - döbbenek meg .
-108 . szobában lévő csomagért nem ön jött ? - vajon fel a szemöldökét arrogánsan .
-O dehogy is nem ! - rögtönkőz .
-Remek , korán jött ! - kacsint , egy kártyát nyom a kezembe .
-108-as - szól utánam , majd eltűnök a lifttel . Bassza meg ! Mibe keveredtem !?
Legalább  ment vagyok !
Előhalászom a fehér cetlit 5. emelet 122. szoba .
A fehér órára szorítom kezem .
Remegek.
Szédülök .
Liftezik a gyomrom .
Össze fogok esni !
Mi történik velem ... Félelem , izgalom mi ez ?
Nem akarok csalódni .
Szinte négykézláb kaszálódom ki a liftből !
A kártya és a cetlit kihullik kezemből .
A 122 szoba előtt állva oda támasztom fejem az ajtóhoz .
Eric mosolya jelenik meg előttem .
Ó szívem !
Zug a fejem !
Erőt kell vennem magamon , meg kell néznem mi van oda bent .!
Kifújom a levegőt !
Gyerünk szed össze magad !
Benyítok .
Mindenem remeg !
-Te vagy Cal ! Végre azt hittem nem is jössz ! - szívem majdnem megáll .
Ó a hangja , férfi hang , mély bársonyos ...
Létezik , hogy ..?
-Utalok bujkálni ! Karácsony van ! Muszáj őt látnom ! Csinálj valamit nem bírom tovább ....- a hangja dühös , könyörgő !
Megjelenik előttem háttal .
-Mindjárt kész vagyok . - mondja , földön a kék pulóver.
Piros cipőt és hosszú felsőt visel , fekete nadrággal és kabátot . Fején sapka , kezén fehér karóra hasonló mint ami az enyémen van .
Oldalra fordul . Szemüveg van rajta fekete  keretes !  
Az arca az arca...
-Mondja már valamit ! - méltatlankodik .
Minden vér kifut a testemből , elfogok ájulni .
Könnyek szöknek a szemembe .
-Eric ! - suttogom .
Hangomra döbbenten fordul meg .
Mélybarna kétségbe esett csokoládégöbjeibe ütközök , akik nem tudják , miként is reagáljanak .

14.Kapitel

Sziasztok Drágaságok !!!! Kicsit megkésve meghoztam a frisset :( Sajnálom !!

Nem tudok túl sokat írni a fejezetről  ... szóval csak olvassátok ... és ne haragudjatok a depis  rész miatt mindig ígérem , hogy nem lesz több ilyen de sajnos nehezen bontakozik ki a dolog ..........

U.Í.: A kép csak úgy  , nem ide tartózik , ..... csak mert Imádom !!!<3 

Kellemes olvasást !!

Maria 

Egyszer álom voltál , aztán valóság , most meg emlék ....
Fut át az agyamon .
Lassan ülök fel az ágyon ...
Már nem gördülnek ki szememből könnyek .
A mellkasom se szakad ki a helyéről .
Megrémít a helyzet , hova lett a fájdalom ? Ürességet érzek !
Nem tudom felfogni , hogy meghalt , hiába mondom ki , olyan mintha csak hazudnék...
...hazudnék saját magamnak !
Hatalmas levegőt veszek .
Három hete lakom Calvinnel , aki egyfolytában azt mondogatja haza kellene mennem befejezni az iskolát ...
... álmokról beszél nekem ....
Kész agyrém !
de képtelen vagyok itt hagyni azt a helyzet ahol annyi tervünket akartunk megvalósítani...
Csakis itt érzem magam biztonságban .
Szép lassan kikászálódok az ágyból , felöltözőm ...
A "szuper" mankóimnál kidöcögök Mónihoz a konyhába , a gipsztől hála Istennek megszabadítottak de még nem igazán tudok járni ...
-Jó reggelt ! - köszön Móni .
-Szép jó reggelt ! - ülők le a bárszékre .
-Reggelire mit óhajt ? - kérdezi miközben sertepertél a konyhában .
-Semmit ! - jelentem ki és öntök magamnak teát . Móni először döbbenten majd szigorúan néz rám !
-Enni kell ! - jelenik meg az ajtóban Calvin hajszálcsíkos zakójában , irtó szexin néz ki .
-Majd , most nem vagyok éhes ! - közlöm félváról.
-Rendben de ne felejtsd el !  - hajol be és nyom egy csókot a hajamba .
-Későn jövök ha bármi van hívj ! - ismétli a szokásosat .
-Rendben ! - bólintok .
-De komolyan ! - mutat rám  .
-RENDBEN !!!!
Alig várom , hogy el mennyen , túlságosan is védelmez !!!

ooo

A szobában pakolászva jövök rá arra , hogy nincs képem Ericről  .

Az elmémben pedig kezd elhalványodni   arca előttem...

Kihullik  kezemből a ruha darab , amit elpakoltam volna , a  mankó is kicsúszik a kezemből . A falnak támaszkodva a földre csúszom ...

Sokként ért a felejtésem ! 

Kutatok vadul az emlékeim galériájában de SEMMI , az arca elmosdik előttem . 

Ülök a padló szőnyegen kezeimre támaszkodva , hátam a falnak döntve .

Üres tekintettel figyelek előre a semmibe ...

Érzem karomon az óráját ...

Nem tudok sírni , de sírni akarok .

Már keserédes illatát sem érzem . Nem tudok vissza emlékezni ! 

Mi történik velem ? 

kérdezem miközben ökölbe szorítom kezeimet .

Üresség félelem zaklatottság , nem  is tudom melyiket érzem .

-Jól van ? - rohan be kétségbeesetten Móni .

Rémülten guggol le elém .

-Meg ütötte magát ? Mi történt ? - kérdezi miközben megérinti karomat .

-Nem ! - rázom meg fejem , nem nézek rá csak a semmibe üres tekintettel tekintek  . Érzem , hogy ezzel meg rémítem.

Lesápad .

-Mi a baj , hogy tudnék segíteni ? - kérdezi , hangja rekedté válik .

-Nem emlékszem ! - fordítom Móni felé arcom .

-De hát mire ? - pislog rám kétségbeesetten tanácstalanul . Jól belegondolva reakciójába ,  jogos kintről csak egy hatalmas huppanást hallátszódót , amikor pedig benéz hozzám a földön talál üres tekintettel , fejemet ingatva , hablatyolva neki .... 
-Mire ? - ejtem ki nevét csendes csilingelően , mintha egy Ima csendült volna el .
-Tessék ? - pislog értetlen elhűlt arccal rám .
-Nem emlékszem , elfelejtettem  és nincs egyetlen egy nyomorult képem se róla .
Hatalmas sóhajt . Érzem , hogy nagy kőeset le vállairól.  
10 évet öregedet rémületében .
-Semmi gond ! - csitít .
-Mi az , hogy semmi gond ? NEM EMLÉKSZEM RÁ !!! - kellek ki magamból .
-Semmi gond - kezdi ismét , dühöm kezd kézzel foghatóvá válni  .
Lágyan megfogja karom .
-Nincs semmi gond , ezen tudunk segíteni ! - mosolyog rám , lelkemet simogatva .
Bambán , értetlenül pislogóm . " Ezen segíteni mégis , hogyan ? "
-Gyere ! - áll fel és a kezét nyújtja felém , miközben fel veszi a mankómat is .
Habozva fogadom el kezét ... felhúz .
-A főnök és Ő ... - nem mondja ki nevét ő sem .
-Jó barátok voltak , mintha testvérek lettek volna ... rengeteg fotója van ... biztos talál nála olyat is amin ő is van . - nyújtja át mankómat .
Fénykép!
...hát ez az !
-Gyere ! - nyitja ki az ajtót .
-Keresünk egyet !
Fura érzés keletkezik bennem ...
Fénykép ! Ismétlődik fejemben ..
Szívem hangosan kezd verni ...
MIÉRT ?

ooo

Átdöcögünk Calvin szobája elé .

Kilincsre helyezem kezem ... ,majd meghátrálva leveszem onnan .

Azt súgja  belsőm , most fog elveszni minden hiú reményemmel  együtt ! 

Móni felé fordulok ...
Kedvesen türelmesen néz rám .
-Egyedül szeretnék róla képet keresni , ha ez lehetséges .... - nézek rá bocsánat kérően " Egyedül , hogy senki se láthassa amint elveszítem !!!"
Móni mélyen a szemembe mélyeszti tekintetét ...
Másodpercek telnek el mire elereszti tekintetem !
-Rendben ! - bólintok és távozik .
Hatalmas kő esik le a szívemről .
Vissza fordulok az ajtóhoz , ujjaim átölelik a kilincset ...
Kezem remeg , szívem rohamosan gyors tempóban kezd el verni , szédülők a levegőt is ritkábban kezdem el venni .
Mély levegő , benyítok a sötétkék szobába.
....
Gyönyörűen rendezett szoba ...
Mindenhol Calvin illat !
A sötétkék ágyneműs hatalmas ágy a szoba központja .
Jobbra egy szekrény sor barra komódok .. és a fürdőszoba.
Nem is kell mészire mennem a képért .
Könnyek gördülnek mégis az arcomon .
Nem kapok levegőt , beszorul a levegő  .
A sötét fiókos komód tetején képek ...
Remegő testtel lépkedek a komód elé .
Alig látok könnyeimtől .
Megjöttek !!!
Két kép van ott ...
Az egyiken ők ketten vannak , ritka fura kép , Calvin melegítő visel .
Eric pedig úgy mosolyog , mint még sosem láttam , hirtelen olyan a képre nézve mintha soha nem is felejtettem volna el arcvonásait .
Szeretetet sugároz a kép ahogyan átkarolják  egymást , könnyebben levegőt tudok venni !
A másik képen hárman vannak !
Amin Aya is ott van ...
Az a kép mű ...
Eltűnnek  az érzelmek , nem marad semmi .
Leveszem keretestül az első képet  , magamhoz ölelem .
Tisztára elfuseráltnak gondoltam azt  ha valakit így megláttam egy képpel ...
DE most minden megváltozott !
Lecsúszom vele a földre .
" Annyira hiányzol !" suttogom könnyeimet nem túl nőiesen kézfejemmel letörölve.
"Azt mondtad minden rendben lesz , helyre fog jönni ... " szorítom még jobban magamhoz a képet , nem is értve magamat ... fáj a szívem , lelkem és fulladozom... csak ez könnyít a fájdalmamon  .
"Minden reggel úgy kelek fel , hogy elengedlek de aztán mégsem megy ! " feszítem fejem a komódnak .
"Bassza meg veled akarok lenni ! " vágom a földhöz a képet .
Nagy szilánkokra törik az üveg a képkeretben .
Döbbenten meredek a szilánkokra .
"Ez lennék én ? " kérdezem magamtól miközben felemelek egy üvegszilánkot .
"Ez lennék én , ez aki sose gondolta volna , hogy kárt tudna tenni  saját magamban  . Ez a kurvára elcseszett lelkileg megtört  SENKI ? "
Azóta azzal hitegetem magam , hogy tényleg majd minden rendben lesz , mióta ő azt mondta a kocsiban , miközben ingét ellepte a vér !
De a francot lesz jobb , saját magamnak hazudok ... de ez már nem lesz jobb !
És azért mert  ÉN nem akarom ...
Nem akarok helyre jönni , nem akarom folytatni az életem ... Nem akarok szerelmes lenni újra ... Nem akarok szeretni többé !!!
NÉLKÜLE NEM !!!
Csak fel akarom adni !
Emelem kezemhez az üvegszilánkot .
-"Te sem tartottad be ! Akkor tőlem , hogy kérheted ? " hunyom le szemem , előtte, van a baleset utáni álmomból .
Kék puha pulóverét viseli és egy farmert . Haja kócos , keze bekötve ! Gyönyörű arca , mint egy álom .
"Veled akarok lenni " olyan valóság hű volt ...
Kinyitom szemem , amiből könnyek hullnak .
Életem mélypontja !
Vissza jött a fájdalom , nem kellet sokáig keresnem ...
Az ágy mellett megpillantom , Eric sötétkék bőröndjét   vagy nem is az övé ?
EZ FEKETE !
De Cal azt mondta ...
Kifordul kezemből az szilánkdarab . A bőröndhöz mászok .
Remegő türelmetlen kézzel tárom fől a bőröndöt ,  benne kell lennie a kék pulóvernek .
Eric ruhái ,... igen de sehol a pulóvert !
 És mit keres ebben a bőröndben a holmijai   ? 
Az összes ruhát kidobálom a bőröndből , ott a keserédes illat ...De sehol a pulóver !
Kétségbeesek .
A könnyeim is elállnak .
Az álmomban is abban volt .
Matatok a ruhák között .
Hol van ?
"Majd egyszer  annak is eljön az ideje "
"Minden helyre fog jönni ! Vigyázni fogok rád ! Szeretlek ! BÁRMI IS FOG TÖRTÉNNI !  Sose hagylak el ! "
"Most nem engedek ! Meghaltál! Ha ennek az egésznek vége majd akkor . Vagy menj be hozzá és mond el  neki ! Ne játssz ! "
A mondatok mit megvilágosodás söpör végig agyamon .
EZEK NEM ÁLMOK VOLTAK !
ERIC!   

13. Kapitel

Sziasztok Drágáim !!! 
Meghoztam a frisset remélem nem volt annyira sok a várakozási idő ....
Most még nem tejesen happy a rész de már nem is annyira kesergős remélem ....
Szeretném ha véleményt mondanátok Calvinről ....
És még valami megnyugtatás képen Cal semmi olyat nem akar Flórától ! :))
Kellemes olvasást !
Maria   

"Amikor már majdnem elveszteted a reményt és a hittem célom elérésében , mindig 

bekopogtat :ITT VAGYOK !!!!" 

                                                 /T.D./

Elkerekedett , kétségbeesett szemekkel nézek a fekete bőröndre .

ERIC !!!

Pár percig , talán órákig , nem tűnt ennyire nehéznek terhem ... MINT MOST ISMÉT !

Nincs már előttem csak csokoládé gömbszeme és a sok Vér ! Kedves nyugtató hangja , amint már többé nem hallhatom !

Talán egy könnycsepp is  kicsordul  ...

Nem kapok levegőt a fájdalomtól . " El fog valaha is múlni ez az érzés ? " kérdezem magamtól .

A karomon lévő órára szorítom kezem .

-Ne sírj kérlek ! - térdel le Cal mellém , most egy szinten vagyunk . Az arcom simogatja törölgeti könnyeim .

Nyugalom száll rám . 

" Hogy csinálja ?" 

-Mért van nálad ... a bőröndje ? - képtelen vagyok kimondani nevét , hangom csuklakozó.

-Aya kérte , hogy hozzam el , nagyon FÁJ neki is ! - válaszol Cal és közben szorosan átölel .

-Ne haragudj elfelejtette, elvinni , nem akartam , hogy lásd ! - csókol hajamba , hangja bűnbánó ...

Újra kapok  levegőt ... nehezen de kapok!

-Nagyon hiányzik ...- suttogom és elsírom magam , mint egy kis gyerek .

Jó érzés , megnyugtató , hogy Cal van mellettem , akit nem is ismerek . Mégis bízok benne !

Hiába vesztem el   , nem vagyok egyedül ....

ooo

" KI EZ A FÉRFI ?" kérdezem magamtól már sokadjára .

Annyira szeretetre méltó , való embernek tűnik kedves és amikor magához ölel ...

Most viszont annyira más !!!

Mezítláb járkál , inge felső gombja kigombolva , és köröz a dolgozó szoba szerűségben , az ajtót nyitva hagyja csak ezért láthatom innen a nappaliból .

Telefonál és nagyon dühös...

-Nem , nem és NEM ! - szinte ordít a telefonba .

-Semmin sem VÁLTOZTATUNK ! - harsogja  , érződik hangjában a harag .

-KI volt az a BAROM  aki ezt mondta ? - kérdezi és közben hajába túr .

SZÜNET 

-Nem és NEM ! - csap az asztalra .

-Én vagyok az Elnök - Vezérigazgató !!! Ennyim a cég ÉN mondom meg , hogy mit csinálunk és hogyan ! Nem más ÉN !!! Érthető ???? - dühöng .

-És én semmiféle ilyen utasítást nem adtam !

SZÜNET

Az arca megenyhül .

-Nem is értem csak egy napig nem voltam ! Hogy fordulhatót elő ??? - hangjára nyugalom száll . Rekedtes , ismerősen Rekedtes ! Beteg !

Rám pillant a " dolgozó " szobából , halvány mosolyt küld felém , tekintete elnézést kérő .

-Értem ! - beszél ismét a telefonba és közben behajtja a dolgozó ajtaját .

...

Kizárt... és talán meg is kéne sértődnöm de ehelyett inkább " mozgássérült járgányommal " begurulok a konyhába , ahol egy negyven fölötti mégis szép , Mónika nevezetű MAGYAR ( nagy meglepetésemre ) házvezetőnő főzőcskézik.

A hosszúkásra felvágót csirkemelleket teszi a serpenyőbe  , közben kedvesen rám mosolyog , én pedig hálát adok az égnek , hogy nem hallat kell ennem !

-Finom illatok ! - mosolygok vissza , miközben hasam megkordul .

-Éhes ? - kérdezi kedves lágy hangon .

-A kórházban nem igazán ettem ! - vallom be .

Szemei elszomorodnak , barnasága ellágyul .

-Nagyon sajnálom ami történt ! - ajkait össze szorítsa .

-Én is ! - hajtom le fejem .

-Viszont annak nagyon örülök , hogy a FŐNÖK önt a szárnyai alá vette .- jelenti ki .

Döbbenten pislogok rá .

-Higgye el jó ember a FŐNÖK , csak nem szereti ha nem úgy mennek a dolgok , ahogyan Ő eltervezte .- mosolyodik el és közben le veszi a tűzről a megpirult mell csikókat.

Ajkamba harapok , kíváncsiságok kalandoztak bele az elmémbe  " Megkérdezem vagy ne kérdezem ? "

-Milyen kapcsolatban voltak Calék ? - kérdezem meg mégis .

-Mármint a FŐNÖK és az Ön barátja ? - kérdezi a hátam mögül egy férfi hang . 

Lágy mégis határozott hang .

Az ajkam remegni kezd , meg fordulok ...

Magas vékony , mégis testes , szőke kék szemű öltönyös férfi .

-A FŐNÖK úgy szerette , mintha a testvére lett volna . Ezért sem , hagyta Önt magára . - közli .

Lehajtom fejem ...

-MAGYARUL ??? - jelenik meg a konyhában , hátát  nagy hanyagul az ajtófélfának veti .

FULL  wattos mosolyát mutatja.

-FŐNÖK ! - köszön az öltönyös .

-Bence ! - ( Ő is MAGYAR LENNE , és Cal is ezt a nyelvet beszélni most , nagyon szépen ejti a szavakat ).

-A bőröndöt csak a nappaliig hozta ! - dorgálja .

-Elnézést .- hajtja le fejét .

-Semmi gond tudom , hogy most mindent össze jött .DE  többet ne forduljon elő !

-Nem fog ! - távozik "Bence ".

-Finom illatok ! - löki el magát az ajtó félfától .

Mezítláb , haja össze túrva , inge felső gombja kigombolva , ha Eric hiánya nem fájna ennyire azt mondanám NAGYON DÖGÖS és SZEXI !

-Pár perc és tálalhatok ! - közli Mónika .

-Remek farkas éhes vagyok ! - indul az ebédlő asztalhoz , az egyik széket kihúzza és arrébb rakja , majd vissza jön és oda gurít , velem szembe leül .

Mónika megterít körénk és feltálalja a pirított csirkemell csikókat amihez mártást rak  és  különbözően saláta köreteket majd végül vörös bort önt .

-Jó étvágyat ! - kíván nekünk , majd el megy.

-Köszönjük !

-Egyél ! - szed nekem Calvin .

-Mónika főz a világon a legjobban ! - közli és szed magának is .

-Csakis anyukám után ! - kacsintok Calre.

"ISTENI " kordul hasam az első falat után , ha nem lennék jól nevelt "TÖMNÉM a fejem " 

A lassú evés most kínzó , inkább beszélek közben . 

-Bence kicsoda ? - kérdezem egy saláta falat után .

-A sofőröm és a testöröm egyben - válaszol miután lenyeli a falatott .

-TESTŐR ? - vonnom fel szemöldökömet .

-Az meg minek neked ? - érdeklődve még egy falatott eszek .

-Nézd ! - teszi le a villát és a borba kortyol .

-Gazdag ember vagyok , piszkosul gazdag és a gazdasági életben sok ember számítását húztam már keresztbe . A Cross cég négy országra terjed ki !" Jobb félni , mint megijedni !" - van vállat és ismételten a borba kortyol .

Köpenyi nyelni nem tudok .... 

Sokk szünet .

Bele kortyolok a borba , kell az erő .

-Ezért nem beszélt nekem soha rólad Eric ? - kérdezem és próbálom megfejteni a dolgokat .

Rám néz . Elgondolkozik arcomat tanulmányozva .

-NEM ! - jelenti ki habozva .

-Hát akkor ? - kortyolok még egyet a borba , feszültség oldó .

-Nézd ! ... - gondolkozik , hogy is fogalmazza meg mondanivalóját .

-A Ti kapcsolatotok nem volt szokványos ! - kezd bele , hajába túr . 

-Sokára tartót , mire rá jött , hogy szeret , IGAZÁN SZERT..! ezért nem osztót meg veled ilyen fajta dolgokat ! - kortyol borába , feszült látszik rajta , hogy nehéz neki erről beszélnie .

-És neked hol a barátnőd ? - kérdezem .

-Tessék ? - félre nyel .

-Nem NINCS ! - köhécsel .

-Meleg vagy ? - hopp lehet , hogy ezt nem kellett volna .Csak kicsúszott ...
Előre hajolt , túl közel hozzám szemei az ennyimben mélyeszti , mosolyát föltekeri 1000 wattosra .
-Nem Flóra , nem vagyok meleg .-a "Flórát" olyan furán ejtette .
Érzem miként borul bíborvörösbe arcom .
Téma váltás .
-Mesélj nekem Eric és a te barátságáról ... - terelem a témát magabiztosan.
Vissza dől ...
Karórájára pillant .
-Ma nem ! - jelenti ki .
-Későre jár és kimerült vagy ...
-De én NEM ! - tiltakoznék de nem hagyja .
-Majd holnap ! -közli több "de-t"nem tűrve .
-A szobád már készen áll , Mónika mindent elintézett ! - közli és fel áll .
A vacsorát épp , hogy befejezve kigurít a konyhából az előszobába és onnan a szobában , az ő szobája mellettiben.
A szobában mindent bézs vagy barna színű .
-Remélem meg fele ! - gurít beljebb . 
-Igen , köszönöm ! - bólintok.
-A melletted lévőben ott leszek ha bármi baj lenne !   - fűzi össze ujjait .
-Ha pedig a mosakodással gondod lenne ... - néz gipszelt lábamra .
-Mónika rendelkezésedre áll mindenben . - Ismét el pirulok .
-Köszönöm .
-Hát akkor - csapja össze tenyereit .
-Jó éjszakát ! - simítja végig vállamon kezét . - majd eltűnik .

ooo

Felriadok álmomból , vagy még mindig álmodom ?
Minden sötét ...
Az ajtóm zárva onnan se jut be fény . 
Csak két férfi hangját hallom .
-Hagy nézek be hozzá ! - Eric  hang szívem megdobban .
-NEM! - suttog a másik hang , de a mondani valója ordít !
-Össze van törve . Azt se tudom , hogy fogom helyre hozni a lelkét , hagyd ! - kéri a másik hang rekedten .
-De Szeretem! Látnom kell ! - könyörög Eric .
-Most nem engedek , nem engedhetek !!!! "Meghaltál " Ha vége lesz ennek az egésznek , majd akkor . Vagy menny be hozzá és mond el neki ! Nem tehetjük ezt vele ! - a rekedtes hang szigorú.
-Jól van értem , nem megyek be hozzá ! Csak egyet kérek ! - adja fel Eric .
NEEEM ! sikítani szeretnék  "Ne tedd !"
-Ne hagyd , hogy le térjen az útjáról , neki céljai vannak , álmai és tervei , amit most elfelejt , de nem szabad végig kell csinálnia , még ha én már nem is vagyok vele .- sóhajt .
Könnyeim folyni kezdenek , érzem .
-És ott van a családja , azt se tudják mi van vele ! - hal el a hang álmomba merülök vagy éppen , mély álomba ...