15. Kapital

Sziasztok Drágáim !!! Meghoztam a következő fejezetet és ezzel a  fejezettel szeretnék Nagyon Boldog karácsonyt kívánni nektek !!! És megköszöni , hogy olvastok  és azt , hogy ma átléptük a 4,000 fős látogatást !!! :) 

Jaj és szeretném ha meglepnétek sok sok hozzászólássál 

-Menny már jól vagyok ! - lökdösöm ki Calvint a lakásból
-Jó jó , megyek már ! - mondj de azért még felém fordul .
Felvonnom kérdőn szemöldököm .
-Vigyázz magadra ! - nyom egy csókot homlokomra .
-Ígérem ! - mosolygok vissza rá bájosan .
Az előző heti látvány amivel vártam ... nem tett jót se neki se nekem .
Az üveg szilánkok pedig pláne nem !
Azóta se dolgozni nem ment de sehova se ... rám vigyázott , mint egy hímes tojásra , nehogy hülyeséget csináljak !
És nem hajlandó válaszolni mért fekete bőröndben van Eric cuccai   és , hogy hol van a kék pulóver !..
Végre kituszkolom az ajtón a világ összes fogadalmát meg teszem arról , hogy jó leszek csak mennyen már el !
" Hogy én mennyire hazudós vagyok !" Fut át agyamon miközben az ajtónak dőlök , amin Cal kisétált .
Mélyen bele szippantok a levegőbe .
Egyedüllét illatát érzem .
Móni sincs itthon .
Mennyi !
Döcögni kezdek Calvin dolgozó szobája felé , végre mankó nélkül .
Elégé nyomi látvány lehetek , szürke melegítő alsó - felsőben bicegve ...
...
A dolgozó szobához érve , kiszeretem volna nyitni az ajtót de be van zárva .
Ökölbe szorítom kezemet !
A düh és a kétségbe esés keveredik ...
Érzem , miként vörösödik el az arcom .
Ha Eric tényleg él ... és nem csak azt hiszem ...
akkor csak ez a szoba adhatja nekem megvilágosodást !
Ott kell lennie valaminek róla ...
Ki kell nyitnom !
"Rohanok " amennyire tudok bicegő lábammal . Calvin szobája felé ..
Ha mást nem ott kell lennie Pót kulcsnak  .
Villan az agyamba .
Ellenkező irányba indulok .
Pótkulcsok ...
A fali doboz !
Be megyek a konyhába onnan pedig egy szűk hűvös folyosó nyílik .
Ott a fali doboz !
Szinte ki tépem a doboz ajtaját .
Itt annyi féle kulcs van !!! sikítani szeretnék ..
Melyik lehet az ?
Bele szórom a melegítő felsőmbe az összeset ...
A szívem hangosan dobog .
Érzem , hogy túl messzire megyek .
De tudnom kell az igazat .
Vissza bicegek a dolgozó szobához .
Elkezdem próbálni a kulcsokat .
Az összeset de semelyik sem illik bele...
Az órára tekintek  ,fél tíz .
A francba...
kb. fél óra múlva vissza ér Móni .
Elborul az agyam .
A kurva életbe , mit szórakozol velem ?!
Vágok mérgesen az ajtóra , ölemből kihullnak a kulcsok .
A dühöm egyre csak nő , hallom az óra kattogását , megőrjít  .
Vissza " rohanok " a konyhába .
Gondolkozás nélkül kezdem kinyitogatni  szekrényeket és fiókokkal ( sehol semmi ...)
A kezem ügyébe kerül a kis bárd ...
Na nem !
A gondolataim el el kalandoznak ...
Ó a kurva életbe , dehogy nem !
Markolom meg a kis bárd nyelét .
Elindulok vissza a dolgozó szobájához .
Nem akarok rongálni nem az én lakásom .. de már csak 20 perc van hátra ha jól számítom .
Kb 3 lépésnyire lehetek a szoba ajtójához érve , behunyom a szemem , meg sem állva , l bele vágok az ajtó közepébe .
Meg áll az ajtóban !
Ó.!
döbbenten pislogok és próbálom kiszedni .
Talán ha nem az ajtó közepébe kellene vágni hanem a zár tája felé .
Nagy nehezen ki rántom a kis bárdot  , hatalmas lendülettel , majdnem a lábamba állítom ...
Ohhh...
Óvatosabbnak kellene lennem !
Ismét megmarkolom két kézzel , szemem nyitva hagyom ...
Érzem a dühömet könnyek szöknek szemembe , kezem remeg ...
Meg fulladok ...
Érzem, hogy fojtogat  .
Látom a rengeteg  vént  , Eric ingét , az elkeseredett fájdalomtól gyötört arcát .
Láttam , hogy meghalt !
Talán itt lenne az ideje ezt el is fogadni !
DE NEM!!!
Belsőm ordít !
Elborult elmével hasítok az ajtóba .
Egyszer Kétszer Háromszor ...
Aztán még egyszer és még egyszer ...
Minden haragomat és fájdalmamat bele fektettem !
Már nem kellene de továbbra is ütöm .
Betörtem az ajtót , a kis bárdot ott hagyom bele állítva , az arcomon csorog a könnyek ... 
Mint valami horror film főhőse lennék...
Az dolgozószobában állok ahogy akartam !
Fogalmam sincs innen , hogyan tovább mit keressek ...
Ez az Flóra túl jó vagy , veregetem hátba magamat .
Szétvertél egy irodát a semmiért !
És pont azét aki biztonságot nyújtott neked !
Hatalmas sóhaj hagyja el  szám..
Leülök Calvin szélébe .
Nincs több könnyem , elfogytak .
Szememet lehunyva ... mindig őt látom ... és a sok vért !
Mikor lesz ennek végre vége már ?
Fulladozom hiánya miatt !
Szerelem-e ez ?
Szertett-e ?
Mi ez ? miért ragaszkodom ennyire ?
kérdezem de mint mindig most sem kapok rá választ .
Újabb sóhaj hagyja el ajkamat .
Térdemmel kihúzom a fiókot ...
Ilyen rendet palinál még életemben nem láttam !
Eszméletlen !
Csak is a döbbenet miatt nyúlok a fiókba .
A vékony sárga mappák tetején egy fehér cetli .
"Öcsém " áll rajta és egy cím .
Aya írása ...
kiveszem a mappát helyéről ...
Értettlenkedve nyitom fel és kukkolok bele .
Képeket találok ...
Majdnem eldobom amikor meglátom ...
Ősszeszúrul a szívem !
Az Opel ... felborulva ...
A BALESET !
Fulladozom.
Zug a fejem !
Rengeteg kép !
Rólunk , arról a napról ...
Sok vér és mi ..
Ahogyan kiszednek mindet onnan , ahogyan felraknak hordágyra ...
a véres ing...
lyuk keletkezik a mellkasomon .
A földre vágom a mappát ... nem bírom tovább nézni .
A képek rendszerint szétszóródnak a padlón.
A bejárati ajtó nyílik .
-Megjöttem ! - kiáltja el magát Móni .
-Jaj ne !
Felkapom a cetlit a névvel és a " kirohanok " bicegő lábammal .
Móni döbbenten pislog rám a bejárati ajtó előtt , valószínűleg rémült arcom láttán .
Felkapom kabátom , kezéből kikapom a kocsi kulcsot és kirohanok az ajtón mielőtt még felfoghatná  mi történik és utánam tudna jönni .
Berohanok a liftbe kezemben szorongatom a cetlit remegek , dübörög a mellkasom ...

ooo

Már csak arra eszmélek , hogy a parkolóban állok a fekete autó előtt ...
Beszállok .
Elvileg még nem vezethetnék a lábam miatt ...
Mégis behelyezem a slussz kulcsot .
Hallom ahogyan a motor életre kell .
Újabb sóhaj ... lehunyom szemem  aztán a szörnyű látkép miatt gyorsan ki is nyitom .
Megremegek .
Hallom dübörgő szívverésemet .
Móni jelenik meg rohan a kocsihoz .
Ó bassza meg !
Gázt adok !
Még szinte hallom miként visítja nevemet és a "NE" szócskát ...
Örült módon vezetek ki a mélygarázsból !
Magamra sem ismerek .
Amióta el hozott Cal nem , hogy kocsiba de még csak az utcára se tettem ki a lábamat .
Most pedig úgy kanyarodok ki a főútra , mint egy örült , aki sosem tanul hibájából !
És ez így is van !
Fáj a lábam mégis tövig nyomom a gázt .
Össze vissza cikázok ...
Minden felől dudálnak és valószínűleg még anyut is szidják.
Időbe telik még lenyugszom és finomítok vezetési stílusomon ...
Kész csoda , hogy nem vettek még üldözőbe a rendőrök .
Lassítanom kell !
Rohadtul csúszik az út !
Mindenűt hó és minden feldíszítve...
Ó ne !
Döbbenten veszem tudomásul , hogy az idő mennyire gyorsan robog a fejem felet .
Hány hónapot csesztem el feleslegesen ...
Már December van !
Karácsony !
És a szüleim semmit sem tudnak rólam ! Örült módon parkolok le .
A telefonomért nyúlok .
Hatalmas sóhaj, tárcsázom...
Kicsöng , le akarom rakni de nem megy .
-Halló ! - szól bele kedvesen finom , lágy hangon anyu .
Le akarom rakni de akkor ...
-Flóra , szívem te vagy az ?!- remeg a hangja az én belsőm is megremeg .
-Igen anyu ! - suttogom .
-Nagyon hiányzol , jól vagy ? - elcsuklik a hangja, hatalmas gombócot érzek torkomban .
-Persze anyu , ne aggódj , te is ! - nyöszörgöm a gombóc miatt .
-Minden rendbe jön  , ne aggódj ! Mikor jössz haza ? - kérdezi .
-Nemsokára  anyu !
Felsóhajt , könnyek szöknek szemembe .
-Mennem kell anyu !
-Hát akkor Boldog karácsonyt kislányom ! - szipója.
Nem bírom el sírom magamat .
-Nektek is ! Nagyon szeretlek ! - bontok vonalat és lehajítom az ülésre telefonomat  .
Percekig ülök némaságba mire képes vagyok elindulni az autóval .
Jaj anyukám de szeretlek .
Melegség önti el lelkemet , kedves , finom lágy hangjára vissza emlékezve .
Az én anyukám !
...
Karácsony ízlelgetem a szócskát , miközben vezetés közben szorongatom a címmel ellátott fehér cetlit .
Eric arca jelenik meg előttem .
Karácsonykor ismertem meg ! Kris hozta fel őt ... Lekéste a repülőjét ...nem lett volna hová mennie ...!
Csak a piros sáljára emlékszem és a hatalmas mosolyára . Hangosan dobogót tőle szívem !
És az ölelése , amikor először ölelt ...
Ó Istenem , millió érzéssel és szerénységgel  ... Velem sosem volt nagyképű arrogáns !
Basszus !
Velem sosem !
Akár milyen nőcsábásznak hittem ... láttam még sem vettem észre a nyilvánvalót.
Engem sosem bántót saját akaratából !!!!!
...
Leparkolok ...
A cím ... egy hatalmas lakó épület ... portással !!!
Ide tuti nem engedünk be csak úgy !
Ó Basszus !
Főleg , hogy melegítőben vagyok .
Be kell jutnom !
Na jó most vagy soha ... lépek be az épület aulájába , egyenesen a recepcióshoz.
A recepciós arcán hatalmas a vigyora .
-Jó napot ! - tejesen bele pirulok , igénytelenek érzem magam egy ilyen helyen a melegítőben .
-A csomagért ? - kérdezi .
-Tessék , hogy mondja ? - döbbenek meg .
-108 . szobában lévő csomagért nem ön jött ? - vajon fel a szemöldökét arrogánsan .
-O dehogy is nem ! - rögtönkőz .
-Remek , korán jött ! - kacsint , egy kártyát nyom a kezembe .
-108-as - szól utánam , majd eltűnök a lifttel . Bassza meg ! Mibe keveredtem !?
Legalább  ment vagyok !
Előhalászom a fehér cetlit 5. emelet 122. szoba .
A fehér órára szorítom kezem .
Remegek.
Szédülök .
Liftezik a gyomrom .
Össze fogok esni !
Mi történik velem ... Félelem , izgalom mi ez ?
Nem akarok csalódni .
Szinte négykézláb kaszálódom ki a liftből !
A kártya és a cetlit kihullik kezemből .
A 122 szoba előtt állva oda támasztom fejem az ajtóhoz .
Eric mosolya jelenik meg előttem .
Ó szívem !
Zug a fejem !
Erőt kell vennem magamon , meg kell néznem mi van oda bent .!
Kifújom a levegőt !
Gyerünk szed össze magad !
Benyítok .
Mindenem remeg !
-Te vagy Cal ! Végre azt hittem nem is jössz ! - szívem majdnem megáll .
Ó a hangja , férfi hang , mély bársonyos ...
Létezik , hogy ..?
-Utalok bujkálni ! Karácsony van ! Muszáj őt látnom ! Csinálj valamit nem bírom tovább ....- a hangja dühös , könyörgő !
Megjelenik előttem háttal .
-Mindjárt kész vagyok . - mondja , földön a kék pulóver.
Piros cipőt és hosszú felsőt visel , fekete nadrággal és kabátot . Fején sapka , kezén fehér karóra hasonló mint ami az enyémen van .
Oldalra fordul . Szemüveg van rajta fekete  keretes !  
Az arca az arca...
-Mondja már valamit ! - méltatlankodik .
Minden vér kifut a testemből , elfogok ájulni .
Könnyek szöknek a szemembe .
-Eric ! - suttogom .
Hangomra döbbenten fordul meg .
Mélybarna kétségbe esett csokoládégöbjeibe ütközök , akik nem tudják , miként is reagáljanak .