Sziasztok Drágáim !!! Meghoztam a friss fejezetet és bocsánatot kérek , hogy mostanában ennyit kell rám várni !!!! Sajnálom !!!
Ami a fejezetet illeti nem lett a legszuperebb .... :( DE van egy új szereplőnk ... aki fontos szerepet fog mostanában betölteni " ITT NÁLUNK " :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre !!! Pár mondatban írhatnátok róla nekem ....
Kellemes olvasást!!!
Puszi Maria
Eric fehér karóráját tartom kezemben ...
Ennyi maradt meg a holmijaiból és belőle .
Órája és az emlékei az elmémben .
Jobb kezemre helyezem , ahol ő hordta ...
Keserédes illatát érzem orromban , az emlékem peremén .
És ott megjelenek mélybarna csokoládégöbjei is .
Ahogyan rám néztek ...szomorúan , boldogan , szerelemmel , megértéssel , kedvesen , szenvedéllyel , haraggal , fájdalommal és az utolsó pillanataiban .
A szívem szakad meg !
Nem tudom felfogni , hogy többet nem lehetek vele , nem láthatom , nem érinthetem , pedig már több mint két hete NINCS !
Azóta egyfolytában aludni szeretnék , aludni , hogy őt láthassam , de azóta se álmodtam vele .
És az idő csak telik és megy TOVÁBB !
Nem is hiszem el , hogy képes folytatódnia , tovább vonulni és engem is erre kényszeríteni , miközben nekem megállt a fájdalom miatt .
Mégis ma tovább kell lépnem ... legalábbis ki a kórház falai közül !
ooo
Egy férfi tépi ki a kórházi szobájának ajtaját .
Magas , férfias barna hajú , szemű ... csak egyetlen pillanatra nézek felé .
-Ön kicsoda ? - érdeklődik a mellettem lévő nővérke .
-A maga melletti hölgy vőlegénye ! - Jelenti ki határozottan , mély rekedtes hangon .
-Hogy ki ? - lepődik meg az ápolónő , az én szemem kikerekedik de nem reagálok .
- A VŐLEGÉNYE ! - ismétli enyhe éllel a hangjában .
-És haza szeretném vinni , lehetséges ez ? - kérdezi megemberelve magát .
-Megnézem mit tehetek .- bólint a nővérke , majd kisétál gyors tempóban a kórteremből.
Kérdőn tekintek fel az idegen férfira , miután bezáródik az ajtó .
Ez a férfi azt állítsa , hogy a VŐLEGÉNYEM !!!
Lehetetlen , hacsak nem a két altató között történt valami ...
A férfi vonásai megváltoznak gyengéden néz bele szemei arcomba .
Megnyugtató !
Enyhül a folytonos fájdalmam mellkasomban .
"Kicsit " kapok levegőt !
Nem tudom "KI Ő" , de mintha Ő ismerne engem ...
IGAZÁN
Fájdalmasan pislog felém , ajkába harap , egyáltalán nem magabiztos !
Eddig összeszorított öklei elernyednek , elindul felém ...
Hirtelen mozdulatokkal ölel magához !
Ohh!
Fúra leírhatatlan érzés .
Szorít magához .
Időbe telik , mire eljut a tudatomig , hogy ez jólesik , kellemes és már nem ülők ott úgy mint egy zsák szerencsétlen krumpli , akit ölelgetnek .
Karjaim életre kelnek és körbe öleik az izmos hátú férfit ...majd ez az ölelés át vált szoros ölelkezésbe .
Két hete teljesen összetörve feküdtem és most először végre nem érzem , hogy egyedül lennék .
Nem tudom " KI Ő " , meg is úgy vágyom , hogy öleljem , végre nem vagyok egy ekkora fájdalmas teherrel magam , egyedül .
Érdekes módon könnyek folynak le nedves arcomon , pedig azt hittem már elapadt a sok sírástól .
-Pszt ! - Szorít még szorosabban magához .
-Meghalt ! - török ki zokogásban .
-Tudom ! - Szorít még jobban magához .
-Annyira fáj ! - kapkodok levegő után , üresség tátong a mellkasomban .
-Pszt! Elhiszem ! Nekem is ... - nyom egy csókot a hajamba .
-Minden helyre fog jönni , elmúlik majd !
-Sose ! Hát nem érted MEGHALT ! Hogy jöhetne bármit is rendbe ? Hümm ... Hogy múlhatna el ha ő már nincs ? - jön rám a hisztéria .
De ő továbbra is karjaiban tart .
-Higgy nekem ! - mondja lassan , hangsúlyosan .
-Minden helyre fog jönni ! ESKÜSZÖM !
Egész testem remeg a zokogástól .
-Ki vagy TE ? - kérdezem szipogva.
fejem mellkasába rejtem , karjaimmal még szórósabban ölelem .
-Calvin ! - jelenti ki .
-A legjobb barátja és mától a " VŐLEGÉNYED " is . - törli le könnyedén arcomról könnyeimet .
-És MOST haza szeretnélek vinni ! - tekintete megnyugtató.
-Hova ? - kérdezem homlokomat ráncolva .
-Hol a haza , nekem olyan nincs ! - jelentem ki .
-Nem akarok anyuékhoz menni ! - nézek a távolba .
-Nem is kell ! - küld halvány mosolyt felém .
-A haza nálam van , én vigyáztok majd rád ! - tűr egy kosza tincset a fülem mögé . Megnyugvás önt el .
-Félórán belül készen lesz a záró jelentés !- lép be de már távozik is az ápolónő .
-Köszönjük ! -biccent Calvin.
Fel áll az ágyról és egy krémszínű ajándék zacskót vesz elő az ajtó mellől .
-Itt vannak ruhák , amiket felvehetsz ! - nyújtja át a zacskót .
-Kint várok , amíg felöltözöl .- szívja be ajkait , majd kitessékeli magát az ajtón .
ooo
" Calvin "ismételgetem nevét miközben bele néztem az ajándék zacskóba .
Sötét kék farmer lapul benne és egy bézs színű kötőt felső pluszban fehérnemű és ezek alatt egy dobozban egypár fehér sport cipő , aminek egyenlőre elég lenne csak az egyik párja , a másikra ott van a gipsz !!!
Elég nehezen szenvedem magamra a ruháimat .
Tejesen legyengültem .
Az is nehezemre esik , hogy fel vegyem a felsőm .
Közben pedig ezen a rejtélyes VŐLEGÉNYEN agyalok .
Ismerem kb. 10 perce...
Sötét kék farmer lapul benne és egy bézs színű kötőt felső pluszban fehérnemű és ezek alatt egy dobozban egypár fehér sport cipő , aminek egyenlőre elég lenne csak az egyik párja , a másikra ott van a gipsz !!!
Elég nehezen szenvedem magamra a ruháimat .
Tejesen legyengültem .
Az is nehezemre esik , hogy fel vegyem a felsőm .
Közben pedig ezen a rejtélyes VŐLEGÉNYEN agyalok .
Ismerem kb. 10 perce...
...mégis élet telibbnek érzem magamat , nem tudom , hogy csinálja ! A tátongó üresség nem múlt , nem azt mondom ...
De olyan , mintha könnyebb lenne vele együtt élni , felvenni a hátamra és menni , folyatni az életet , ami már sosem lesz ugyan az , sőt ennél jobb se ...
Nem várok csodát , csak éljem túl az életet , hiába tátong rajtam egy ekkora lyuk !
Ennek érdekében ... egy vadidegennel tartok , miközben tartanom kellene tőle .
De hisz minek , én már NEM veszíthetek !
De olyan , mintha könnyebb lenne vele együtt élni , felvenni a hátamra és menni , folyatni az életet , ami már sosem lesz ugyan az , sőt ennél jobb se ...
Nem várok csodát , csak éljem túl az életet , hiába tátong rajtam egy ekkora lyuk !
Ennek érdekében ... egy vadidegennel tartok , miközben tartanom kellene tőle .
De hisz minek , én már NEM veszíthetek !
ooo
-Jöhetsz ! - kiálltok ki neki .
Egy tolószékkel gurul be !
Szemeim elkerekednek . ÉN bele nem ülök !Tiltakozom magamban.
-Minek ez a tolószék ? - sápítozok
-Ez nem tolószék , nevezzük inkább mozgássérült járgánynak - kacsint rá .
-A gipsz miatt , fekvő ... - magyarázza .
-DE NE...! - pislantgatok rá .
-Jó , jó ...Tudom , hogy romantikusabb lenne , ha a karjaimban vinnélek le a kocsimig ... DE ... Nem várhatod el , hogy a 10 emeleten keresztül cipeljelek !- somolyog rám .
Én is viszonozom mosolyát , és nagy erőfeszítés árán hagyom , hogy bele helyezzen , ahogyan ő nevezet mozgássérült járgányba .
Leguggol hozzám és a szemembe néz komolyan .
Olyan mintha ismerne .
-Készen állsz ? - kérdezi , mély levegőt veszek .
-Azt hiszem Igen ! - bólintok , biztatás képen rám mosolyog .
-Remek ! - gurít ki a szobából , ahol életem, két leghosszabb és legpokolibb heteit éltem meg .
ooo
-Meg is érkeztünk ! - állítja le VÉGRE a fekete Honda Hybridet .
Hatalmas trauma volt ismételten éjszaka autóban ülni , pont mint akkor ...
Könnyek gyűltek a szememben , miközben fellélegezek .
Végre megálltunk.
Ezt is túléltük .
Pedig Cal lassan és biztonságosan vezetett oda figyelve Rám !
Calvin kiszáll az autóból és megkerülte azt .
Közben bele nézek a tükörbe ...
Egy szét hullott / szét esett ember" félét" láttok benne , aki farkasszemet néz velem . Hatalmas karikák szemei alatt , nyúzott arc , üres tekintett .
Én NEM akarok ilyen lenni ! Nem is leszek !
Felállok , nem számít mekkorát estem , feltápászkodom és meg erősödőm , nem leszek még egyszer ilyen állapotban ! Már soha többé nem lesz ilyen ember az életemben mint Ő volt !
Fogadom meg magamnak , miközben Calvin kinyitja nekem az autó ajtaját és vár a kerekes járgánynak keresztelt szörnyűséges szörnyűséggel!
-Gyere ! - Segít bele .
ooo
Döbbent arccal nézek körbe a földszinti aulában , mi ez ? - kérdezem magamtól .
Hatalmas és gyönyörű ... Mindennél szebb . Olyan mint ... mint ,, nem is találok rá szavakat , egybe viszont biztos vagyok ...
NEM ILLEK IDE !
Cal oda gurul velem a lifthez de már addig is legalább 8 an köszöntek neki mosolyogva , szertetett sugároznak felé és nekem is küldenek belőle egy keveset mosoly formájában .
A liftbe szállva még találkozunk jól öltözőt emberekkel akik mosolyognak és csak biccentenek fejükkel köszönés képen .
ooo
-Tizenhatodik emelet ! Megérkeztünk ! - jelenti ki Cal és kigurul velem a lakásba .
Mint egy Múzeum !
Tátott szájjal gurultam befelé .
Rengeteg festmény ! Bőrkanapé , miniszobrok , kandalló és érdekes módon mégsem hűvös hely .
Calvin lerúgja a bejáratnál a cipőjét és tovább guggol velem a nappaliig , ott leveszi tengerészkék öltönyét .
ÖLTÖNY !
MÉGIS KI Ő ? hökkenek meg miközben leül a kanapéra elfáradva .
És én most nézem meg először igazán ...
Vörösesbarna szemek . Csokoládé színű haj , klasszikus férfi áll !
Lenyűgöző tekintet . Kedves ritka , egyedi mosoly .
Hatalmas tenyér ... hosszúkás ujjak.
Farmernadrágot és és fehér inget visel , dögős , csöppnyi hanyag eleganciával rendelkezik .
Van benne valami , ahogyan rám néz , mintha ismerne ....
Nézem , nagyon nézem , aztán zavaromban a kandalló mellé nézek , ahol megpillantom Eric Sötétkék bőröndjét !!!!!!!!!!