2012. november 27., kedd

12 Kapitel

Sziasztok Drágáim !!! Meghoztam a friss fejezetet és bocsánatot kérek , hogy mostanában ennyit kell rám várni !!!! Sajnálom !!!
Ami a fejezetet illeti nem lett a legszuperebb .... :( DE van egy új szereplőnk ... aki fontos szerepet fog mostanában betölteni " ITT NÁLUNK " :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre !!! Pár mondatban írhatnátok róla nekem ....
Kellemes olvasást!!!
 Puszi Maria

Eric fehér karóráját tartom kezemben ...
Ennyi maradt meg a holmijaiból és belőle .
Órája és az emlékei az elmémben .
Jobb kezemre helyezem , ahol ő hordta ...
Keserédes illatát érzem orromban , az emlékem peremén .
És ott megjelenek mélybarna csokoládégöbjei is .
Ahogyan rám néztek ...szomorúan , boldogan , szerelemmel , megértéssel , kedvesen , szenvedéllyel , haraggal , fájdalommal és az utolsó pillanataiban .
A szívem szakad meg !
Nem tudom felfogni , hogy többet nem lehetek vele , nem láthatom , nem érinthetem , pedig már több mint két hete NINCS !
Azóta egyfolytában aludni szeretnék , aludni , hogy őt láthassam , de azóta se álmodtam vele .
És az idő csak telik és megy TOVÁBB !
Nem is hiszem el , hogy képes folytatódnia  , tovább vonulni és engem is erre kényszeríteni , miközben nekem megállt a fájdalom miatt .
Mégis ma tovább kell lépnem ... legalábbis ki a kórház falai közül !
ooo
Egy férfi tépi ki a kórházi szobájának ajtaját  .
Magas , férfias barna hajú , szemű ... csak egyetlen pillanatra nézek felé .
-Ön kicsoda ? - érdeklődik a mellettem lévő nővérke .
-A maga melletti hölgy vőlegénye ! - Jelenti ki határozottan , mély rekedtes hangon .
-Hogy ki ? - lepődik meg az ápolónő , az én szemem kikerekedik de nem reagálok .
- A  VŐLEGÉNYE ! - ismétli enyhe éllel a hangjában .
-És haza szeretném vinni , lehetséges ez ? - kérdezi megemberelve magát .
-Megnézem mit tehetek .- bólint a nővérke , majd kisétál gyors tempóban a kórteremből.
Kérdőn tekintek fel az idegen férfira , miután bezáródik az ajtó  .
Ez a férfi azt állítsa , hogy a VŐLEGÉNYEM !!!
Lehetetlen , hacsak nem a két altató között történt valami ...
A férfi vonásai megváltoznak gyengéden néz bele szemei arcomba .
Megnyugtató !
Enyhül a folytonos fájdalmam mellkasomban  .
"Kicsit " kapok levegőt !
Nem tudom "KI Ő" , de mintha Ő ismerne engem ...
IGAZÁN
Fájdalmasan pislog felém , ajkába harap , egyáltalán nem magabiztos ! 
Eddig összeszorított öklei elernyednek , elindul felém ...
Hirtelen mozdulatokkal ölel magához ! 
Ohh!
Fúra leírhatatlan érzés .
Szorít magához .
Időbe telik , mire eljut a tudatomig , hogy ez jólesik , kellemes és már nem ülők ott úgy mint egy zsák szerencsétlen krumpli , akit ölelgetnek . 
Karjaim életre kelnek és körbe öleik az izmos hátú férfit ...majd ez az ölelés át vált szoros ölelkezésbe .
Két hete teljesen összetörve feküdtem és most először végre nem érzem , hogy egyedül lennék . 
Nem tudom " KI Ő " , meg is úgy vágyom , hogy öleljem , végre nem vagyok egy ekkora fájdalmas teherrel magam , egyedül .
Érdekes módon könnyek folynak le nedves arcomon , pedig azt hittem már elapadt a sok sírástól .
-Pszt ! - Szorít még szorosabban magához .
-Meghalt ! - török ki zokogásban .
-Tudom ! - Szorít még jobban magához .
-Annyira fáj ! - kapkodok levegő után , üresség tátong a mellkasomban .
-Pszt! Elhiszem ! Nekem is ... - nyom egy csókot a hajamba .
-Minden helyre fog jönni , elmúlik majd ! 
-Sose ! Hát nem érted MEGHALT ! Hogy jöhetne bármit is rendbe ? Hümm ... Hogy múlhatna el ha ő már nincs ? - jön rám a hisztéria .
De ő továbbra is karjaiban tart .
-Higgy nekem ! - mondja lassan , hangsúlyosan .
-Minden helyre fog jönni ! ESKÜSZÖM ! 
Egész testem remeg a zokogástól .
-Ki vagy TE ? - kérdezem szipogva.
fejem mellkasába rejtem , karjaimmal még szórósabban ölelem .
-Calvin ! - jelenti ki .
-A legjobb barátja és mától a " VŐLEGÉNYED " is . - törli le könnyedén arcomról könnyeimet .
-És MOST haza szeretnélek vinni ! - tekintete megnyugtató.
-Hova ? - kérdezem homlokomat ráncolva .
-Hol a haza , nekem olyan  nincs ! - jelentem ki .
-Nem akarok anyuékhoz menni ! - nézek a távolba .
-Nem is kell ! - küld halvány mosolyt felém  .
-A haza nálam van , én vigyáztok majd rád ! - tűr egy kosza tincset a fülem mögé . Megnyugvás önt el .
-Félórán belül készen lesz a záró jelentés !- lép be de már távozik is az ápolónő .
-Köszönjük ! -biccent Calvin.
Fel áll az ágyról és egy krémszínű ajándék zacskót vesz elő az ajtó mellől .
-Itt vannak ruhák , amiket felvehetsz ! - nyújtja át a zacskót .
-Kint várok , amíg felöltözöl .- szívja be ajkait , majd kitessékeli magát az ajtón . 
ooo
 " Calvin "ismételgetem  nevét miközben bele néztem az ajándék zacskóba .
Sötét kék farmer lapul benne és egy bézs színű kötőt felső pluszban   fehérnemű és ezek alatt egy dobozban egypár fehér sport cipő , aminek egyenlőre elég lenne csak az egyik párja , a másikra ott van a gipsz !!!
Elég nehezen szenvedem magamra a ruháimat .
Tejesen legyengültem .
Az is nehezemre esik , hogy fel vegyem a felsőm .
Közben pedig ezen a rejtélyes VŐLEGÉNYEN agyalok .
Ismerem kb. 10 perce... 
...mégis élet telibbnek érzem magamat , nem tudom , hogy csinálja ! A tátongó üresség nem múlt , nem azt mondom ...
De olyan , mintha könnyebb lenne vele együtt élni , felvenni a hátamra és menni , folyatni az életet , ami már sosem lesz ugyan az , sőt ennél jobb se ...
Nem várok csodát , csak éljem túl az életet , hiába tátong rajtam egy ekkora lyuk !
Ennek érdekében ... egy vadidegennel tartok , miközben tartanom kellene tőle .
De hisz minek , én már NEM veszíthetek ! 
ooo
-Jöhetsz ! - kiálltok ki neki .
Egy tolószékkel gurul be !
Szemeim elkerekednek . ÉN bele nem ülök !Tiltakozom magamban.
-Minek ez a tolószék ? - sápítozok
-Ez nem tolószék , nevezzük inkább  mozgássérült járgánynak  - kacsint rá . 
-A gipsz miatt , fekvő ... - magyarázza .
-DE NE...! - pislantgatok rá .
-Jó , jó ...Tudom , hogy romantikusabb lenne , ha a karjaimban vinnélek le a kocsimig ... DE ... Nem várhatod el , hogy a 10 emeleten keresztül cipeljelek !- somolyog rám .
Én is viszonozom mosolyát , és nagy erőfeszítés árán hagyom , hogy bele helyezzen , ahogyan ő nevezet mozgássérült járgányba .
Leguggol hozzám és a szemembe néz komolyan .
Olyan mintha ismerne .
-Készen állsz ? - kérdezi , mély levegőt veszek .
-Azt hiszem Igen ! - bólintok , biztatás képen rám mosolyog .
-Remek ! - gurít ki a szobából , ahol életem, két leghosszabb és legpokolibb heteit éltem meg .
ooo
-Meg is érkeztünk ! - állítja le VÉGRE a fekete Honda Hybridet .
Hatalmas trauma volt ismételten éjszaka autóban ülni , pont mint akkor ...
Könnyek gyűltek a szememben , miközben fellélegezek  .
Végre megálltunk.
 Ezt is túléltük .
 Pedig Cal lassan és biztonságosan vezetett oda figyelve Rám !
Calvin kiszáll az autóból és megkerülte azt .
Közben bele nézek a tükörbe ...
Egy szét hullott / szét esett ember" félét" láttok benne , aki farkasszemet néz velem . Hatalmas karikák szemei alatt , nyúzott arc , üres tekintett .
Én NEM akarok ilyen lenni ! Nem is leszek ! 
Felállok , nem számít mekkorát estem , feltápászkodom és meg erősödőm , nem leszek még egyszer ilyen állapotban ! Már soha többé nem lesz ilyen ember az életemben mint Ő volt ! 
Fogadom meg magamnak , miközben Calvin kinyitja nekem az autó ajtaját és vár a kerekes járgánynak keresztelt szörnyűséges szörnyűséggel!
-Gyere ! - Segít bele .
ooo
Döbbent arccal nézek körbe a földszinti aulában , mi ez ? - kérdezem magamtól .
Hatalmas és gyönyörű ... Mindennél szebb . Olyan mint ... mint ,, nem is találok rá szavakat , egybe viszont biztos vagyok ...
NEM ILLEK IDE !
Cal oda gurul velem a lifthez de már addig is legalább 8 an köszöntek neki mosolyogva , szertetett sugároznak felé és nekem is küldenek belőle egy keveset mosoly formájában .  
A liftbe szállva még találkozunk jól öltözőt emberekkel akik mosolyognak  és csak biccentenek fejükkel köszönés képen  .
ooo
-Tizenhatodik emelet ! Megérkeztünk ! - jelenti ki Cal és kigurul velem  a lakásba .
Mint egy Múzeum !
Tátott szájjal gurultam befelé .
Rengeteg festmény ! Bőrkanapé , miniszobrok , kandalló és érdekes módon mégsem hűvös hely .  
Calvin lerúgja a bejáratnál a cipőjét és tovább guggol velem a nappaliig , ott leveszi tengerészkék öltönyét .
ÖLTÖNY !
MÉGIS KI Ő ? hökkenek meg miközben leül a kanapéra elfáradva .
És én most nézem meg először igazán ...
Vörösesbarna szemek . Csokoládé színű haj , klasszikus férfi áll !
Lenyűgöző tekintet . Kedves ritka , egyedi  mosoly .
Hatalmas tenyér ... hosszúkás ujjak.
Farmernadrágot és és fehér inget visel , dögős , csöppnyi hanyag eleganciával rendelkezik .
Van benne valami , ahogyan rám néz , mintha ismerne .... 
Nézem , nagyon nézem , aztán zavaromban a kandalló mellé nézek , ahol megpillantom Eric Sötétkék bőröndjét !!!!!!!!!!  

2012. november 19., hétfő

11. Kapitel

Sziasztok Drágáim ! Kész a fejezet .... ahogy kértétek , saját felelősségre !!!
A fejezet nem hiszem , hogy túlságosan boldog lenne !!! Nem az ...
És épp ezért is kérlek titeket , hogy most ne olyan szemszögből nézzétek !!! 
Remélem azért majd át tudjátok érezni a dolgok súlyát és azt amit Flóra érez ,  azt is , hogy a felénél nem fogjátok abba hagyni az olvasást és arrébb rakni !!! 
Pontosan ezért le is lövöm a "poént " ... SENKIT SEM ÖLÖK MEG !!! 
ÍGÉREM ! :P
Szeretnék majd pár véleményt kérni .... tudom , hogy sok a tanulni való és kevés az idő ... de fontos lenne !!!
Puszillak titeket Maria


-Ne menjünk  még haza ! - kérem miközben besegít az autóba és ő is beszáll , kedvesen rám tekint , szeretettel .
-Többet nem kell haza menni ! - hangja mély bársonyos , őrülten szexi az öltönyében , ezzel majdnem eltereli figyelmem , arcomra mégis ki ül a nem értés " Mi az , hogy többé nem kell ?"
-Nem szeretnél  velem lenni ? - kérdezi az autót beindítva.
-Lehet ezt ? - kérdezem szemöldökömet felvonva .
-Mért ne lehetne ?  - vonja meg vállát miközben ki hajt a parkolóból .
-Nem vagyunk már gyerekek , és nem is hitegethetjük magunkat álomvilágban ! - jelentem ki .
-Te döntöd el mit szeretnél , te mondod meg , hogy maradsz e vagy sem ! Akarsz e vagy sem ? - néz rám kérdőn .
-Szóval lehet !? - mosolyodom el .
-Lehet ! - leheli ajkamra egy csók kíséretében, de többet nem kapok vezetés közben .
-És mit kezdünk itt magunkkal ? - kérdezem , bár nem hiszek ebben az egészben.
-Te elsősorban elvégezheted az iskolát ! - sorakozik a lábammal  .
-Közben pedig nézünk egy lakást Stockholmban ! Aztán jöhet bármi ...! - jelenti ki jókedvűen .
-Bármi ? - vonom fel szemöldökömet én is jókedvűen , szórakozottan .... jó érzés tölti meg a mellkasomat , miközben eljátszom a gondolattal .
-Hát tudod ... ami ilyenkor szokás ...- vörösödik el , ami nem mindennapi élményt nyújt .
-Aha ! nem !!! - szórakozom vele .
-Gyerek , talán házasság ilyenek a szokásos... - a lélegzetem is eláll . Már nem csak ő van zavarban .
-Hát az valószínűleg odébb lesz , 25 éves kor előtt kivan zárva !!! - dadogom .
-Mért ? - hangja meglepetéségről árulkodik  , közben besorol a forgalomba .
-Azért mert ahhoz értenek kell lenni ! Nem szívesen cseszném el egy gyerek életét azzal , hogy nem vagyok képes még arra , hogy tisztességesen felneveljem ..! - döntöm vállának fejem .
-Szeretem , hogy ilyen céltudatos vagy felelősség tejes  ! - nyom egy csókot homlokomra .
-De vigyázz !!! - figyelmeztet .
-22 éves vagyok , közel a 3 év és .... - csipkedi meg combomat szórakozás képen .
-Azt lesheted !!! Odébb van az még !
-Jó , jó de lesz ugye ? - néz rám huncut mosollyal az arcán . Először meredt tekintettel nézek rá " Milyen kérdés ez ??? " majd elmosolyodom.
-Lesz ! - bólintok .
Egy pillanatra megdöbben ... nem hitt a fülkének és bevallom én sem !  Majd újabb csókot  nyom a homlokomra .
-Szeretlek ! - suttogja .
-Én is ! - döntöm fejem a vállához .
Minden olyan jó és inden olyan nyugodt ...
VOLT !!!
Az egyik pillanatban , még jó , aztán a másikban , egy szempillantás töredéke alatt minden szét hull .
Előbb még Eric vállán pihentette fejem , aztán már csak arra eszmélek , hogy egy felborult autóban vagyunk ...
Egy autó megcsúszott az úton és bele hajtót egy másik autóba , ami a megengedett sebességnél eleve is többel hajtót , a kereszt forgalomban nekünk jött ... Eric oldalánál csapódót belénk !
A fekete Opel felborul , csúszik az úton egészem addig , még egy autónak neki nem ütközik teljes erővel .
SOKK
Nem vagyok képes felfogni mi is történt , előre nézek ....
Sok  abroncsot látok ,  és lábakat , egyre többet és többet , tejesen körbe kerítenek !
Rémült hangok , fogalmam nincs mit sipítanak.
Egy férfi viszont lehajol hozzám , kérdezi jól vagyok e , de nem adok neki választ , nem tudom mért !
-Mindjárt jön segítség ! - mondja végül , majd eltűnik és csak egy pár láb lesz belőle .
-Jól vagy szívem ? - halom meg Eric kérdő hangját , nehezen fordítom felé fejem .
-Azt hiszem !.. - nézek mélybarna gömbjeibe , még így is a biztonságot és a nyugalmat sugározza .
-És te ? - kérdezem rekedt hangon .
-Én is ! - simítja végig arcomat .
-Biztos nem fáj semmid ? - kérdezi komolyan aggodalmasan , arcomat fürkészve.
-Nem ! - ingatom fejem , nehezen .
-Neked ? - nézek rá kérdőn .
-Nekem egy kicsit ! - vaja be... és akkor jövök rá , hogy komoly fájdalmai lehetnek !
ELSÁPADOK
Öltönye kigombolva , hófehér ingét bíborvörös vér színezi meg .
Mellkasát érintem tenyeremmel , majd el is rántom rémületemben   ...
Sok a Vér az egész tenyerem olyan lesz !
Bekönnyezek.
-Ne törődj vele , majd veszünk egy új inget ! - néz rám megnyugtatóan , már nem hat rám hangja ! 
-Nagy a baj igaz  ? - kérdezem tőle .
-Dehogy is  ! - ingatja fejét és felszisszen.
-Semmi gond ! - simítja végig ismét arcom .  
-Nyugodj meg ! - próbál nyugtatni .
-VÉRZEL ....- sziszegem rekedtes hangon .
-Ó , és tudod , hányszor véreztem már !?
-De most nagyon ! - teszem vissza kezem ingére.
-Szeretlek ! - kapja el kezemet és a mellkasához szorítja .
-Nem lesz semmi baj ! - ismételgeti .
-Megígéred? - kérdezem megmakacsolva magam , megkapaszkodva valamibe   ....  Mélybarna gömbjei kétségbeesetten néznek rám . Nagyot nyel . Tudom , hogy nagyon fáj neki !
-Ígérem ! - suttogja és elengedi kezem .
Nem bízom benne ! FÉLEK !
-Szeretlek ! - túrok bele véres kezemmel  tincseibe .
-Én is szívem ! Én is ! - erőltet mosolyt arcára .
-Szeretlek ! - ismételem és egy csókot nyomok puha test színű ajkaira .
-Minden a legnagyobb rendben lesz ! - ismételgeti és már nem tudom engem vagy saját magát  akarja nyugtatja ezzel   ...
ooo
Perceken belül megérkezik a mentő és annál is hamarabb kiszednek az autóból !
Hallom a szirénát....
A kórházba érkezve külön hordágyon tolnak be minket , őt egyenesen a műtőbe gurítják .
Még amikor mellettem elgurul  , végig simítom kezét .
Aztán eltűnik a hordággyal együtt .
-Ugye rendben lesz ?! - kérdezem a mentőst , aki merev tekintettel néz rám .
-Hogy őszinte legyek , nem hiszem , hogy túl élheti a műtétet ! - közli .  
-Rengetek belső szerve sérült meg a baleset során , sajnálom itt csak a csoda segíthet ! - simítja meg kezem a mentős .
Percek telnek el mire feltudom fogni mit közölt a mentős ..
Ericet többet nem láttatom ....
Kiürülök ...!
Fel kellek a hordágyról , legalábbis megpróbálok , látni akarom , nem hiszem a mentős szavait , látnom kell őt ! 
A mentős viszont nem enged , a vállamnál fogva nyom le a hordágyra. 
Bőgni kezdek 
Hirtelen rájövök , hogy igen is mindenem fáj ... főleg a jobb lábam . Valószínűleg eltört ...
Elviselhetetlen a fájdalom , nem kapok levegőt .
Elüresedem , nincs tovább !
-Eric - suttogom , ismételgetem ... képtelen vagyok elfogadni...
A lábamat műteni kell , tényleg eltört , !!!
Altatni akar az orvos és el is fog ... de Eric ....csak rá tudok gondolni !!!
ooo
Igaza volt a mentősnek !!!
Eric 20 perccel a baleset után , MEGHALT a műtőasztalon !!!!
Még csak el se kezdődőt a műtét ...
Már a hordágyon sem volt eszméleténél !
Egyedül maradtam a nagy Svédországban , ahol annyi tervünk volt !...
ooo

A kórház egyik igen kényelmetlen ágyán fekszem ... és talán nem is annyira kényelmetlen , mint érzem csak a fájdalom ...
Két kezem a párna alá gyűröm be , az ajtót kémlelem könnyes szemekkel .
Résnyire van nyitva , halvány fény sugárzik be a csöppnyi résen .
Törőt lábam miatt nehezen de ringatni kezdem magam .
Nyugtatni !
Könnyeimet érzem párnámon .
Kiürültem ! Nem érzek mást csakis fájdalmat .
Hazudott ! 
Eric hazudott nekem ! 
Semmi sem lett rendben . 
Minden össze tőrt !
Azt mondják , minden csoda három napig tart , nekem mind ősze harminc percig ! 
Összetörtem !   
Aludni akarok , végig akarom aludni a maradék életem .
Nem tudom , mit is kezdhetnék most ezzel a semmivel , nélküle ...
Elüresedtem , kezdek semmivé válni ... zuhanni és soha sem megérkezni , elveszni ! 
Eltörtem mint a porcelán baba !!! 
Megragaszthatnak de már nem leszek ugyan olyan ....
Rengeteg fájdalom csillapítót és nyugtatót kaptam ...
Kába érzem magam tőle  !
Aludni szeretnék ! 
Örökre ! 
Ericel akarok lenni , a srácommal , A SRÁCOMMAL   !!!! Az enyémmel ! 
Vele akarok lenni ! Csakis vele ! 
Látni akarom , érezni , szenvedni vele ! 
Annyira hiányzik ! 
Akarom őt ! Nem tudom elégszer elismételni ! 
Lehunyom szemem , aludni akarok , túl lenni ezen a napon ezen az elcseszett napon , és felébredni mintha ez csak egy túlságosan valósnak tűnő rémálom lenne !
...
Egyszerre csak susmogást hallok az ajtónál ...
Két ember árnyékát látom ott .
-Csak pár percet kérek , látnom kell ! - hallom meg Eric mély bársonyos , makacs hangját .
" a sok nyugtató vagy ez álom ?... "  
-Túlságosan kockázatos ! - hallok egy mély rekedtes , dorgáló férfi hangot .
-Látnom kell ! Értsd meg ! Szeretem őt! - a hangja egyre keményebb és makacsabb lesz Ericnek 
-Ne kockáztass ! 
-Nem megyek addig sehova , amúgy is tele van gyógyszerrel ! - csattan fel .
-Látnom kell , mielőtt el hagyom , ha már el kell hagynom ! - sóhajt keserves hangon .
-Mért teszik ezt velem , vesztek el tőle ? 
-Jó legyen ! - adja neg magát  a rekedt hangú férfi .
-Két perc semmivel sem több ! KETTŐ !!!
- Köszönöm ! - nyílik az ajtó ... Eric az !!!
Gyönyörű !
Kékes szürke puha pulóverét viseli a kedvencemet ! Haja kócos , keze bekötve ! Gyönyörű az arca , mint egy állom , de szomorú is !
-Eric - suttogom halkan .
-Ssss ! 
-Hazudtál ! - vádolom meg .
-Semmi se lett rendben ! - csuklik el a hangom ismételten , alig , hogy abba hagytam a sírást ! 
-Sajnálom ! - simogatja meg arcom .
-Elhagytál ! - kezd el folyni könnyeim .
- Sose hagylak el ! Mindig vigyázni fogok rád! - simogat tovább gyengéden , annyira kellemes !
-Annyira fáj a hiányod  !!! Veled akarok lenni !
-Majd egyszer annak is eljön az ideje ! - könnyeimet törölgeti .
-Most akarok ! 
-Eszedbe se jusson ! Megértetted ?! - int felém mutató ujjával , hiányzik az érintése .
-Ígérd meg ! - nem tágít .
-Te se tartatód be ... - vonok vállat .
-Bármit megtennék azért ha betarthattam volna ! Szeretlek ! - suttogja , hangja elnehezedik , fájdalommal töltődik meg.
-Megölsz ! Kiürültem , már semmit sem akarok , nincs semminek se értelme ! Eltűntél ! - mondom göbjeibe meredve .
-Ne mondj ilyet ! Csodás lány vagy ! És minden helyre fog jönni ! Még ha nem is velem leszel .... ! Szeretlek!  - simogat ismételten , törölgeti arcomra csorduló könnyeimet .
-Nem nem fog helyre jönni semmi , már nem hiszek neked ! - jelentem ki , fájdalmamban .
- Higgy nekem , hihetsz ! Szeretlek ! Légy észnél szívem ! - szorítja meg kezem .
-Maradj velem ! - könyörgök neki .
-Nem tehetem , mennem kell ! El jött az idő ! El ne felejtsd sose , hogy SZERETLEK ! Vigyázz magadra és mindig legyél észnél ! 
SZERETLEK ! - ismétli egy csókot nyomva puha ajkaival homlokomra majd távozik ...
Távozik de halom még ,  az ajtóban beszélget valakivel .
-Vigyázz rá nekem ! Nem akarom , hogy szenvedjen ! Segíts neki , érezze , hogy valaki szereti ! - kér valakit szenvedő, szinte már könyörgő hangon .
 "szereti " szót már csak elhalványodva hallom , majd az ajtó bezárul .
ooo

Rémülten pattanok fel az ágyon !
Ülök és csak az ajtót kémlelem .
Valószínűleg a nővérke nézet rám .
Csak álom volt !
El kell fogadnom , hogy néha az álom és a valóság egybe folyik ...
Valósnak tűnik , mégsem az !
Vissza fekszem az ágyba csalódótan.
Ismét egyedül maradtam ! Reménytelenül egyedül ebben az elcseszett világban... 
Eric nélkül !!!  

2012. november 14., szerda

Segítség !!!!!!!!!!!!!!!!

Sziasztok Drágáim !!!
Egy kis közvélemény kutatás .....
Elégé elakadtam a történettel ......... vagyis nem tudom meddig mennek a határaitok !!!!!!!!!!!
Szóval .... nagyjából mit szeretnétek  olvasni? ??? Lehet egy új szállón futó nem mindig happy dolog vagy lassan fejezem be .... ugyanis nem lehet csak happy dolgokat írni semmi céllal !!!!!!!!!!
Most tényleg szükségem van a kommentekre !!!!! 
Puszillok mindenkit Maria

2012. november 4., vasárnap

10. Kapitel

Sziasztok kész a 10 fejezet !!! ÉN szerintem igen hosszúra  sikeredet !!! :) DE ami  a legfontosabb , hogy ez lett a kedvenc fejezettem eddig ... !

Miss Unknown 

-Itt hagylak titeket egy időre , van egy kis elintéznivalóm  - áll fel Eric és egy csókot nyomva az arcomra , távozik ...
 Itt hagy egy számomra még idegen nővel és még csak azt se tudom mi olyan sürgős elintézni valója van .
-Jaj és Aya ! - jelenik meg futólag a nappali bejáratánál .
-Igen ? - csilingelő Aya kérdő hangja .
-Segítenél Flórának a készülődésben , tudod estére... - néz kérdőn hatalmas csokoládégömbjeivel .
-Természetesen ! - mosolyodik rám Aya .
-De mindenben ! - néz komolyan Eric Aya szemébe és igyekszik kiemelni a " mindenben " szócskát .
 Aya bólint , ő pedig távozik .
-Mi is lesz este és mire kell felkészülnöm ? - kérdezem homlokomat ráncolva , Aya felé fordulva .
Aki rám néz , majd behunyja szemét , beszívja a levegőt és bent is tartja azt ... Nem engedi ki egy  jó ideig .
Majd egyszer csak ...
Zöld szemei kinyílnak , rám pillantanak , elhasznált levegő sem feszíti már tüdejét .
-Sok mindenre ! - jelenti ki és közben úgy néz rám , mintha a részvétét nyilvánítana mindenben ami történni fog . 
Kiszárad a torkom , melegem lesz és sikítani szeretnék a kétségbeesés és a tudatlanság miatt . 
Előnt a félelem ... kezem remegni kezd , amit Aya is észre vesz , két térdem közé szorítom tenyereimet , hogy ne remegjenek ! 
-Sok minden fog ma még történni , amire fel kell készíteni és sok mindenről kellene beszélnünk ! - simogatja meg vállam kedvesen megnyugtatóan .
Csupa lélek , csupa szív a lány , de ...rettegek és már azt se tudom igazán kedvelem - e őt .
-Akkor úgy érzem jobb lenne minél előbb túl esni ezen az egész nem is tudom min ! - ajánlóm fel , de inkább hangzik követelésnek mint felajánlásnak .
-Legyen ! - néz végig rajtam , majd elmosolyodik .
-Én viszont uzsonnázom és te is velem tartasz ! - mutat felém , ellenkezést nem elfogadva .
-Az uzsonna ! - jelenik meg az ajtóban az ápolónő egy hatalmas tálcával a kezében , amit az asztalra helyez ,a rajta lévő két bögrét amiben tej volt a kezünkbe helyezi ... majd távozik .
-Gyere egyél ! - nyúl a tálcáért és el vesz a tálkáról egy csokoládés kekszet , amit én is követek , tekintette őrjítő és befolyásoló !
Egy pillanatra az óvodában érzem magam .
Anyu akkoriban készített nekem " uzsonnát " és akkoriban ettem mindig kerek csoki darabos csokis kekszeket ! 
Hasonlít rám Aya .
Bele kóstolok az omlós kekszecskébe...
Mennyei ! 
Igen .. olyan , mint  régen !
Azután nem ettem ilyet , miután anyu vigaszdíjként dupla adag sütit tett elém uzsonnára , először  ferde szemmel néztem rá "Ez mi ? Nekem adja a bátyámét is ? " Aztán rá jöttem , hogy nem ...
Már a süti adagom felénél járhattam , anyu közben mindvégig szomorú , keserű , tanácstalan képpel nézet rám , amikor végre  elhatározta magát , mély lebegőt vett és elmondta , hogy apu Svédországba megy dolgozni és csak négy hetente egyszer jöhet majd haza egy egy hétvégére . 
Minden össze tört bennem !!!
A legnagyobb hideg zuhanyt kaptam akkor a nyakamba .
Na azóta nem ettem csoki darabos omlós csokis kekszet .
Erre most ismételten bele kóstoltam és úgy érzem ismételten jön a fekete leves .
Bele kortyolok a tejbe , majd vissza a valóságba ... Ayára nézek , hogy kezdjen bele a mondanivalójába .
-Nem szoktam ilyenekkel elrontani az uzsonnámat és ezt a csodálatos kekszet ! - jelenti ki miközben ismételten bele kóstol a kekszbe .
-Én viszont nem szoktam húzni a dolgokat ! - közlőm sürgetően .
-Hát jó ! - nyel nagyot és a süteményes tálért nyúl .
-Közben egyél ! - dugja az orrom elé a csokis sütit .
Elhúzom az orrom , aztán mégis veszek belőle .
-Szóval ? - vonom fel szemöldököm kérdőn , kissé már akaratosan .
Aya döbbenten pislog majd komolyan bele kezd  
-Eric születésnapja most volt a lerobbanás napján .... 
-Igen ezt tudom ! - bólogatok , gyomrom egyre jobban görcsbe rándul .
-Eric aznap elakart vinni vacsorázni téged , azért is jött ide .- folytatja .
-Ő akart engem ? - szemeim elkerekednek . Nem értem és nem is tudom hova akar kilyukadni .
-Igen ő akart ! - néz rám komolyan .
-Fontos vagy a számára nem is értem mért nem tudod felfogni ! Attól , hogy nem mondja ...- mély levegőt vesz .
-Ő nem igazán az a fajta aki beszélne erről , de mindent megtesz azért , hogy éreztesse . -Aya még mindig engem néz és próbálja kikövetkeztetni fel-e tudom fogni azt , amit mond nekem ...
És meg kell , hogy mondjam nehezemre esik felfogni , amit mond . De próbálom !
 Tényleg! 
-Pontosan ezért visz el ma este vacsorázni és bepótoljátok azt , ami elmaradt ! - döbbenten kapom Aya felé a fejem "mi is maradt el ?"
 Hatalmasat sóhajt az  arcomra tekintve .
-Ma meg fogsz ismerni valakit . Pontosan ezért ! Ericnek ez a személy nagyon fontos ! - hatalmas hangsúlyt fektet a " fontos " szócskára .
"Ki az a személy?" az arcomon megjelenik a rémület .
-Ezt a nőt nagyon szereti a testvérem ! Ezért is fontos számára , hogy megismerd . Nem akar TITKOLÓZNI!
-TITKOLÓZNI? - szinte sikítom.
-Ezt nem értem ! Ki ez a nőszemély ? Mért kell megismernem és mért ilyen FONTOS  Ericnek ? -Aya döbbenten pislog , mintha letámadtam volna és talán le is támadtam a kérdéseimmel.
-Azért , hogy megértsd mennyire fontos vagy számára , hogy már nem az az egy éjszakás kaland vagy neki ! 
-Te most gyötörni akarsz ? - szinte kikelek magamból .
Zöld szemei kikerekedten pislognak továbbra is rám .  
"Mért kell nekem találkozni bármi féle nőszemélyél is , aki fontos számára ? Mért GYÖTÖR  ? Tudja , hogy fontos nekem ő , nem akarok nővel , semmi féle nővel találkozni !"
-Nem nem dehogy akarlak gyötörni ! - teszi kezét a karomra.
-Csak szeretnélek felkészíteni a vacsorára . Nem akarlak gyötörni ! - néz mélyen a szemembe . 
-Ez a nőszemély fontos Ericnek és sokat fog vele foglalkozni és én nem akarom , hogy váratlanul érjen , amikor látod , miként foglakozik vele , ahogyan rá néz , ahogyan beszélni fog hozzá ... érted? - kérdezi de nem nézek Ayára . Ezek a szavak mellbe vágtak érzem a könnyeket a  szemeimben de nem válok meg tőlük .
 Azt nem ! 
-Ne értsd félre Eric téged szeret ...- mentegetőzik talán nyugtatni próbál.
-Hogy néz ki ? - bököm ki , ami a legjobban érdekkel .
-Ki ? - néz rám kérdőn.
-Az a nőszemély ! 
-Ohh . - vesz mély levegőt , először mintha kicsit gondba lenne , hogy is írja le .
-Magas ! - néz rajtam végig , mintha össze hasonlítana azzal a nőszemélyél.
-Csinos , szexi ! - fokozza .
-Ízlésesen öltözködik ! Barna hajú , barna  szemű ... csendes  , nyugodt - a kezemre néz , ami kivételesen nem vadító színekben pompázik . 
-Igényes a kezeire ! - teszi hozzá .
-Értem ! - állok fel .
-Eric mikorra jön ? - kérdezem , még jobban össze zavarva Ayat .
-Hétre jön . Ő már készen lesz ! - az órámra nézek négy óra lesz .
-Remek , elmennék készülődni .
-Természetesen , Eric szobája az emeleten a folyosó végén található ! - mosolyodik el kedvesen .
- Köszönöm . 

ooo

A forró zuhany magamhoz téri . Bár ez igen nehezemre esett . Eric életében van egy nőszemély aki nem én vagyok ! 
Akit mellesleg meg is kell ismernem ! Nem fogok versenyezni , nem fogok siránkozni , ha nem úgy jönnek össze a dolgok ... egyszerűen se szó se beszéd ott hagyom őket .
"Igen ez lesz !" fogadkozom magamnak .
Miközben megtöltőközöm és magamra veszem a sötétkék farmernadrágomat , bele bújok a lakkozott barna színű magas sarkú cipőmbe , magamra veszem a fehér hosszított felsőm és az aranybarna színű blézeremet  , majd ezek után bal kezemre ügyeskedem az órámat és ugyan erre a kezemre a karkötőmet is fel helyezem .
Még egy utolsó pillantás a tükörben ... hajam egyenes , mintha a fodrásztól jöttem volna ki , körmöm tűzpiros .
Az ősz hatás jó  !
Bejárati ajtó csappodását  halom , Eric megjött , értem .!!
Lebattyogok ...
" Haló.. haló... haló....?! Elvileg nem úgy kellene lennie , hogy amikor ő megpillant engem , bent ragad a tüdejében  a levegő a döbbenettől? És ha igen , akkor most mért történik fordítva  ? MÉRT ? "
Elfelejtek levegőt venni , amikor leérkezem a lépcső aljára és megpillantom őt .
Fodrásznál járt ! Tejesen más lett hajának fazonja.
Ajkai annyira mosolyognak , de annyira , hogy a pillangóim csiklandozni kezdenek  .
Csokoládégömbjei is másként néznek rám , valami féle varázslat , izgalmat látok szemében . Egy pillanatra arról is megfeledkezem , hogy nem csak kettesben megyünk vacsorázni .
És annyira elegáns !
De annyira , abban a fekete zakóban és az a fekete ing ... A fekete nadrág és a fehér puma cipője .
Annyira de annyira ....
Szeretem !
-Gyönyörű vagy ! - lép elém , hangja mélyebb és lágyabb mint eddig valaha .
Köszönés képen kedvesen elmosolyodom és puha csókot nyomok ajkaira .
Annyiszor csináltam mér ezt de ez most más volt , mert most nem éreztem keserédesnek az illatát ! 
Hanem drága parfüm és férfi test kellemes illat keverékét éreztem!
Ő már indulna de én vissza húzom még egy pillanatra és magamhoz ölelem , először nem érti de viszonozza, majd elindulunk a "kellemetlen háborúba !"   

ooo

-Egész úton nem szóltál egy szót sem , baj van ? - kérdezi miközben megállunk az éterem előtt .
Ránézek , a külseje mosolyt csal az arcomra .
-Dehogy ! - ingatom fejem .
-Akkor jó ! - nyom egy csókot az arcomra , majd ki száll az autóból . Én is kinyitnám az ajtót ...
-Nem , nem ! - előz meg huncut mosollyal az arcán 
-Ez így szokás ! - segít ki az autóból .
-Nagyon köszönöm ! - mosolyodom el és ő ismételten csókot nyom az arcomra .
Bevezet az éterembe ... csendes szép ... olyan tejesen... "Mi " félingű a hely .
Szembe ülünk egymással , csupán csak két teríték van !
-Annyira szép vagy ! - jegyzi meg , miközben hosszasan tanulmányoz . 
A helyzet és minden olyan mintha ... most fel nőttünk volna ! 
-Csak ketten leszünk ? -érdeklődöm .
-Ennyire rossz társaság lennék ? - döbbent grimaszt vág .
-Hányan lennénk ? Veled jöttem vacsorázni nem ? Vagy hoztunk mást is ? - kérdezi gyanakodva , miközben a pincér jön és kitölti a vörösbort nekünk , a pincért távozása után Eric a kezem után nyúl és megsimogatja  .
Érkezik az étel ...
Nem igazán szolunk egymáshoz az étkezés alatt ...de Eric le se veszi rólam a szemét , egész idő alatt , ami igen csak megnehezíti a dolgomat étkezés közben . Így alig birok enni és az Ismeretlen nem jön " Miről beszélt akkor Aya ?
A bort kóstolgatva SMS-em érkezik .
" Na már rá jöttél ki az a nőszemély , ahogyan te őt hívod ? Mondd , hogy észre vetted mennyit jelentesz Ericnek !
Te nőszemély !"
                   AYA

ooo

Az SMS könnyeket csal a szemembe , Eric először megrémül , nem érti mi bajom.
-Mi a baj ? - kérdezi kétségbeesetten.
-Semmi ! - rázom határozattan fejem .
Aztán nem érdekel , hogy éteremben vagyunk vagy , hogy ki látja de még az sem , hogy nem illik...! 
Magamhoz húzom és megcsókolom .
-Nagyon Szeretlek ! - suttogom .
-Én is ! - törli le a könnyeim , miközben tényleg megértem , hogy szaval kimondása nélkül is szeret ... <3
  Tényleg felnőttünk !!!

Most igazán szeretnék bármilyen formában visszajelzéseket !!!
Maria 

2012. november 1., csütörtök

9.Kapitel

Sziasztok !!! :) Végre megjavították a gépemet ,  el sem hiszem !!!
 És hoztam a frisset is !!! 
Remélem már vártátok és remélem tetszeni is fog bár kicsit rövidecskére sikeredet !!!! 
Sajnálom !!!!


Sötétség !
Mindent elönt a sötétség és a hideg !
Kábultan ébredek , érzem alattam nedves a talaj , vizes , mintha föld és falevél lenne ,  falevél ami zizeg alattam .
Fejem fáj , nagyon fáj ,. széthasít , nyíllal !
Fájdalom forrásához kapok , szorítom !
Sok , rémület !
Folyékony sűrű , meleg folyadékba nyúlok !
Nem látom a sötétben de érzem , hogy ragadós és az a bizonyos illat ....
 Vér  !
A fejem vérzik ...
Szemeim elkerekednek , pupilláim ki tágulnak , mégse láttok semmit , próbálok vissza emlékezni , hol lehetek , mégis , hogy a francba kerültem IDE ?
De  minden homály borít el az elmémben !
Figyelmemet eltereli a szél susogása , amint a fákba ütközik , valami ciripel  , .. mintha a bagoly is  huhogna ... nem is egy több is !!!
Félelmetes !
Kezdek megrémülni !
Főleg , amikor lépteket hallok , faágak roppannak valaki lábba alatt .
Egyre csak közeledik , nem tudom szóljak e vagy lapítsak...
Fel kell állnom ! Dübörög mellkasomban ....
Remegni kezdek .
Ügyetlenkedve próbálok talpra állni .
Túl közel van !
Megcsúszom !
Elkapja a könyököm ...!
Minden belém fagy , a szívem is megáll egy pillanatra !
Sikítok !
Kirántom az érintéséből magam .
Rossz ötlet volt !
Olyan mintha vissza felé zuhannék  , készülök a hatalmas , fájdalmas puffanásra , amikor a földre zuhanok ... vissza a nedvességre .
Aztán mégse ...
Elkapja a derekamat és megtart !
Ismételten sikítani szeretnék , de az érintése !
Ismerős !!!..
Az erős birtokló , ölelő karok , kemény , izmos mellkas !
- Ssss én vagyok ! - suttogja .
-Eric ! - nyugszom meg , ölelésébe fúrom magamat .
Biztonság ! dübörög a mellkasomban , miközben magához szorít !
-Hogy jutott eszedbe utánam jönni ? - kérdezi szemrehányóan.
Nem tudok talán nem is akarok semmit se mondani , csak a fejemet ingatom , miközben még szorosabban ölelem .
-Tudod mennyire megijedtem , hogy nem voltál az autóban , amikor vissza mentem ?! - kérdezi zaklatott hangon és fel emeli  arcom , hogy végig simíthassa azt .
-Aúúú! - rándulok meg ! Bele nyúl a sebembe .
-Te vérzel ? - hangja elhűl . Érzem hangjában a rémületet .
-Az is meglehet ! - suttogom nyakába , nagyon nagyon szorítva őt !
Biztonság !
Már az se érdekkel , mennyire fáj a fejem , megfelejtkezek róla is ilyenkor !
-Gyere ! - sóhajt és a térdem alá nyúlva karjába vesz .
-Az autóban van elsősegélydoboz !
Elmosolyodom . Fejemet az övéhez döntöm .Jólesik a karjában lenni és az ahogyan bóklászik velem a sötétben.
Valamire emlékeztet ...
-Tudod ez olyan , mint a filmekben ! - kuncogok bele bágyadtan fülébe .
-Aha ... - húzza el ajkait rosszkedvűen , miközben engem cipel .
-Pont , mint a filmekben ...- hangja csúfos .
- Lerobban az autó PONT az erdő szélén és , amikor én besétálok oda , te bejössz utánam , és PONT , mint a filmekben halálra rémülök , amikor nem talállak az autóban , majd megtalállak az erdő mélyén  "megsebesülve " - fejét csóválja de egyetlen egy pillanatra mosolyra húzódnak ajkai .
-És igen , ha ezeket nem nézünk PONT , mint a filmekben viszlek a karjaimban .
Fejem csóválom .
-Bolond ! - csókolok a nyakába , ajkai mosolyra húzódnak.
-Gyere ! - nyitja ki az autót , majd be tesz anélkül , hogy bármit is észre vennék ebből !
Szépen óvatosan ... aztán a csomagtartó felé veszi az irányt .

ooo

-Au, Au , Au !!! - szisszenek fel és rántom el arcom .
-Óvatosan ! - morgok Ericre .
-Óvatos vagyok , amennyire csak tudok ! -húzz vissza magához .
-De le kell fertőtleníteni a sebedet ! - nyomkodja sebembe a betadinos gézlapot .
-Így ni ! - ragasza rá a ragtapaszt homlokom és a halántékom közti sebre .
-Aú ! 
-Oops ! - nyom egy csókot ajkamra 
-Bocsi ! - áll fel és elrakja az elsősegélydobozt . 

ooo

-Szuper egy nap ! - duzzog Eric miközben beül mellém az autóba és én hozzá bújok .
-Ne morogj ! - mosolygok rá , ő döbbenten és kérdőn néz rám 
-Nézd a dolgok jó oldalát ...Itt vagyunk EGYÜTT Isten tudja mióta először és nem veszekszünk .- nyomok egy csókot álla jobb oldalára .
-Lehet , de akkor sem így terveztem ! - morog tovább .Szemeimet forgatom , hogy lehet ennyire makacs és még duzzog is ! 
Édes !
-Mikor tanulod meg , bármit is tervezel el az életben az   ... sőt semmi se fog pont úgy alakulni ahogyan te azt eltervezted !? - nézek fel rá , szépen ahogyan csak tőlem telik .
Kikerekedett gömbjeivel pislog rám  .
-Hogy te milyen bölcs lettél hirtelen ?! 
-Ne gúnyolódj velem ! - vágok erőtelenül karjára . 
- Ennél sokkal bölcsebb is tudok lenni ! - fenyegetőzőm .
-Igen ? - vonja fel kérdőn szemöldökét.
Gúnyolódik !
Sötét pillantásokat vettek rá .
Nevetni kezd .
Érzem , hogy elvörösödöm .
Hátat fordítok neki .
Hátamon érzem a srácom döbbent pillantását .
-Jaj ne , ne , NE  !!! Ugye nem sértődtél meg ? - kérdezi ,  hangjában érzem az ott bujkáló mosolyt ... karjai pedig csípőmre tekerednek a szívem zakatolni kezd . Magához von , szorosan , lelkem remegni kezd . Érzem kemény , izmos mellkasát .
Érzem őt ...
Érzem , hogy bocsánatot kér ( A bocsánat igen fúra formáján kéri )! 
Melegség önti el mellkasomat .
Arca az én arcomhoz simul , megsimogatom , annyira jó , annyira más ...
Akarom ezt , MINDIG ! 
ooo
Két órával később , amikor már a nap is kezdet felkelni , mi kéz a kézben egy hatalmas kék villa előtt álltunk.
-Hol vagyunk ? - nézek kérdőn , miközben a kezét szorítom .
-Aya otthona ! - bök állával a kék villa felé , tejes természetességgel .
-Ki is az az Aya ? - pislogok , barna szemeimmel értetlenül .
-A testvérem ! - von vállat , mintha ez is tejesen egyértelmű lenne a számomra .
-Na gyere ! - von magával a villa bejárata felé .... egy pillanatra , megtorpanok " Nem jó ötlet !" fut át az agyamon .
-Na ! Mi az ? - méltatlankodik és von befelé , nincs választásom én is bent találom magam .
Hatalmas , már szinte félelmetesen , kintről nem is tűnik ekkorának !  
-Megérkeztünk , megkésve ! - kiáltja el magát Eric mély bársonyos hangon . 
-Gyertek , megkésve ! A nappaliban vagyok ! - halok egy finom női hangot ,  a nappali felől , kedves és lágy.
-Fekvő beteg , ki ment a bokája két hete ! - suttogja fülembe Eric , miközben a nappali felé vezet , ahonnan a női hang szólt .
-Nagyon szeretem  őt , remélem te is kedvelni fogod ! - teszi hozzá és a hang alapján kizárt , hogy ne kedveljem ! 
-Minden bizonnyal , fogom ! - mosolyodom el hamiskásan , miközben belépünk a nappaliba ...
És ott meg látom őt ....