12 Kapitel

Sziasztok Drágáim !!! Meghoztam a friss fejezetet és bocsánatot kérek , hogy mostanában ennyit kell rám várni !!!! Sajnálom !!!

Ami a fejezetet illeti nem lett a legszuperebb .... :( DE van egy új szereplőnk ... aki fontos szerepet fog mostanában betölteni " ITT NÁLUNK " :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre !!! Pár mondatban írhatnátok róla nekem ....

Kellemes olvasást!!!

 Puszi Maria

Eric fehér karóráját tartom kezemben ...
Ennyi maradt meg a holmijaiból és belőle .
Órája és az emlékei az elmémben .
Jobb kezemre helyezem , ahol ő hordta ...
Keserédes illatát érzem orromban , az emlékem peremén .
És ott megjelenek mélybarna csokoládégöbjei is .
Ahogyan rám néztek ...szomorúan , boldogan , szerelemmel , megértéssel , kedvesen , szenvedéllyel , haraggal , fájdalommal és az utolsó pillanataiban .
A szívem szakad meg !
Nem tudom felfogni , hogy többet nem lehetek vele , nem láthatom , nem érinthetem , pedig már több mint két hete NINCS !
Azóta egyfolytában aludni szeretnék , aludni , hogy őt láthassam , de azóta se álmodtam vele .
És az idő csak telik és megy TOVÁBB !
Nem is hiszem el , hogy képes folytatódnia  , tovább vonulni és engem is erre kényszeríteni , miközben nekem megállt a fájdalom miatt .
Mégis ma tovább kell lépnem ... legalábbis ki a kórház falai közül !

ooo

Egy férfi tépi ki a kórházi szobájának ajtaját  .

Magas , férfias barna hajú , szemű ... csak egyetlen pillanatra nézek felé .

-Ön kicsoda ? - érdeklődik a mellettem lévő nővérke .

-A maga melletti hölgy vőlegénye ! - Jelenti ki határozottan , mély rekedtes hangon .

-Hogy ki ? - lepődik meg az ápolónő , az én szemem kikerekedik de nem reagálok .

- A  VŐLEGÉNYE ! - ismétli enyhe éllel a hangjában .

-És haza szeretném vinni , lehetséges ez ? - kérdezi megemberelve magát .

-Megnézem mit tehetek .- bólint a nővérke , majd kisétál gyors tempóban a kórteremből.

Kérdőn tekintek fel az idegen férfira , miután bezáródik az ajtó  .

Ez a férfi azt állítsa , hogy a VŐLEGÉNYEM !!!

Lehetetlen , hacsak nem a két altató között történt valami ...

A férfi vonásai megváltoznak gyengéden néz bele szemei arcomba .

Megnyugtató !

Enyhül a folytonos fájdalmam mellkasomban  .

"Kicsit " kapok levegőt !

Nem tudom "KI Ő" , de mintha Ő ismerne engem ...

IGAZÁN

Fájdalmasan pislog felém , ajkába harap , egyáltalán nem magabiztos ! 

Eddig összeszorított öklei elernyednek , elindul felém ...

Hirtelen mozdulatokkal ölel magához ! 

Ohh!

Fúra leírhatatlan érzés .

Szorít magához .

Időbe telik , mire eljut a tudatomig , hogy ez jólesik , kellemes és már nem ülők ott úgy mint egy zsák szerencsétlen krumpli , akit ölelgetnek . 

Karjaim életre kelnek és körbe öleik az izmos hátú férfit ...majd ez az ölelés át vált szoros ölelkezésbe .

Két hete teljesen összetörve feküdtem és most először végre nem érzem , hogy egyedül lennék . 

Nem tudom " KI Ő " , meg is úgy vágyom , hogy öleljem , végre nem vagyok egy ekkora fájdalmas teherrel magam , egyedül .

Érdekes módon könnyek folynak le nedves arcomon , pedig azt hittem már elapadt a sok sírástól .

-Pszt ! - Szorít még szorosabban magához .

-Meghalt ! - török ki zokogásban .

-Tudom ! - Szorít még jobban magához .

-Annyira fáj ! - kapkodok levegő után , üresség tátong a mellkasomban .

-Pszt! Elhiszem ! Nekem is ... - nyom egy csókot a hajamba .

-Minden helyre fog jönni , elmúlik majd ! 

-Sose ! Hát nem érted MEGHALT ! Hogy jöhetne bármit is rendbe ? Hümm ... Hogy múlhatna el ha ő már nincs ? - jön rám a hisztéria .

De ő továbbra is karjaiban tart .

-Higgy nekem ! - mondja lassan , hangsúlyosan .

-Minden helyre fog jönni ! ESKÜSZÖM ! 

Egész testem remeg a zokogástól .

-Ki vagy TE ? - kérdezem szipogva.

fejem mellkasába rejtem , karjaimmal még szórósabban ölelem .

-Calvin ! - jelenti ki .

-A legjobb barátja és mától a " VŐLEGÉNYED " is . - törli le könnyedén arcomról könnyeimet .

-És MOST haza szeretnélek vinni ! - tekintete megnyugtató.

-Hova ? - kérdezem homlokomat ráncolva .

-Hol a haza , nekem olyan  nincs ! - jelentem ki .

-Nem akarok anyuékhoz menni ! - nézek a távolba .

-Nem is kell ! - küld halvány mosolyt felém  .

-A haza nálam van , én vigyáztok majd rád ! - tűr egy kosza tincset a fülem mögé . Megnyugvás önt el .

-Félórán belül készen lesz a záró jelentés !- lép be de már távozik is az ápolónő .

-Köszönjük ! -biccent Calvin.

Fel áll az ágyról és egy krémszínű ajándék zacskót vesz elő az ajtó mellől .

-Itt vannak ruhák , amiket felvehetsz ! - nyújtja át a zacskót .

-Kint várok , amíg felöltözöl .- szívja be ajkait , majd kitessékeli magát az ajtón . 

ooo

 " Calvin "ismételgetem  nevét miközben bele néztem az ajándék zacskóba .
Sötét kék farmer lapul benne és egy bézs színű kötőt felső pluszban   fehérnemű és ezek alatt egy dobozban egypár fehér sport cipő , aminek egyenlőre elég lenne csak az egyik párja , a másikra ott van a gipsz !!!
Elég nehezen szenvedem magamra a ruháimat .
Tejesen legyengültem .
Az is nehezemre esik , hogy fel vegyem a felsőm .
Közben pedig ezen a rejtélyes VŐLEGÉNYEN agyalok .
Ismerem kb. 10 perce... 

...mégis élet telibbnek érzem magamat , nem tudom , hogy csinálja ! A tátongó üresség nem múlt , nem azt mondom ...
De olyan , mintha könnyebb lenne vele együtt élni , felvenni a hátamra és menni , folyatni az életet , ami már sosem lesz ugyan az , sőt ennél jobb se ...
Nem várok csodát , csak éljem túl az életet , hiába tátong rajtam egy ekkora lyuk !
Ennek érdekében ... egy vadidegennel tartok , miközben tartanom kellene tőle .
De hisz minek , én már NEM veszíthetek ! 

ooo

-Jöhetsz ! - kiálltok ki neki .

Egy tolószékkel gurul be !

Szemeim elkerekednek . ÉN bele nem ülök !Tiltakozom magamban.

-Minek ez a tolószék ? - sápítozok

-Ez nem tolószék , nevezzük inkább  mozgássérült járgánynak  - kacsint rá . 

-A gipsz miatt , fekvő ... - magyarázza .

-DE NE...! - pislantgatok rá .

-Jó , jó ...Tudom , hogy romantikusabb lenne , ha a karjaimban vinnélek le a kocsimig ... DE ... Nem várhatod el , hogy a 10 emeleten keresztül cipeljelek !- somolyog rám .

Én is viszonozom mosolyát , és nagy erőfeszítés árán hagyom , hogy bele helyezzen , ahogyan ő nevezet mozgássérült járgányba .

Leguggol hozzám és a szemembe néz komolyan .

Olyan mintha ismerne .

-Készen állsz ? - kérdezi , mély levegőt veszek .

-Azt hiszem Igen ! - bólintok , biztatás képen rám mosolyog .

-Remek ! - gurít ki a szobából , ahol életem, két leghosszabb és legpokolibb heteit éltem meg .

ooo

-Meg is érkeztünk ! - állítja le VÉGRE a fekete Honda Hybridet .

Hatalmas trauma volt ismételten éjszaka autóban ülni , pont mint akkor ...

Könnyek gyűltek a szememben , miközben fellélegezek  .

Végre megálltunk.

 Ezt is túléltük .

 Pedig Cal lassan és biztonságosan vezetett oda figyelve Rám !

Calvin kiszáll az autóból és megkerülte azt .

Közben bele nézek a tükörbe ...

Egy szét hullott / szét esett ember" félét" láttok benne , aki farkasszemet néz velem . Hatalmas karikák szemei alatt , nyúzott arc , üres tekintett .

Én NEM akarok ilyen lenni ! Nem is leszek ! 

Felállok , nem számít mekkorát estem , feltápászkodom és meg erősödőm , nem leszek még egyszer ilyen állapotban ! Már soha többé nem lesz ilyen ember az életemben mint Ő volt ! 

Fogadom meg magamnak , miközben Calvin kinyitja nekem az autó ajtaját és vár a kerekes járgánynak keresztelt szörnyűséges szörnyűséggel!

-Gyere ! - Segít bele .

ooo

Döbbent arccal nézek körbe a földszinti aulában , mi ez ? - kérdezem magamtól .

Hatalmas és gyönyörű ... Mindennél szebb . Olyan mint ... mint ,, nem is találok rá szavakat , egybe viszont biztos vagyok ...

NEM ILLEK IDE !

Cal oda gurul velem a lifthez de már addig is legalább 8 an köszöntek neki mosolyogva , szertetett sugároznak felé és nekem is küldenek belőle egy keveset mosoly formájában .  

A liftbe szállva még találkozunk jól öltözőt emberekkel akik mosolyognak  és csak biccentenek fejükkel köszönés képen  .

ooo

-Tizenhatodik emelet ! Megérkeztünk ! - jelenti ki Cal és kigurul velem  a lakásba .

Mint egy Múzeum !

Tátott szájjal gurultam befelé .

Rengeteg festmény ! Bőrkanapé , miniszobrok , kandalló és érdekes módon mégsem hűvös hely .  

Calvin lerúgja a bejáratnál a cipőjét és tovább guggol velem a nappaliig , ott leveszi tengerészkék öltönyét .

ÖLTÖNY !

MÉGIS KI Ő ? hökkenek meg miközben leül a kanapéra elfáradva .

És én most nézem meg először igazán ...

Vörösesbarna szemek . Csokoládé színű haj , klasszikus férfi áll !

Lenyűgöző tekintet . Kedves ritka , egyedi  mosoly .

Hatalmas tenyér ... hosszúkás ujjak.

Farmernadrágot és és fehér inget visel , dögős , csöppnyi hanyag eleganciával rendelkezik .

Van benne valami , ahogyan rám néz , mintha ismerne .... 

Nézem , nagyon nézem , aztán zavaromban a kandalló mellé nézek , ahol megpillantom Eric Sötétkék bőröndjét !!!!!!!!!!